borús égbolt
enyhe eső
enyhe havazás
Győzelemről énekeljen…
A Győzelemről énekeljen kezdetű egyházi éneket Bangha Béla jezsuita szerzetes, Magyarország „sajtóapostola” jelzővel is illetett teológus írta 1938-ban a Budapesten tartott 34. Eucharisztikus világkongresszusra. Azóta rendszeresen éneklik a szentmiséken. A pünkösdi búcsúk alkalmával szinte össze is cseng a millió szív, lehet, hogy csak egy-két százezer zarándok hiányzik mindehhez. Azonban tavaly ősszel Budapest utcáin – ugyancsak a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson – összecsengett a millió szív, ugyanis ha a Kossuth tértől a Hősök teréig tartó körmeneten nem is volt milliónyi zarándok, de a helyi lakosok, a Budapestre érkező turisták, illetve még a bulinegyed mulatozói is elcsendesedtek néhány percre a vonuló tömeg láttán. A tegnapi választások eredménye láttán is bizonyára sokan elcsendesednek pár pillanatra. Gondolom, vannak, akik örömükben, mások csalódottságukban. Milyen jó lett volna, ha néhányan az elmúlt hetekben, hónapokban, sőt az elmúlt években is csendben maradtak volna, hiszen mint minden más kampányban, úgy ebben is volt mocskolódás bőven.
A baloldalon amolyan cirkuszi állapotok uralkodtak. Sokáig tartott megegyezni, hogy ki legyen a nagy összefogás jelöltje, amikor sikerült valakit nevesíteni, akkor néhány hónap múlva kiderült, hogy az a személy mégsem vállalja a feladatot, illetve a háttérszemélyek úgy gondolták, mégsem ő lesz az a jelölt, akivel megnyerhetik a választást. Szóval a kígyók sokáig kígyóztak, amíg megtalálták az összefogás miniszterelnök-, de egyben bohócjelöltjét. Közben folyamatosan hergeltek, egymással ellentétbe állították az anyaországi honfitársainkat, illetve cukkolták őket ellenünk, külhoni magyarok ellen is. És mivelhogy nemcsak az éremnek, hanem a politikának is két oldala van, így ejtsünk szót a jobboldalról is. Fontos látni, hogy ott is gyakran sántít a jóság, hiszen a kereszténység jegyében az ellenséggel, jelen esetben az ellenzékkel mocskolódni, másokról hazudni, lejárató kampányokat szervezni nem feltétlenül korrekt. De amint minden döntésnek, úgy a választásoknak is megvannak a nyereségei és veszteségei. A döntések előtt gyakran számba is vesszük ezeket, és természetesen mindig arra mozdul a mérleg nyelve, ahol a normalitás van, ahol az egyéni érdekek mellett legalább ugyanolyan fontos a közösségi és a nemzeti érdek is. Egyébként szinte mindegy is, hogy milyen „úr” szolgál nekünk vagy uralkodik felettünk. Erre Harsányi Lajos versével emlékeztetett néhány évvel ezelőtt a csíksomlyói búcsú szónoka:
„Kezdetben volt az Isten. / Az Isten volt az Úr. / Azután jött a Tűz, Víz / Az Ég, a kék Azúr. / Majd jöttek a Királyok. / S azok lettek urak. / Aztán elűzték őket, / Kiirtva magjukat. / Majd jött a felséges Nép / És a Nép lett az úr. / Majd jött a szent Szabadság / S akkor az lett az úr. / Azután jött a Terror / S a Terror lett az úr. / Azután jött az Ínség / S az Ínség lett az úr. / Azután jött a Bőség. / (Nem lett belőle úr.) / Botorkált a megértés. / (Nem lett belőle úr.) / Azután jött a Bankár // S a Bankár lett az úr. / Azután jött a Sátán / S most a Sátán az úr… / De elbukik a Sátán / És nem lesz mindig úr. / És öngyilkos lesz a Bankár / És nem lesz mindig úr. / És elmúlik az Ínség / És nem lesz mindig úr. / És fölenged a Terror / És nem lesz mindig úr. / És meghal a Szabadság / És nem lesz mindig úr. / És megszelídül a Nép / És nem lesz mindig úr. / Király nem akad senki / És nem lesz többet úr. / És ránk szakad a kék ég / És nem lesz többet úr. / És füstté lesz a Tűz, Víz / És nem lesz többet úr. / Kezdetben volt az Isten / Az Isten volt az úr. // Örökkön és örökkön / Az Isten lesz az Úr!”
Szóval majdnem mindegy is, hogy ki győzött, illetve a felsoroltak alapján a terror, a bankár, a szabadság, az ínség vagy éppen a bőség ura lesz, mert úgyis csak ideig-óráig. Tehát győzelemről énekeljünk és az elmeháborodott, békétlen, beteg világban mondogassuk, dúdolgassuk: „Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!”
Biró István
.png)
.jpg)
.jpg)
