Még a héten látogatható Xantus Géza egyéni tárlata a kassai MaJel Rovás Központ FiguratiF Galériájában. A kiállítást a művész jelenlétében május 26-án nyitotta meg Kovács Ágnes, a MaJel Rovás Központ igazgatója. Az eseményen ismertettük a Hargita Népe Kiadó Gondozásában megjelent Fénykereső című, a művész munkásságát bemutató albumot is. Az alábbiakban a tárlatról megjelent sajtóanyagokból szemlézünk. Kassán láthatók Xantus Géza alkotásai. Ezzel a címmel számolt be a ma7.sk portálon Fábián Gergely a kiállításról. Mint írja, „Xantus Géza művészetében – és a kiállított képekből is – érzékelhető̋ az időtlenség, a spiritualitás, a szakralitás. Színeiben visszafogott, finom harmóniájú szerkezeti és színbeli kiegyensúlyozottság, líraiság jellemzi. Az áradó fények özönében könnyen ráhangolódhatunk a transzcendenciára.” A szerző kitér arra is, hogy Xantus „képeinek nagy része emberalakos”, meg hogy „portréival többnyire összetett munkák, nagyobb kompozíciók részelemeiként találkozhatunk”. A cikkíró szerint Xantus „pályája első szakaszában főleg az ex librisek mutatták meg, mennyire hitelesek, lényegre törőek és valósághűek az arcképei”. A tudósító idézi Kovács Ágnesnek a megnyitón elhangzott szavait: „az ex librisekből nagyobb, monumentális fogantatású sorozatok, grafikai lapok, képek nőttek ki, amelyeket az itáliai élmények éppúgy átitattak, mint a bibliai történetek, látomások és az ikonográfiai ismeretek”. „A nagy múltú Xantus családból származó festő munkássága egyéni színt képvisel. Karakteres, egyedi, senkivel és semmivel össze nem téveszthető. A helyhez kötődik, mert jelképrendszerét a hely embere érti, ugyanakkor egyetemes jellege van, mert témái a keresztény kultúrán nevelkedett ember számára közérthetők, értelmezhetők. Témái a képzőművészet örök témái: a bibliai történetektől, allegóriáktól a táj és az emberi test szépségéig, a lélek rejtelméig. Mély hit és elmélyült tárgyi és technikai tudás jellemzi” – idézi a beszámoló Kovács Ágnest. A felvidek.ma portálon Balassa Zoltán jegyzi a megnyitóról beszámoló tudósítást. Mint írja: „Xantus szorosan kötődik szűkebb és tágabb szülőhelyéhez, Erdélyhez – mondta –, de Budapesthez vagy Rómához is. Magyarságához, de ugyanúgy a keresztény európai értékekhez és az azokat megtestesítő helyekhez is kapcsolódik”. Balassa azt is megjegyzi, hogy „a negyvenes évei elején érett alkotóként jutott el a római Accademia di Belle Arti (Szépművészeti Akadémia) festészeti karára. De bárhol is járt, szülővárosa, Csíkszereda és környéke, mindenekelőtt Csíksomlyó hitet, helytállást, szeretetet sugárzó szellemisége döntő módon meghatározta művészete egészét”. A méltató szerint a csíkszeredai alkotó „művészetéből és a most kiállított művekből sugárzik az időtlenség, a spiritualitás és szakralitás, ám a gravitáció hiánya is”. A tudósító kitér a kiállítás előzményeire is: „Xantus egyike volt azon pályázóknak, akik a kassai főkonzulátus felhívására az aradi vértanúk portréinak hiteles megfestésére vállalkoztak”, beküldött pályamunkáját jutalmazta a kiíró azzal, hogy „kiállítási alkalmat biztosítottak számára Kassán”. Mindkét beszámoló kitér arra is, hogy „a megnyitón bemutatták Xantus Fénykereső című, az eddigi munkásságát átfogóan bemutató albumát, amelyet a Hargita Népe Lapkiadó jelentetett meg”. Az album Nagy Miklós Kund által jegyzett bevezető tanulmányából idézett Kovács Ágnes: „Aligha van még egy olyan elhivatott mai művészünk, aki annyira otthonosan és kitartóan, ugyanakkora művészi termékenységgel és igényességgel alkotna, dolgozna az egyházművészet terén, mint Xantus Géza. Erdélyben biztosan nincs. Egész eddigi pályáján folyamatosan voltak jelen azok az alkotói kihívások, amelyekkel templomok, kápolnák, egyházi épületek, kegyhelyek művészi, spirituális kincsestárát, látványvilágát gazdagíthatta.” A beszámoló aláhúzza, hogy ezen a ponton a méltató kiemelte: „Xantus a Felvidéken rátalált művészi ikerpárjára, Szabó Ottó személyében, akiről pontosan ugyanezt lehetne elmondani, mint róla”, s ezért javasolta, behatóbban ismerjék meg egymás művészetét! A tudósítások kiemelik, hogy a megnyitón jelen volt Lőrincz Csaba, a Hargita Népe Lapkiadó igazgatója, valamint Sarány István, a kötet szerkesztője, aki hangsúlyozta, hogy Xantus „karakteres, egyedi, senkivel és semmivel össze nem téveszthető. Helyhez kötődik, így jelképrendszerét annak embere érti. Ugyanakkor egyetemes jellegű, mivel témái a keresztény kultúrán nevelkedett ember számára közérthetőek és értelmezhetőek. Alkotásai a képzőművészet örök témái: a bibliai történetek, allegóriák, a táj és az emberi test szépsége, a lélek rejtelmei. Mély hit, elmélyült tárgyi és technikai tudás jellemzi. Az előbbi a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán elsajátított teológiai ismeretek eredménye, az utóbbi pedig a római akadémia festészeti karán szerzett tudás gyümölcse.”