A férfitársadalom legférfiasabb területe talán a politika. És vele karöltve (?) a vezető beosztások. Pillanatnyilag ezen a területen is dúl az egyenlősdi. Nálunk – természetesen a mainstream és bizonyos nem leírt előírások következményeként – meg szerte a világban jöttek, jönnek azok a felhívások, amelyek helyet követeltek/nek a nőknek a politikai életben. Ezek a követelések a férfiak részéről hangzanak el, elsősorban a divatnak való engedelmesség következtében, ritkábban meggyőződésből. Mert divattá vált kritizálni a férfitársadalmat. Ami persze jó dolog. Mifelénk ez olyan öt éve indult el pártpolitikaként is. Ennek következtében megalakult az RMDSZ Nőszervezete. Közben kiderült, vagy újra kiderült, hogy a nők (állítólag) az Unióban is kevesebbet keresnek, mint a férfiak. És csodálatos módon, hazánk a legjobb helyen áll ezen a téren: nálunk a legkisebb ez a különbség. Sőt, ahogyan elkezdtem erről a témáról olvasgatni, még olyan véleményekkel is találkoztam, hogy valójában nincs is különbség! Csak ezt nem divat bevallani! És félretéve a kellően felkorbácsolt kedélyeket, magam is állítom, hogy valami sántít ezzel a bérezési dologgal. Sok emberrel beszéltem, beszélek, sokan panaszkodnak a kis fizetésekre, de olyat, hogy két azonos felkészültségű, azonos tapasztalattal rendelkező és azonos pozícióban dolgozó, de különböző nemű egyén ugyanannál a vállalatnál, intézménynél vagy akárminél különböző fizetést kapna, hát ilyenről nem. Persze én sem hallhatok mindent. És lehet, hogy hatalmas különbségeket hoztak létre titokban, amióta mindenkinek teljesen személyes ügye, hogy mennyi a fizetése, és a többieknek nincs lehetőségük ezt kifürkészni. Ám mindezeken túl, van két nagyon valós, kézzelfogható és a mindennapokban egyértelműen tetten érhető jelenség, amely a világot férfiközpontúvá teszi: az egyik a már említett erőszak, mely rendszerint a nőket és a gyerekeket sújtja. Bár az utóbbiakkal szembeni durvaság nem kifejezetten csak a férfiak sajátja, és a témával majd külön foglalkozunk. A másik, amiről kevesebbet szoktunk beszélni, az a szocializációs jelenség, amely szerint a nőnek mindent meg kell tennie azért, hogy tetszen a férfinak, hogy szép, vonzó és kívánatos legyen, ennek az alapelvárásnak összes járulékával és következményével. Amiről szintén lesz mondanivalónk. (folytatjuk)