borús égbolt
Gyógyulás a hit által
Jézus nem csodatevő mágus, nem varázsló és nem szemfényvesztő volt, hanem a hit, a bizalom és a szeretet erejével gyógyító orvos. Az evangéliumok tanúsága szerint csak ott tudott gyógyítani, ahol sikerült a beteg Istenbe, a bűnbocsánatba, a gyógyulásba vetett hitét feltámasztania halottaiból. Hogy nem volt varázsló, az bizonyítja, hogy hit nélkül nem tudott gyógyítani, sőt kínosan vigyázott arra, hogy„csodás” gyógyításai ne keltsék a varázslás látszatát: Nem én gyógyítottalak meg, hanem a te mennyei atyád a beléje vetett bizalmad által – hangsúlyozta többször. „A te hited megtartott téged” (Mk 10,52). Mégis, hogy eredményt érjen el gyógyításai folyamán, „exorcizmust” gyakorolt, vagyis az ördögűző szerepét magára vállalta. Gondoljunk csak a gadarai ördöngösből kiűzött ördögökre, vagy arra a történetre, amikor süketnémából űz ki ördögöt. Ekkor a farizeusok azzal vádolják, hogy ördögökkel cimborál, hogy Belzebub, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöt. Jézus válasza: ,,Ha a sátán a sátánt űzi ki, hogyan állhat fenn az ő országa?… Mert amelyik ország meghasonul önmagával, elpusztul… De ha én Isten lelke által űzöm ki az ördögöket, elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Mt 12,26–28)
Jézus nagyon találó, életből vett hasonlattal utal az ördög legyőzésének mikéntjére: „Mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanemha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát?” (Mt 12,29) Föltevődhet a kérdés, miért tűnik fel Jézus az ördögűző szerepében, ha önmagát nem tartja ördögűzőnek, varázslónak, sőt megtiltja csodás gyógyításai után, hogy őt ebben a szerepben népszerűsítsék – úgy mint Jairus lányának a „feltámasztását” és a süketnéma meggyógyítását követően, és megparancsolja nekik, hogy senkinek se mondják el (Mk 7,36). Hogy erre választ kapjunk, ismernünk kell a Jézus-korabeli zsidóság hiedelemvilágát. Jézus népe minden betegséget a bűn következményének tekintett, és közvetett módon bár, de az ördög mesterkedésének. Vagyis úgy fogta fel, hogy Isten „hetedíziglen” megbünteti „az atyák vétkeit a fiakban” (mint ahogy a tízparancsolat tanítja), de ezt a büntetést nem közvetlenül, személyesen végzi, hanem saját mennyei teremtménye, a bukott angyal, az ördög által, amelynek kezébe adja a bűnös embert, hogy az vezekeljen. Az ördög betegséggel, szerencsétlenséggel veri, kínozza. Ezt a hiedelmet tükrözi Jób könyve: „Mondá pedig az Úr a Sátánnak: Íme kezedbe van ő, csak életét kíméld” – mondja Isten a Sátánnak (Jób 2,6). Tehát ha valaki beteg lett, vagy ha betegséggel született, úgy tekintettek rá, mint akinek a szenvedése szükségszerű, hisz vagy saját, vagy mások bűne miatt szenved a gonosz lélek által. Az elődök bűnei miatti bűnhődés, bár mélyen igazságtalannak tűnik számunkra, mert nincs örökletes bűn, de egyetemesen elfogadott volt az ótestamentumi zsidóságnál – a próféták tiltakozása ellenére (Amelyik lélek vétkezik, csak annak kell meghalnia – (Ezék 18,20) –, ez tükröződik ebben a bibliai kijelentésben: „Az atyák ették meg az egrest, s a fiaknak vásott el a foguk.” Jézus bár elismerte az ördög létezését, hisz a megkísértés próbájában legyőzte, de miután legyőzte, nem tulajdonított neki túlzott jelentőséget, mert nem volt már felette hatalma, és hasonlóképpen, képesnek tartotta embertársait is arra, hogy ők is legyőzzék azt. A sátánra hivatkozni Jézus szerint is azt jelenti, hogy kibúvót keresünk egyéni felelősségünk alól azzal, hogy az ördögből „bűnbakot” teremtünk. Jézus gyógyításait szinte mindig a személyes kontaktus igénylésével végezte, hol úgy, hogy őt érintették meg (pl. a vérfolyásos asszony), hol ő ment el és fogta meg Jairus lányának a kezét, vagy kent sarat a vak szemére. Különös az, hogy a kapernaumi százados szolgájának meggyógyításakor Jézus távolságban maradt, és a beteg jellemének, egészségi állapotának ismerete nélkül gyógyított. Ekkor is el akar menni, hogy jelenlétével gyógyítson, azonban visszautasítást kap, hisz a százados szerint elégséges, hogy Jézus csak szóljon, csak nyilvánítsa ki gyógyítási szándékát. Ekkor mondja Jézus a százados hitét látva, Isten mindenhatóságába, gondviselésébe vetett bizalmát nézve, hogy: „Ekkora hitet nem találtam még Izraelben… Eredj el és legyen a te hited szerint. És meggyógyult annak a szolgálja abban az órában.” (Mt 8,13) Ezt úgy lehet megérteni, hogy Jézus mélységesen bízott az isteni szeretet, a megbocsátás gyógyító erejében, amely nem köthető csak az ő személyéhez, amely mindenkiből áradhat. Mit mond számunkra ez a történet? Hogyan lehet időszerű még ma is? Mennyei atyánk mint az élet és a szeretet kiapadhatatlan forrása, szüntelen jelen van és munkálkodik: „Az én mennyei atyám mind ez idáig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5,17) – jelenti ki Jézus, és azt is, hogy „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30), és „Aki hisz énbennem, abban hisz, aki elküldött engem” (Jn 12,44). E jézusi kijelentések értelmében az isteni jelenlét időtlen, tér nélküli, nem személyhez kötött, akárcsak a szeretet. Következésképpen, aki a fiúság lelke által megéli az „igazságnak lelkét” (Jn 16,13) a maga teljességében, tér-idő felett jelen lehet, mindenhol és mindenben anélkül, hogy ez a jelenlét fizikai testet igényelne: „Íme, én veletek vagyok, mind a világ végezetéig” (Mt 28,20) – szól biztatóan Jézus. Az ő állandó jelenvalóságát, gyógyító erejét viszi magával mindenki, aki az ő szeretetében él. Így nemcsak a kapernaumi százados, hanem mi is. „Az én barátaim vagytok, ha megmaradtok az én szeretetemben”, mondja, és azt is, hogy az ő nagy családjához való tartozás legfőbb ismertető jegye is a szeretet. Ha a mennyei atya szeretete minket is átjár, betölt, akkor egészségben maradunk, vagy ha betegek vagyunk, nemcsak meggyógyulunk, de másokat is gyógyítani tudunk. A lélektan tapasztalatai igazolják, hogy a testi tünetek lelki okokra vezethetők vissza. Tehát a lelki életünk „rövidzárlata”, melyet a biblia bűnnek nevez, jelentkezik szinte minden testi erőtlenségben, megbetegedésben. Az is igaz, hogy az okok megszüntetésével megszűnik a testi tünet is mint okozat, s ha az ok a szeretetnélküliség, az önzés, akkor a szeretet megtapasztalásával, megélésével magától megszűnik létezni, és az egészség újra kivirágzik. Az Istenben való bizalom és az abból táplálkozó szeretet csodákra képes. Ez érvényesült minden csodásnak tűnő gyógyulás esetében. Éljünk tehát teljes bizalomban és szeretetben egészségünk védelmében.
Orbán Dezső unitárius lelkész
