Nem könnyű teli hassal hegyet mászni. Ez a régi szabály motoszkált a fejemben, amikor egy kiadós ebéd után a kárpátaljai Kendereske magaslatára igyekeztem. A korábbi esőtől csúszott az agyag, így rendesen kóvályogtam, s a pokolba kívántam a kirándulást. Erre az életérzésre szégyennel gondoltam, amikor felértünk a csúcsra, s elénk tárult a páratlan kilátás. [caption id="attachment_78518" align="aligncenter" width="1000"] A kendereskei panoráma és a Feszty-körkép Fotó: Csermák Zoltán[/caption] 2013-ban adták át a hegytetőn a kendereskei Feszty-panorámakilátót, ahol a kiváló mester ihletet merített a Magyarok bejövetele című hatalmas körképéhez. Az emlékmű gránittömbjeibe belegravírozták a híres körkép részleteit, így a lihegő látogató meggyőződhetett, hogy Feszty Árpád nyomdokain jár. A művész nem egyedül látott munkához, számos pályatársa segített neki, hiszen egy 120 méteres vásznat kellett telepingálniuk. Ehhez szolgált háttérül a munkácsi táj: a Latorca, a szolyvai havasok, s maga a várhegy. A körkép igazi szenzációvá vált a budapesti Városligetben, az éveken át kígyózó sorok tanúsították, hogy az alkotás befektetésnek sem volt utolsó. Sajnos jött a háború, s egy bomba telibe találta a festménynek otthont adó rotundát, s így az alkotás hatvan százaléka a tűz martalékává vált. Amit a bomba meghagyott, azt az élelmes fosztogatók dézsmálták meg, például a leányrablás lengén öltözött hölgyeit is – stílusosan – elrabolták. Az idő vasfoga tovább rágta a festményt, amely türelmesen várta újjászületését. 1991-ben egy lengyel művészeti csoport kapott megbízást a restaurálásra, az Ars Antiqa korábban egy Wrocław-i hasonló óriásfestmény rendbehozatalán jeleskedett. E szomorú történeten elmélkedtem, amikor 2018 szeptemberében Ópusztaszeren, a táncházzenész találkozón sétáltam. Természetesen felkerestem a híres körképet, s szinte egyedül gyönyörködhettem az alkotásban. Visszatértek kárpátaljai emlékeim, a megmászott magaslat, a mesés táj. A lengyel mesterek valóban kiváló munkát végeztek, az évek alatt a helyszínen szinte együtt éltek a művel, közben szerelmek szövődtek, emberek cserélődtek. A környékbeliek befogadták őket, gondolom, gyakran itóka is került a hideg napokban az asztalra. Ők ezt a gondoskodást a maguk módján hálálták meg. Számos helybéli tűnik fel a képen, sőt két pulit is megörökítettek. A csoport vezetője, Henryk Lipowitz egy zászlót tartó lovasként csempészte be magát az örökkévalóságba. Különösen meghatott annak a lengyel restaurátornőnek az önfeláldozása, aki az elrabolt lányok aktképéhez állt modellt. Unokái is fogják látni… Csermák Zoltán