[caption id="attachment_127482" align="aligncenter" width="1442"] Tartini szobra[/caption] Piran, olasz nevén Pirano a szlovén tengerpart legszebb városa. Itt született a barokk kor híres olasz hegedűs-zeneszerzője, Giuseppe Tartini. Piran híven ápolja nagy fiának emlékét. Ennek az epizódnak inkább a zenei sorozatomban lenne helye, de szerves egységet alkot a másik három rész tartalmával, így idekívánkozik. Nem véletlenül választottam az egykori Piranót úti célul, egyszer már végigrohantam a belvárosán, s némi benyomást szereztem szépségéről, de már akkor éreztem, hogy e hely több időt érdemel. Valójában a barokk zene kimagasló alakjának, Giuseppe Tartininak szobra fogott meg a főtéren, mivel a hegedűvirtuóz-komponista Piranóban született. Az utazásunk előtt ismét kézbe vettem Varga Károly Richárd Ördögtrilla szonáta című könyvét, amelyben a kalandos életű zenész életének epizódjait idézi fel. Az erdélyi származású szerző így kezdi regényét: „A piranói Giovanni Antonio Tartini vagyonos polgárrá küzdötte föl magát. Posztókalmár, földek és házak tulajdonosa, de hiúságból hivatalt is vállal. Büszke nemesi származására.” Az egykori jólétet magunk is érzékelhettük, amikor beléptünk a szülői házba. Az alagsorban tárolók álltak, a szobák falait ókori jeleneteket ábrázoló freskókkal díszítették. E kis palotából indult el a kis Giuseppe Páduába és itáliai hódító útjára. Szülei papnak szánták, de a bővérű ifjút inkább a világi örömök érdekelték. Nőügyeiről vált hírhedtté, s kiváló vívótudásával regulázta meg az elcsábítottak bosszútól lihegő hozzátartozóit. Zenei tanulmányaiban viszont nem ismert tréfát, s hamarosan Itália-szerte bámulták virtuóz tudását. Jóllehet mintegy kétszáz hegedűversenyt írt, s kamaraművekben is jeleskedett, az utókor mégis az Ördögtrilla névre hallgató hegedű-zongora szonátáját ismeri leginkább. A technikailag is nehéz kamaraműhöz legenda is fűződik: a sátán hegedűdarabot játszott el Tartininak álmában, amit a Mester ébredése után vetett papírra. Ez a történet előbb-később máshol is fel-felbukkan a zenetörténetben: Paganinit az ördög hegedűsének bélyegezték, s e jelző gyakran Lajkó Félix nevével is társul. A magyar nóták között is népszerű az Ördög bújt a vonóba kezdetű dal, ami szintén a zenét az alvilággal köti össze. Egyébként Tartini zenepedagógusként és vonóvezetésben is kitűnt kortársai közül, nagyon sokat kísérletezett új eljárásokkal. Mikor kitekintettünk a szülőház ablakán, Tartini szobra tekintett ránk. Leleplezését a zeneszerző születésének kétszázadik évfordulójára szánták, végül négy évvel később, 1896-ban avatták fel. A lelkes ünneplő tömeg – az akkori fotók tanúsága szerint – ellepte a főteret. A hálás utókor őrzi Tartini emlékét, a helyi olasz közösség újságja Trilla névre hallgat, nyaranta zenei fesztiválokkal emlékeznek városuk leghíresebb szülöttére.

Csermák Zoltán