Göteborgban rendezték 2016-ban a szakmák Európa-bajnokságát, az Euro Skills-et, s újságíróként egy stábbal magam is részt vehettem a versenyen. Magyar szempontból nagyon sikeresen zárult a találkozó, amelyen 16 fiatal, 14 szakmában képviselte hazánkat: két ezüst-, négy bronz- és három kiválósági éremmel tért haza a csapat. Az ott töltött hét igazi izgalomban telt, mindenütt ott voltunk a forgatócsoporttal, ahol valami érdekes történt, szurkoltunk a versenyzőinknek. Az eredményhirdetés igazi népünnepéllyé vált, minden nemzet fiai-leányai nagy ovációval fogadták a bejelentéseket. Egy érdekes momentuma is volt a jeles eseménynek, mivel két évre rá Budapest adott otthont a rangos versenynek. Ennek a csapatunk vezetői egy hosszúra nyúlt sajtótájékoztatón hangot is adtak, minden magyar résztvevő, így mi is, a budapesti versenyt népszerűsítő trikót viseltük a helyszínen.Rám egy érdekes feladat is hárult: beszerveztem a Göteborgban élő magyarokat, hogy a versenynek helyet adó nagycsarnokban szurkoljanak a mieinknek. A háromnapos programot összesen 76 ezer látogató tekintette meg a helyszínen, a vendégek harmincöt versenyszámban félezer induló munkáját követhették nyomon. Több száz iskolai osztály sorakozott mindennap a bejáratnál, a tanulók között nagyon sokan bevándorlók leszármazottai voltak. Egy tanárral beszélgettem az egyik standnál, kérdésemre elmondta, hogy osztályának negyven százaléka nem rendelkezik svéd gyökerekkel. Úgy tűnt, a közösségük hangadói is e körből kerültek ki, életemben nem löktek ennyit félre, ha nem tértem ki a masírozó hordák útjából. Meglátásomat elmondtam az erdélyi származású Jordáky Béla közgazdásznak, aki – a hivatása mellett – a göteborgi magyar protestáns gyülekezetnek szentelte életét. Nem beszélt gyűlölettel a jelenségről, sorolta a tényeket, s kitért a skandináv keresztények egyre nehezedő életére, a céltalan erőszakra. Egy későbbi interjúból idézek: „Svédországban volt olyan templom, amelyről levették a keresztet, hogy az ne zavarja a más vallásúakat. A tradíció szerint templomban tartották az iskolai évzárókat, azonban sok esetben ezt is betiltották.” Ahogy észrevettem, egyre több városrész szeparálódik el úgynevezett no-go zónákba, amikbe különösen napnyugta után veszélyes belépni. A migrációs változások nyomán számos felmérés készült a népcsoportok beilleszkedéséről. Minket, magyarokat tettek az első helyre az integrálódás vizsgálatakor: az ’56-osok alapozták meg jó hírünket. Ahogy elnéztem, az általam látott népcsoportok egyhamar nem érnek el dobogós helyezést e rangsorban.

Csermák Zoltán