Fiaim zenei nevelése valahol félresiklott. Pedig igencsak igyekeztem, ka­zet­tá­kat állítottam össze a leg­nép­sze­rűbb művekből, s úton-út­fé­len bekapcsoltam a csemetéknek. A visszájára fordult a dolog.
Unokáimnál – feleségem sugallatára – más módszerrel kísérleteztünk, s ez a metódus, úgy néz ki, jobban is működik. Ehhez viszont a MÜPA kiváló gyerekfoglalkozásai és előadásai is kellettek. A gyerekfoglalkozásokról korábban írtam, most egy koncertről szeretnék beszámolni. Egy verőfényes vasárnap délelőtt – a ma­ti­né­kon­certek keretében – Liszt és Európa című előadást hallgattuk meg. Meglepetésemre a fiataloknak szóló (9–16 év) koncertet a komplexum Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében rendezték, nem volt ugyan telt ház, de így is nagyon sokan foglaltak helyet a széksorokban. 

Igazi ismeretterjesztő hangversenyben lehetett részünk. Szélpál Szilveszter operaénekes és Fazekas Gergely muzikológus szakértő közreműködésével szerezhettek a jelen lévő fiatalok ismereteket Liszt Ferenc, a legnagyobb magyar romantikus szerző életének fontosabb állomásairól. A játszva tanítás kiterjedt zenei alapfogalmak elsajátítására is. Képzőművészeti alkotások, karikatúrák színesítették az elmondottakat, s természetesen a zenei betétek sem maradhattak el. Balog József zongoraművész néha odapattant a hangszeréhez, s illusztrálta a műsorvezetők szavait. A délelőttöt a virtuozitás irányába vitték el, s a válogatott zongoraművek is ezt támasztották alá. Wagner, Chopin és Schubert átiratokkal mutatták be Liszt kapcsolatát zeneszerzőtársaihoz, itt már az operaénekes-műsorvezető is dalra fakadt, s természetesen nem hiányozhatott Paganini sem, akinek hatására kötelezte el magát a szerző a másoknak megoldhatatlannak tűnő darabok írására. Az olasz ördöghegedűs 24. Caprice-át egy tehetséges fiatal hegedűművész, Sztathatosz Sebestyén előadásában hallhattuk, majd Liszt átirata következhetett Balog József tolmácsolásában. A zongorista „rátett egy lapáttal”, s a török szerző Fazil Say jazzfeldolgozását is közreadta, s ezzel is bizonyította sokoldalúságát. Ekkor már felforrósodott a levegő, s fiatal és idősebb egyaránt „brávózott” a művésznek. Ami számomra nagyon szimpatikus és újdonság volt: a jelenlévők kivetítőn tudták követni a zongorista kezét, játékát.
Családom szájtátva figyelte a produkciót. Pedagógiai és művészeti szempontból kiválóan felépített előadásnak lehettünk részesei, aminek értékét az is mutatja, hogy legkisebb unokáim is egymás szavába vágva számoltak be otthon a jeles eseményről. Jómagam is tanultam valamit: ez a vonal hasznosabbnak tűnt, mint egykori próbálkozásom.