Fölösleges kérdések
Szia, de régen láttalak! Hogy vagy, mit csinálsz, merre jársz? – ezek a kérdések egyre fölöslegesebbé válnak, mi több, átváltoztak: Szia, az előbb láttalak a féjszbúkon! Láttam, jól vagy, mert azt írtad, remek állapotban vagy. Láttam, hogy éppen kávézni voltál a sarki bisztróban, sőt azt is láttam, mennyire csodálatos volt az italod, mi több, azt is tudom, hogy nagyon finom volt. Láttam, hogy az idén kétszer is voltál nyaralni, láttam, hogy lefogytál, hogy új a frizurád, hogy lett végre kutyátok és esténként sétáltatod, szóval mindent tudok rólad. És ezzel, gondolom, te is így vagy, hiszen folyamatosan lájkolod a képeimet, hozzászólásaimat a féjszbúkon. No, szia. Amennyiben a fenti beszélgetésnek két hölgy a résztvevője, még azzal is bővíthető, hogy láttam, mi mindent tettél el télire, mennyi finomságot főzöl, hogy milyen cukik lettek a gyerekeid, jól megnőttek ám. Ha azt hinné az ember fia, hogy ez nem történhet meg a valóságban, nagyon téved.
Nem hiába tartja a mondás, hogy eddig csak közvetlen környezeted tudta, hogy hülye vagy, de mióta van féjszbúk, azóta már az egész világ tudomást szerzett róla. Mindent kiposztolsz a netre. Hogy hová utazol, mit tervezel tenni a jövőben, hogy új rucid van, mert a szomszéd turkiban éppen heti nagykiárusítást tartottak, hogy milyen kreatív a műkörmösöd – miközben ékezeteket nem ismerve mukormost kerestél két napja. Múltkor azt hittem, szelet árulsz, amikor a Passzátodat kínáltad horribilis áron megvételre, remélem, valami lúzer júzer el is vitte, de jeleskedsz a közlekedési információs csoportokban is, mert egyfolytában írod, melyik utcasarkon állnak a rend őrei, igaz, nem rendőrnek nevezed őket, hanem különböző jelzőkkel illeted. Majd csodálkozol, hogy vadásznak rád a zsaruk. Szóval, idióta lettél, mióta van féjszbúkod. Mondta ezt az egykori magyartanárod is pár napja, mikor összefutottam az utcán vele. Pedig valamikor olyan büszke volt rád, szerinte te voltál az osztály zsenije, de azóta az írásaid alapján megállapítható, hogy elfelejtettél még magyarul is, az illemről nem is beszélve. Látod, így csinál hülyét az emberből a féjszbúk, ha nem arra használod, amire kellene.
Kopacz Gyula