Utazáskiállítás: olasz pavilon Ez évben is különösen vártam az Utazás 2020 kiállítást, mivel a szervezők a tárlat díszvendégének Olaszországot hívták meg. A kiállítóváros felé tartva a híreket böngésztem, s különösen riasztó adatokat olvashattam a napfényes Itáliáról. Hogyan fogják ezt kommunikálni? – kérdeztem magamban. A sajtótájékoztató előtt sikerült elcsípnem Tihanyi Klárát, a Hungexpo stratégiai és üzletfejlesztési igazgatóját. A vezető optimistán nyilatkozott, ez gondolom, „hivatalból” is a kötelessége volt. „Mintegy háromszáz kiállító várja a vendégeket, ez annak is köszönhető, hogy először rendezzük meg a Karrier Expót. Köztudott az idegenforgalomban uralkodó munkaerőhiány, így ennek a szekciónak a standjain a turizmus felé tekintőknek kínálnak állást. A természeti katasztrófák soha nem jönnek jókor, ez különösen igaz az Olaszországot keményen sújtó koronavírusra. Egy másik sajtótájékoztatón az olasz nagykövet elmondta, hogy olyan régiókból is érkeznek kiállítók, amelyek ugyan nem hagyományos magyar úti célok, de mindez ideig teljesen biztonságosak.” Az utolsó mondatot is közben átírta az idő, mindenestre a tekintélyes méretű olasz pavilon kongott az ürességtől. Beszédbe elegyedtem az egyik olasz hosztesszel, aki szerint csak egy lehetőségük marad: várni, s bizakodni. A kínai csarnokrészen sem volt sok érdeklődő, néhányan azért álltak csak sorba, hogy golyóstollat vehessenek el a kitett prospektusok mellől. A többi nagy kiállító is összehúzta a nadrágszíjat, az egykori nagy területű török bemutatótér már a múlté, a kis-ázsiai országot csak utazási irodák képviselték. Horvátország jelenléte is csak a megszokott töredéke volt, de csalódásomat feledtették a sajtótájékoztatón kitett finom ételekkel és italokkal. Ausztria is hiányzott a nagy kivonulók palettájáról, ami azért érdekes, mert Horvátország mellett nyugati szomszédunk profitál legtöbbet a magyar vendégekből. Viszont egyre nagyobb területet foglaltak el perifériális kiállítók, lakókocsik és hajók, amik a jeles esemény átlagos színvonalának csökkenésére utaltak. A határon túli magyar turizmus viszont ismét élénken részt vett a kiállítás munkájában. Az erdélyi kiállítóhelyen makettok mutatták be a látnivalókat, örömmel üdvözöltem egy másik pultnál E-t, a csíkszeredai Fenyő Hotel vezetőjét. A Vajdaságot „Szerbia magyarul” szlogennel hirdették, és sok volt a kíváncsiskodó. Mikor a Magyar Szóba tervezett írást említettem, hamar előkerült a pálinkásüveg, s ettől kezdve – vírus ide, vírus oda – optimistábban láttam a világot. Utazáskiállítás: Erdély