Minap panaszkodott egy pályakezdő fiatal – aki érdeklődést tanúsít a világ dolgai, a közöttük lévő összefüggések felfedezése és megértése iránt –, hogy napi munkája során számos, másoknak egyszerűnek tűnő, de számára rendkívül bonyolult, érthetetlen dologgal találkozik, s ennek következtében olykor áthidalhatatlannak tűnő nehézséggel szembesül. Panasza végén így fakadt ki: „erre miért nem tanítottak meg engem tizenkét év iskola, három év egyetemi alapképzés és két év mesterképzés alatt?”. Kérdése jogos, ugyanis a komolyan vett iskola, a felkészülésbe fektetett rengeteg energia, a vizsgák stressze s a diplomaszerzés öröme hiábavalónak bizonyul egy-egy ilyen megtorpanás alkalmával. Ez a kis történet jutott eszembe pénteken egy eszmecsere kapcsán: a megyeházán Borboly Csaba elnök közeli munkatársai társaságában egyeztetett az ifjúsági mozgalomban, a közéletben aktívan részt vevő fiatalokkal. Oltean Csongor, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnöke, Mákszem Hunor, a MIÉRT vezető testületének tagja, Csíkszenttamás alpolgármestere és Csilip Árpád, a megyei önkormányzat alárendeltségébe tartozó Hargita Megye Fejlesztési Ügynökségének megbízott vezetője a gyakornoki és önkéntességi programokról fejtették ki véleményüket, hangsúlyozva azok hasznát, kiemelve e programok pozitív hozadékát. Elhangzott, hogy e programok során a fiatalok olyan dolgokkal ismerkedhetnek meg, amit nem tanultak sem a középiskolában, sem az egyetemen, de nélkülözhetetlenek a munkaerőpiacon való boldoguláshoz. Olyan tapasztalatokról is beszámoltak, miszerint a munkáltatók szakmai tapasztalatként értékelték a gyakornoki programok résztvevőiként vagy önkéntesként szerzett tudást, tapasztalatokat, az ezzel rendelkező fialalok előnyben részesültek alkalmazáskor az ezt nélkülöző társaikkal szemben. Bár nem új keletű Hargita Megye Tanácsának gyakornoki programja – ugyanis évek óta biztosítanak tapasztalatszerzési lehetőséget a megyei önkormányzat és a kötelékébe tartozó intézmények középiskolás tanulók és egyetemisták számára –, idén az ifjúság éve kapcsán új hangsúlyt kap a program: szélesebb körben szeretnék meghirdetni, hozzáférhetővé tenni valamennyi Hargita megyéből származó, vagy tanulmányai végeztével itt munkát vállalni szándékozó fiatal számára. A tanácskozás résztvevői számba vették a törvényes lehetőségeket és bejelentették, hogy hamarosan meghirdetik a programot. Bízom benne, hogy sokan fognak élni a felkínált lehetőséggel, s egyre kisebb lesz azoknak az amúgy érdeklődő, a világ dolgai iránt nem közömbös fiatalok száma, akik munkakereséskor, munkavégzéskor szembesülnek a korábban felvetett kérdéssel: „erre miért nem tanítottak meg engem?” Sarány István