Hirdetés

Gyásztól az összetartozásig

Tizenegy éve annak, hogy a Székely Nemzeti Tanács a székely szabadság és összetartozás emléknapjává nyilvánította március 10-ét, ami egyben a marosvásárhelyi Postaréten kivégzett szabadságharcosok emléknapja is. Feltérképeztük az emléknap történetét, és összegyűjtöttük a kivégzésekről fennmaradt információkat.

Pál Emil
Becsült olvasási idő: 5 perc
Gyásztól az összetartozásig
Emlékezők a marosvásárhelyi Postaréten. Legutóbb 2019-ben szervezték meg a tömegrendezvényt Fotó: Nagy Tibor

Idén több ezer megemlékezőre számítanak a székely szabadság napján a marosvásárhelyi megmozduláson. Az ünnepi felvonuláson Szili Katalin magyar miniszterelnöki főtanácsadó is részt vesz, aki a felvonulás végén Bakk Miklós egyetemi oktatóval együtt Gábor Áron-díjat vehet át. A székely szabadság napja tragikus gyásznap.

A Makk-féle összeesküvés

Makk József 1851-ben kereste fel az akkor Törökországba menekült Kossuth Lajost, hogy nevében és felhatalmazásával az 1848–49-es forradalom folytatásaként újabb felkelést indítsanak Erdélyben. Ezt a mozgalmat ismeri történelmünk a Habsburg-uralom elleni Makk-féle összeesküvésnek. Az összeesküvés egy olasz minta alapján szerveződött, úgynevezett évszaki rendszert alkalmaztak. Az összeesküvés szervezését Orbán Balázs A Székelyföld leírása című alkotásában részletezi: „miután Kossuth f. é. június 25-én írásos beleegyezését adta a mozgalom előkészítésére az országot 12, a hónapoknak megfelelő részre osztották, ezen belül pedig hetekre, a megyék száma szerint, a hetek napokra, a napok órákra, azok meg percekre oszlottak, jelölve egy-egy települést, községet. A szervezkedés központja akkor Bukarestben volt, a legeredményesebb régió pedig a »11. hónap«, azaz Székelyföld volt, melynek élén a bágyi születésű Török János, Marosvásárhelyen oktató tanár állt.”

Vádlottak és elítéltek

A többi régióban még alig kezdődött szerveződni a mozgalom, a császári rendőrség már elkezdte a letartóztatásokat. Deák Farkas, egy 1875-ben, a budapesti Vasárnapi Újságban megjelent memoárjában leírja: „1851–53 között néhány száz embert »fogdostak össze« csak azért, hogy néhány hadbírónak és katonatisztnek két-három évi költekezése igazolva legyen, azzal az ürüggyel, hogy felségsértők és összeesküvők. A bebörtönzött és őrizetbe vett személyek ítéletét a nagyszebeni haditörvényszék 1853. november 5-én mondta ki, ennek értelmében az összeesküvés 21 tagjára mérve halálbüntetést. Ferenc József császár viszont három halálbüntetést hagyott ekkor jóvá – Török János bágyi születésű tanárét, Gálfi Mihály firtosmartonosi ügyvédét és Horváth Károly háromszéki földbirtokosét – a többi ítéletét börtönbüntetésre enyhítette. Az elfogott személyek közül 48 vádlottat 5-től 18 évig terjedő, vasban letöltendő várfogságra ítéltek, továbbá mintegy 60 személyt kétévi vizsgálati fogság után hazaengedtek.”

Nagy Tibor
Emlékezők a Postaréten. Együvé tartozás 

Kivégzések sora

1852. január 24-re virradóan fogták el a három, mára a köztudatban mártírként ismert hőst: Török Jánost és Horváth Károlyt Marosvásárhelyen, Gálfi Mihályt pedig martonosi birtokán. Deák Farkas visszaemlékezése szerint több mint két évig tartó sanyargatás kezdődött hármuk elfogatásával: „Másnap-harmadnap Nagy-Szebenbe vitték őket, ahol néhány hét alatt százakra ment a foglyok száma. E három embert 26 hónapig, elsötétített szobában, magánzárkában tartották, éheztették és gyötörték” – írja Deák, megjegyezve, hogy a kivégzés napjára alig lehetett a három férfira ráismerni, Török Jánost ájultan vitték a cellába.

Hármuknak a marosvásárhelyi várban olvasták fel a halálos ítéletet, március 9-én, ekkorra már a három öles (nagyjából 5,7 méter magas) bitófák álltak a Postaréten, melyeket Lázár János helyi főbíró készíttetett. Az ítélethozatal és a kivégzés történéseit Koós Ferenc marosvásárhelyi tanár beszámolójából ismerjük, aki Török János tanítványa volt: „Az ítélet felolvasása után Török megkérdezte, hogy van-e kegyelem? Erre a hadbíró, Tapferner az égre mutatott.” Ezt követően Török János mellé Péterfi József református esperest, Gálfi Mihály mellé a szentkirályi unitárius papot, Horváth Károly mellé pedig Kovács Áron marosvásárhelyi református segédpapot rendelték ki.

A kivégzés napján – 10-én –, bár a hatóságok igyekeztek sok embert odacsalni, csak néhányan jelentek meg a vesztőhelyen, azok is inkább távolról nézték végig a kivégzéseket. Az első áldozat Horváth volt, a második Gálfi, utolsónak Törököt hagyták, akik sorban 25, 37 és 47 évesek voltak.

Ugyancsak Koós feljegyzéséből ismerjük, hogy délben, mikor kiment a vesztőhelyre, az áldozatok még lógtak. „Horváth a város felőli bitófán, Gállfy közből, s azon felül Török függtek” – írja Életem és Emlékeim című alkotásában Koós. Az áldozatokat csak estefelé vágták le, és ugyanott közös sírt ástak nekik. Koporsót nem engedélyeztek számukra, sőt oltatlan mésszel akarták a testeket leönteni, ám a vásárhelyiek közül senki sem volt hajlandó adni, akinek volt, az is letagadta, hogy lenne. Végül egy helyi polgár – név szerint Petri Ádám – gyékényt vásárolt, azt terítették rá az áldozatokra, és úgy hantolták el – tudjuk meg Koós írásából.

A három áldozattal egy időben Sepsiszentgyörgyön is zajlottak kivégzések, melynek során Várady József és Bartalis Ferenc kapott halálos ítéletet. Nem sokkal a három áldozat akasztása után, május 27-én ugyancsak a Postaréten végezték ki a bibarcfalvi származású Bertalan Lászlót és Benedek Dánielt, ám nevük nem került fel a hősök tiszteletére emelt emlékműre.

Az emlékmű

Az enyhülést követően – 1860 után – gyűjtést indítványoztak, hogy az áldozatok tiszteletére emlékművet emeljenek. A közadakozásból befolyt adományokat a Lázár Ádám vezette Egyenlőségi kör gyűjtötte össze, az emlékmű elkészítésével pedig Aradi Zsigmond szobrászt bízták meg. A hat méter magas gránitoszlop alapjánál egy nyíltól sebzett, fekvő oroszlán kapott helyet. Az első lábai között a nemzeti lobogót tartotta, amely alatt két keresztbe helyezett kardon a magyar címer volt látható. Az emléktáblára a három, 1854. március 10-én kivégzett vértanú neve után Jókai Mór sorait vésték.

A székely szabadság napja

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT, 2003-ban alakult) 2012. január 6-án foglalta határozatba, hogy minden év március 10-e – a Makk-féle összeesküvés mártírjainak emléknapja – egyben a székely összetartozás és a székely szabadság napja legyen. 2012 óta minden évben felvonulást szerveznek az erdélyi magyar szervezetek Marosvásárhelyen. A székely szabadság napján nemcsak Erdélyben, de Magyarország nagyvárosaiban és a fővárosban is tartanak megemlékezéseket.

– Megyénkben Firtosmar­tonoson szoktak Gálfi Mihály székely vértanú szobránál megemlékezést tartani a szabadság napján, ám erre idén nem kerül sor. A marosvásárhelyi felvonulásra tartó székelykeresztúri küldöttség fogja útközben megkoszorúzni az emlékművet – értesültünk Szász Cserei Katalintól, a település lelkészétől.

Idén délután 4 órakor kezdődik a marosvásárhelyi megemlékezés a postaréti emlékműnél, ahonnan a koszorúzást követően a résztvevők felvonulnak a város főterére, ahol átnyújtják a román kormánynak címzett beadványukat a prefektusi hivatalnak. A felvonulás zárásaként átadják az SZNT Gábor Áron-díját, amelyet idén Szili Katalin miniszterelnöki megbízott és Bakk Miklós kolozsvári egyetemi tanár vehet át az autonómia ügyének szolgálatáért a Kultúrpalota kistermében.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!