Tudom, minden médium, azt sulykolja az olvasóba, hogyan töltse kényszerű, bezárt napjait. Nekem is kezdett elegem lenni a különböző nyomtatott vagy online kiadványok Mit tehetsz otthon – témájú cikkeiből, mégis úgy érzem, ezekhez hasonlóan kell cselekednem, hátha megkönnyíthetem a bezártság napjait. Egy filmet szeretnék ajánlani a kedves olvasók figyelmébe. A Paterson című film 2016-ban jelent meg, Jim Jarmusch rendezésében. A mozi révén belepillanthatunk egy amerikai kisváros, Paterson életébe. A főszereplő, Adam Driver amerikai színész megformálásában, a szintén Paterson névre hallgató buszvezető, akinek a napjait követve ismerhetjük meg a város világának mélységeit. Paterson hétköznapi ember, reggel felkel, munkába megy, a napi körútja után megsétáltatja a kutyáját, esténként megiszik egy sört a bárban, ahová be szokott térni, majd hazamegy. Mindennap. Hétköznapjait azonban kitöltik versei, ugyanis ő költő, aki az asztalfióknak, jobban mondva önmagának ír. Jeles amerikai költők, mint Frank O’Hara vagy Wallace Stevens köteteit olvasgatja. Ihletet számára maga a város ad, buszsofőrként rengeteg beszélgetést csíphet el, gyerekekét, diákokét vagy éppen munkából hazatérő felnőttekét. Alapjában véve szótlan, legalábbis keveset beszélő, csendes ember, aki inkább feldolgozza a körülötte történő eseményeket és verseiben reagál azokra. Ez a nyugodt, megfontolt, szemlélődő csendesség jellemző az egész filmre, amivel Paterson is bír, és amit a rendező is kiválóan érzékeltet a különböző hangok, zajok, mint a busz motorjának zúgása, Paterson város vízesésének morajlása és a város lakóinak hangai által. Ezt a magyar szinkronos változat, amilyen formában a filmet lehetőségem volt megnézni, még jobban kiemeli. Jóleső érzés volt felfedezni, hogy minden háttérbeszélgetést külön-külön fordítottak le magyar nyelvre. Így még hatásosabb és még kivehetőbb a város zaja és annak fontossága a film csendjében, még jobban beleélhettem magam Paterson városának világába és Paterson lelkivilágába egyaránt. Ezáltal forr egybe a kettő: a város és az azt járó buszsofőr. „Egy ember a város, és a város az ember” – idézi a rendező William Carlos Williams híres eposzát. A csendes buszsofőr Ron Padgett amerikai költő elgondolkodtató verseivel fonja egybe a saját érzéseit és a városban zajló életet. Hogy miért ajánlom ezt karantén idejére? Úgy érzem, a film lassú nyugalma türelemre tanít, ami nagyon fontossá vált az elmúlt időben. Segít felismerni a kis dolgok szépségét és rávezet az apró örömök megismerésére. Csak a közvetlen környezetünkre kell figyelnünk, mint egy apró gyufásdoboz vagy egy mellettünk, velünk együtt élő ember. Ezt a csendes és elgondolkodtató filmet tehát annak ajánlom, aki megfáradt a karantén bezártságában és nyugalomra vágyik. „Néha az üres oldal kínálja a legtöbb lehetőséget.”

Egyed Péter