szórványos felhőzet
erős felhőzet
Furfangos észjárás
Klaus Johannis államelnök január 15-én újratárgyalás végett visszaküldte a parlamentnek azt a törvényt, amely értelmében módosítják és kiegészítik a helyi választottak jogállására vonatkozó 2004/393-as törvényt. Az újratárgyalási kérésében okos és meggyőző érveket sorakoztat fel. Első látásra hasonlóképpen azok a honatyák is, akik az elmúlt év júniusában nyújtották be a szóban forgó törvény módosítására vonatkozó kezdeményezésüket. Bár az ő esetükben inkább azt mondanánk, hogy „agyafúrt észjárásnak” adták tanújelét. De lássuk, miről is van szó. Abból kell kiindulni, hogy az új büntető törvénykönyv 2014 februári hatályba lépését követően a helyi választottak (megyei tanácselnökök és alelnökök, polgármesterek és alpolgármesterek, megyei és helyi tanácsosok) börtönbüntetésre ítélése esetében, amennyiben nem letöltendő börtönbüntetésről van szó, a bírósági gyakorlat nem bizonyult egységesnek: születtek olyan ítéletek, amikor az elítélt elöljáró továbbra is gyakorolhatta helyi választotti hatáskörét, de olyanok is, amikor azok mandátumát megszüntették. Tekintettel az egységes bírói gyakorlat hiányára, és azt feltételezve, hogy ilyen esetekben indokolatlan a helyi választotti hatáskör megszüntetése, tizennégy honatya oly módon javasolta a már említett 2004/393-as törvény módosítását és kiegészítését, hogy a mandátum megszűnésére csak akkor kerülhessen sor, ha letöltendő szabadságvesztésre vonatkozóan született végleges bírói határozat. Ugyanakkor javasoltak/tettek egy „engedményt” is: amennyiben bizonyos korrupciós bűncselekmények, nevezetesen a büntető törvénykönyv 289-es és 290-es szakaszában feltüntetettek okán ítéltek el egy polgármestert vagy egy tanácselnököt, de a végrehajtást felfüggesztették, akkor az illető elveszítené mandátumát. Tehát a lényeg az, hogy a 2004/390-es törvény egyes előírásait kiegészítették a „végrehajtás fogalmával”, ilyenképpen pedig a mandátum csak abban az esetben szűnhet meg, ha a szabadságvesztés társul annak tényleges végrehajtásával is. Nagyon „okos” ez az érvelés, bár fogalmazhattak volna úgy is, hogy a szabadságvesztésre való ítélés velejárója a mandátum megszűnése, függetlenül attól, hogy az végrehajtandó-e vagy sem. Egyébként a törvénymódosítást és kiegészítést tizenhat honatya kezdeményezte, és azok közül a legtöbb RMDSZ-es képviselő, szám szerint hat. Az aláírók között van még öt szociál-demokrata képviselő, három liberális párti, a bolgár kisebbség képviselője és egy UNPR-s honatya. Ha tüzetesebben szemrevételezzük ezt a névsort, azt is tapasztalhatjuk, hogy a tizenhat honatya közül egyik-másiknak „vaj van a fején”, azaz az évek során akadtak problémáik az igazságszolgáltatással, illetve a feddhetetlenségi ügynökséggel (ANI). Így pedig akár azt is feltételezhetnénk, hogy a saját eseteikből kiindulva megpróbáltak segíteni egyes „sorstársaikon”, azaz olyan helyi elöljárókon, akikre ilyen vagy olyan okokból kifolyólag rájárt vagy a jövőben rájárhat az igazságszolgáltatás rúdja. Erre szokták mondani, hogy szerecsenmosdatás.
Elolvasva az államelnöki újratárgyalási kérés szövegét, egyértelműnek tűnik, hogy Klaus Johannis átlátott a szitán, és arra a következtetésre jutott, hogy ez a törvénymódosítás nem közérdeket, hanem adott érdekeket szolgál, és már-már összeegyeztethetetlen azokkal a társadalmi normákkal, amelyekről sajnos inkább beszélni szoktak országunkban, mint azokat betartani, illetve betartatni. Egyébként az államelnöki átirat szövegében tételes utalás van arra, hogy a társadalom értékeit nem ilyen módon kell védeni, valamint arra, hogy az elítélés már önmagában is az integritás elvesztését jelenti, ilyen körülmények között pedig helytelen és indokolatlan a helyi választottak legitimitását nyomatékosítani akkor, amikor egy elítélt személyről van szó. Ha valakit elítélnek, annak megvan a maga közerkölcsi vonzata is, olvassuk az államelnöki átiratban. A törvényt pedig nem úgy kell módosítani, hogy az integritást alárendeljék adott körülményeknek, hanem a magatartásformát kell hozzáigazítani bizonyos elvekhez. Mindezekre való tekintettel az államelnök nem tartja indokoltnak, méltányosnak és a jogállamisághoz méltónak a szóban forgó törvény módosítását, legalábbis úgy, ahogy azt elképzelte és kiötölte a tizenhat honatya. Az már csak hab a tortán, hogy a korrupciós bűncselekmények közül csak kettőt tartanak úgymond annyira súlyosnak, hogy az annak elkövetése okán hozott ítélet járna együtt a mandátum megszűnésével. Holott a büntető törvénykönyvben húsz korrupciós jellegű bűncselekmény van felsorakoztatva. Ilyen összefüggésben, ha nem lenne komoly ügyről szó, azt mondanánk, hogy nevetséges az az előírás a módosító jellegű törvényben, hogy a korrupciós ügyekben hozott ítéletek okán csak a polgármester mandátuma szűnjön meg, és a tanácsosoké ne (már amennyiben tanácsos követ el korrupciós bűncselekményt).
Hogy mi lesz a sorsa ennek a törvénynek a parlamenti újratárgyalás folyamán, azt nem tudni. Lehet, hogy a honatyák többsége továbbra is ki fog állni a törvénymódosítást és kiegészítést útjára indító tizenhat honatya mellett. Az is lehet viszont, hogy rádöbbennek a választópolgárok jogos elvárására: példát mutatni csak azok a tisztségviselők, elöljárók tudnak, akiknek tevékenysége minden vonatkozásban példaértékű.
Ui.: Tegnap az Alkotmánybíróság egy másik, ugyancsak a szóban forgó 2004/393-as törvényt újólag módosító és kiegészítő törvényt „világított át” alkotmányossági szempontból. Arról a törvényről van szó, amelyet a múlt esztendő decemberében fogadtak el, és amely értelmében egyes helyi választottak (egykori és jelenlegi polgármesterek és alpolgármesterek, megyei tanácselnökök és alelnökök) adott feltételek közepette 1500 lejtől 6500 lejig terjedő különleges nyugdíjban részesülhetnének, visszamenőlegesen is. Alkotmányossági aggályok okán a kormány 2015. december 26-án a taláros testülethez fordult, s az a tegnapi döntésével annak helyet adott. Ilyenképpen az alkotmánybírósági döntés megindokolásának közlését követően ezt a törvényt is újra kell tárgyalni, illetve módosítani kell.
Hecser Zoltán
