borús égbolt
Figyelemzavar
Akartam mondani valamit. Valami tartalmasat, témába vágót. De milyen témába vágót? Eszembe jutott, hogy épp a közösségi oldalon láttam egy képet, felirattal, ami a témához kapcsolódott. Felléptem, hogy megkeressem. Hirtelen megláttam, hogy születésnapja van egy régi jó barátnak. Hogy tudtam ezt elfelejteni?! Írtam is neki rögtön egy üzenetet. És ha már üzenetek, tyű, mennyi olvasatlan! Nosza. Hadd lám! Válaszoltam mindenkinek. Annak is, akinek már napok óta elfelejtettem válaszolni ‒ vagy épp csak az entert megnyomni. És ha már itt vagyok, az üzeneteknél, megnézem az e-maileket is. Előbb a munkával kapcsolatosakat… Utána meg a régi címeket is érdemes ellenőrizni, lássuk csak, hogy haladnak azok a rendelések. Egyiket a napokban szállítják. De jó! Már vártam azokat a könyveket. Apropó, könyvek. Megígértem egy ismerősnek, hogy kölcsönadom neki az egyiket, elő is kell keressem… De majd később. Hopp, szólt a telefon. Valaki bejegyzést tett közzé egy csoportban. Hát ez nem érdekel. De azért megnézem, ki tudja, fontos lehet… no, mégsem fontos, de milyen szép fényképeket töltött fel ide valaki! És máris elvarázsolt a tájképek világa, mert nem akármi ez a hely, ahol élünk. No de hol voltam? Jaj, igen, könyvek. Keressem csak elő, mit is kért az az ismerős? Meg is van. No de itt egy újabb értesítés: délután itt meg ott kell lenni, ekkor meg akkor. Nagyon jó, foghatok neki átszervezni a teljes napot. Ó, most jut eszembe, a naptárt még nem is ellenőriztem, hát mi lesz, ha valamit elfelejtek? Gyorsan lecsekkolom. Jó sok esemény történik ma. S vajon az az előadás, amiről a múltkor szó volt, az mikor lesz? Érdemes megnézni, mielőtt elfelejtem, azt is. Most pénteken, talán elérek arra… Még jó, hogy ellenőriztem! No de hol is voltam? Ja, naptár. Akkor már megnézem a sajátomat is. Hm, itt már kevesebb esemény van bejegyezve, de még jó, hogy ezt is megnéztem. Még a végén elfelejtek valamit. Na, de most már tényleg, elég legyen ebből! Eltelt majdnem fél óra, és még semmit sem csináltam. Hát mi ez a nagy figyelmetlenség? Vagy épp, hogy a fokozott figyelemmel van gond? Vagy azzal, hogy mennyire megoszlik a figyelem? De mit is akartam? Azt hiszem, elfelejtettem valamit…
Péter Ágnes
