Fentről könnyű
A minap hallgattam az egyik közszolgálati rádióban egy úriembert, aki a székelyföldi munkaerőpiacról, illetve a fizetésekről beszélgetett. Mivel az adás közepén csatlakoztam a műsorhoz, csak arra jöttem rá, hogy a fő meghívott egy dekoncentrált igazgatóság vezetője, és az akcentusból ítélve, háromszéki volt.
A lényeg a lényeg, hogy az illető igencsak fentről tekintette a helyzetet, vagyis a bársonyszékből. Már akkor kezdett furcsa lenni, amikor arról beszélt, hogy amennyiben nem tetszik a munka, akkor lehet váltani, hiszen millió lehetőség van. Sőt át is képezheti magát az ember, hiszen erre is lehetőség van. Majd a fizetésekre rátérve egyszerűen hihetetlennek nevezte, hogy az emberek többsége minimálbért kap. Az ő meglátása szerint minimálbért csak és kimondottan a pályakezdők kapnak, hiszen utána érdem szerint mindenkinek emelik a fizetését. Haha, gondoltam magamban. Ez tényleg nem találkozott egyszerű közemberekkel, akik tizenéveket húznak le egy munkahelyen alacsony fizetés mellett, hiszen egyszerűen nincs opciójuk a váltásra.
A másik bicskanyitogató megjegyzése pedig az a pökhendiség volt, amivel konstatálta, hogy akik a fentiek mellett továbbra sem találnak megfelelő munkahelyet, akkor el lehet menni, akár más városba, vagy épp más országba. Arra hivatkozott, hogy Európai Unió van, szabad mozgással.
Saját tapasztalataimból és baráti körömből kiindulva, gondolom, azért választották sokan Angliát, Németországot stb., itt hagyva csapot-papot, mert itthon meg voltak becsülve, normális, élhető fizetést kaptak, amivel egy fiatal pár akár jövőt tudott magának tervezni...
Sokszor fentről nézve nagyon egyszerűnek tűnhetnek a dolgok, de azok, akik így gondolják, valószínű még nem találkoztak egyszerű közemberrel, aki a napi mókuskerékben benne van és napról napra él.
Darvas Attila

