„A világban annyi abszurd dolog van, hogy a humoristának nehéz velük versenyre kelni.” Malcolm Muggeridge brit író Gyakori tudósítás: „Elvesztette uralmát az autó fölött és…” A kifejezést a románból vettük át: „a pierdut controlul asupra volanului…” A control-t azért fordítottuk „uralom”-ra, mert így kellemesebb a magyar fülnek. Azonban a tudósításból az is gyakran kiderül, hogy a tettes kiskorú, ittas, természetesen nincs hajtási engedélye, az autó lopott és be sincs jegyezve a forgalomba. Akkor miféle uralomról beszélünk, kérném tisztelettel? A rendőri jelentés szerint az autóban tartózkodott még két felnőtt és egy kiskorú csecsemő. (Ez biztos, biztos úr!) Olvasom, hogy a belgrádi rendőrség elfogott egy Romániában régóta körözött csirkefogót, a kiadatása folyamatban. A rádióból hallottam ennek kapcsán: a belügyminiszter megdicsérte a román rendőrséget. (Nosza.) Olvasom, hogy jól teljesítettek a Hargita megyei szirénák, meg hogy a 141-ből csak 127-et szólaltattak meg. A megyeszékhelyen (mondom én) két eset lehetséges: vagy nem szólaltatták meg, vagy nem szólaltak meg. Legutóbb, van annak több mint 30 éve Kövér Gyuszi barátom szirénáztatott és azt jól hallottam. Vagy csak én vagyok süket? Azt írják, a prefektus úr meg volt elégedve, s ez a lényeg. Olvasom az újságot. Nekünk, nyolcvanon túliaknak mindig jól jön egy kis nosztalgia. Tiszteletem Szathmáry János szorgalmas levelező úrnak. Írásaiban sokszor magamra ismerek. Én is moziba járó ember vagyok, láttam is egy-két némafilmet, aztán a hangos fekete-fehéret, a színes szélesvásznút (Odüsszesz, Spartacus, Cid, Hair, Ben Hur stb.). Úgy tűnt, a filmművészet tovább már nem fejlődhet, amikor Budapesten egy plázamoziban megnéztem a Titanic-ot, csak kapkodtam a fejem és éreztem, hogy velem süllyed a hajó. Régen, a világháború utáni években volt az ún. mozikaraván. Molotov típusú tehergépkocsira szerelt fakarosszériás járművekkel érkeztek és a parkban kifeszítették a vásznat. Kitűnő háborús és vidám, szerelmes szovjet filmeket vetítettek. Akkor ez csodálatos volt. A múlt század 30-as éveiben mesélte édesapám, hogy Amerikában olyan rádiót szerkesztettek, amelyben nem csak hallod, de látod is a bácsit, aki a híreket mondja. Az 50-es években ide is megérkezett. A városban 3-4 háznál égig érő antennákkal fogni lehetett a bukaresti adást. Szomszédok, barátok, ismerősök gyűltek össze tévét nézni. Ha most az unokámnak arról mesélek, hogy az osztálytársaim fele gyertya- vagy lámpafénynél írta a leckéjét, elmosolyodik, és azt hiszi, nagyokat mondok. Az 50-es évek közepe táján fölszerelték az antennát a Hargitán, utána már szobaantennával nézhette bárki a Bukarest 1-et fehér-feketében a fotelből. Elkezdődött a vándorlás. Kilométereket utaztunk, hogy láthassunk egy-egy focimeccset a magyar tévé jóvoltából. Irigyeltük a határmentieket és áhítoztunk, vajon megérjük-e…? Szegény öcsém azzal biztatott, hamarabb megérik a nagyváradiak, hogy ők sem láthatják. Tesz róla a szeku. Szerencsére, nem így történt, ámbár ha nem jön a rendszerváltás, ki tudja…? Szomorúan, de látnunk kell, hogy újból nem láthatjuk a magyar sportközvetítéseket, csakhogy most éppen Biharkeresztesig kellene utaznunk. Sajnos, a román sportot sem láthatjuk minden kábelszolgáltatónál, ez csak az egyik hálózat előfizetőinek kiváltsága. Maradnak hát az annyira áhított magyar tévé műsorai. 45-50 percben színésznőcskéket és másokat interjúvolnak. Elhangzik 3000 ’és akkor’, ugyanannyi ’egyébként’, ’szerintem’, ’fantasztikus’. Valamivel kevesebb, de túlteng a ’gyakorlatilag’ és az ’oké’. Az ’azt hiszem’ átváltozott az ’azt gondolom’-ra. (Azelőtt csak a nagyok gondolkoztak.) Kiment a divatból az ’ezután’, ’azután’, ’innentől kezdve’ és ’onnantól kezdve’. Ha az említett kifejezéseket kihagyjuk a mondanivalójukból, alig marad valami. De az nem baj, semmit nem veszítünk. E[box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]lőre tört a pergő, gyors beszéd, ebben élen járnak a műsorvezetők, sportolók és mások. Mintha csak rapelnének, így azután alig lehet valamit megérteni az egészből, de ez sem baj. Vannak persze egészen jól érthető szövegek, „Brutális választék, durván jó árak”. Brrr. Vagy ilyen: „Tartalmazott gépjármű-védelmi kialakítást, a gépjármű-védelemhez való hozzáférhetőség, a hozzáférhetőséget küszöböli ki, így azt a tolvaj nem tudja hatástalanítani.” Mindezt „önerőből” megoldja a … „technológia”. Óh, te köpönyeges ember, ha én téged egyszer az életben önerőből megköpönyeg­esítelen­tethetnélek! Kopacz Zoltán, Csíkszereda Ui. A mozizás kapcsán eszembe jutott egy vicc azoknak, akik még nem hallották: A skót felesége sóhajt, moziba kéne menni. De hát voltunk, mondja a skót. Igen-igen, de ezek már hangosak. [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]