A Gyergyószentmiklós és Maroshévíz között található Galócás lakossága többségében román, ez év elején azonban alakult egy magyar nőkből, asszonyokból álló úgynevezett klub, amely nemes célokat tűzött ki maga elé. Csak galócási kötő lányokként emlegetik magukat, többnyire havonta egy alkalommal járnak össze, munkájuk gyümölcsét pedig jótékony célokra fordítják. Fiatal és idős asszonyokat egyaránt találunk a csoportban, a korkülönbség azonban nem megy a jó hangulat rovására: vicceket mesélnek, gasztronómiai tippeket adnak egymásnak, énekelnek és kötnek, horgolnak. Az ünnepekhez közeledve több mint kétszáz, általuk készített kötött holmit vittek Böjte Csaba ferences szerzetes borszéki, salamási és gyergyószárhegyi gyermekeinek. Kertész László kereste fel a klub tagjait. – Mária néni, megint mit hozott? – Fonalat, fiam, fonalat – idézte fel a találkozások kezdetén elhangzó leggyakoribb párbeszédet a klub tagja, Barti Mária. Februárban Isán Magda találta ki, hogy létrehozhatnának egy asszonycsoportot, akik kedvtelésből összejárhatnának. A galócási asszonyok rendkívül örültek az ötletnek, az első alkalomkor 17-en gyűltek össze, ezt követően pedig legtöbbször a hónap valamelyik szombatján találkoztak a település katolikus hittantermében. Jókedv, kacagás jellemzi ezeket az együttléteket, noha kezdetben a fiatalabb asszonyok aggódtak, hogy nem tudnak kötni és horgolni. – Ne búsuljatok, megtanítunk – válaszoltak az idősebbek, azóta pedig a szorgalmas munka, a kezek járása is védjegyévé vált a találkozásoknak. Az ünnepekhez közeledve úgy határoztak, hogy nagy célt tűznek ki maguk elé: ruhaneműket kötnek a dévai Szent Ferenc Alapítvány borszéki, salamási és gyergyószárhegyi gyermekeinek. Jó ütemben haladt a munka, elmondásuk szerint sokszor észre sem vették, hogy elszaladt az idő. Olyan asszonyok is voltak, akik egészségügyi okokból nem tudtak részt venni az összejöveteleken, otthon azonban ők is dolgoztak, hozzájárultak a nem mindennapi végeredményhez, amelyen ők maguk is elcsodálkoztak. Összesen nem kevesebb mint 212 ruhaneműt készítettek, mellényt, pulóvert, kesztyűt, sapkát, sálat és zoknit egyaránt. A három helyszínen, összesen 64 gyermek örvendhetett az ajándékoknak, édesség gyanánt pedig öt kilogramm mézeskalácsot sütöttek. Mint mondják, a gyermekek öröme igazán megérte a munkát – szívszorító látogatások voltak, főleg úgy, hogy az asszonycsoport java része is édesanya. – A gyermekek odajöttek hozzánk és megöleltek bennünket. Ilyenkor gondolunk bele igazán, hogy olyan gyermekek is vannak, akik mindent megkapnak a szüleiktől, mégsem köszönik meg, nem hálásak ezért – fogalmazott Barti Mária. A csoport tagjai közül mindannyian magukénak érezték a kitűzött célt, a gyermekek öröme a következő asszonyok keze munkáját dicséri: Isán Magda, Barti Mária, Miklós Gabriella, Szőcs Amália, Huszár Melinda, Stanciu Marcela, Parászky Mária, Parászky Zita, Parászky Melinda, Dósa Éva, Dósa Anna, Juhász Ildikó, Szabó Erika, Barabás Zsuzsa, Vargyas Melinda, Hunyadi Teréz, Bájás Enikő, Gegő Piroska és Ficzus Jutka. Nagyon új még a kezdeményezés, azonban vannak jövőbeli terveik: még több jótékonysági akciót szerveznének, emellett létrehoznának egy saját Facebook-oldalt, ahova a klubbal kapcsolatos legújabb információkat töltenék fel, a világháló segítségével pedig hasonló magyarországi csoportokkal is szívesen felvennék a kapcsolatot. Hangsúlyozzák: munkájukat kizárólag karitatív célokra használják, semmiképp nem kívánnak belőle profitot termelni. – Gyermekcipőben járunk még ugyan, de lelkesek vagyunk – zárta gondolatait Barti Mária, hozzátéve: szívesen fogadnak új tagokat, a csoport ajtaja bárki előtt nyitva áll.