Hirdetés

Felcsík egyik legkülönlegesebb határkerülése

HN-információ
Hagyományok, szokások sokaságát élik meg Székelyföld-szerte a húsvéti ünnepkör kapcsán. Vannak vidékek, ahol nagyböjtben Jézus Krisztus szenvedéstörténetét misztériumjátékokban mutatják be, más helyeken húsvétkor szentsírőrzést és határkerülést tartanak. Valamennyi településen máshogyan élik meg az elődöktől származó szokásokat. Például a Csíki-medence falvai közül Csíkszenttamáson a legkülönlegesebb a húsvéti határkerülés. Idén a koronavírus-járvány miatt a felcsíki községben is szerényebb a húsvéti ünnepkör. A szokásokat Biró István mutatja be. Nemcsak hagyomány, áldozatvállalás is Székelyföld számos településén élik a húsvéti szokásokat, hagyományokat. A két legismertebb és legjellegzetesebb hagyomány a szentsírőrzés és a húsvétvasárnapi határkerülés. Balázs Lajos néprajzkutató szerint a határkerülés egyszerre spirituális, praktikus, szent és profán rituálé. – Ahogyan én kutatásaim alapján látom, a népi vallásosság és a keresztény vallásosság között létrejött egészen érdekes paktum, egyezség különleges esete. Példája annak, hogy egy világi létkérdés és az istenhit hogyan épülhet egymásra, hogyan fonódik össze, hogyan egészítik ki, segítik egymást. Ez a sejtelmes szövetség egész Európában gyakorolt szokás volt, és jóval megelőzte a kereszténység vagy a katolikus egyház által kezdeményezett határkerülést. Jobban mondva, az egyház társult be és épített a korábbi hagyományokra. Magyar vonatkozásban a 17. század derekán jegyezték fel, hogy kimentek a „határkerülendők húsvét napján...” – mondta lapunknak Balázs Lajos néprajzkutató, aki azt is megjegyezte, a határkerülés településenként változik. Vannak helyek, ahol kora hajnalban indulnak a keleti vagy a nyugati határba, és a délelőtti szentmiséig visszaérnek a templomba, máshol pedig az úgynevezett nagymise után indulnak a mezőre. – Tudomásom szerint az közös, hogy mindenhol húsvét első napján mennek határt kerülni. Többnyire egységes forgatókönyve van a húsvéti határkerüléseknek, de vannak érdekes példák is: Csíkban, Szenttamáson például lóháton kerülik a határt, de említeném a gyergyói példát. A Gyergyószentmiklóstól balra elhelyezkedő települések – mint Alfalu, Újfalu és Tekerőpatak – közös húsvéti határkerülést tartanak – közölte lapunkkal a néprajzkutató. Csíkszenttamáson a húsvétvasárnapi reggeli szentmise után katonásan felsorakozva indulnak a lovasok a keleti vagy a nyugati fordulóra. Magukkal viszik a feltámadt Üdvözítő szobrát, a határban lévő keresztfáknál kérik Isten áldást és oltalmát a termésre. Az 1949-es államosításkor betiltották ezt a húsvéti hagyományt a felcsíki településen, ám az azt megelőző években nagyon sokan belekapcsolódtak a határkerülésbe – tudtuk meg Tamás Márton nyugalmazott plébánostól, aki 1991-től 23 éven át szolgált az egyházközségben. Tőle arról is érdeklődtünk, hogy miként viszonyultak a csíkszenttamásiak a rendszerváltás után a hagyomány felelevenítéséhez. – A változás után, 90-ben azok az idősek, akik emlékeztek erre a szokásra, felújították és továbbadták a fiatalabb generációnak. A 90-es években nagy volt a lelkesedés, akkor mindenki meghatódva nézte a lovasokat. Csató Béla plébános szolgált ideiglenesen akkor a faluban, mindenkinek adott egy érmecskét is – mondta lapunknak Tamás Márton, aki azt is megjegyezte, hogy szerinte ennek a szokásnak kettős célja van. – Az első célja az, hogy emlékeztesse a híveket az első húsvét hajnalára, amikor az asszonyok elmentek és felkeresték Jézus sírját. Erre emlékeztet a határkerülés, hogy elmennek a határba, és felkeresik azokat a kereszteket, amelyeket őseink állítottak a határban keleten és nyugaton. A másik célja, hogy imádkoznak a keresztfáknál, hogy a Jóisten őrizze meg a határokat, őrizze meg a termést minden természeti csapástól – fűzte hozzá Csíkszenttamás egykori plébánosa. A felsorakozott lovasok a húsvétvasárnap reggeli szentmise után a templom előtti térről indulnak a határba. A rendszerváltás után Biró Károly egyháztanácsos volt az első vezérlovas, aki aztán még tizenegy alkalommal vezette a határkerülés rítusát. – 90-ben az idősek elmondták, fontos székely ruhába öltözni, elöl megy a vezérlovas, egyik évben a keleti, másik évben a nyugati határba kell menni, mind a két helyen 3-3 keresztfa van, ahol imádkoztatni kell – mondta lapunknak az egyháztanácsos. A vezérlovas feladata az is, hogy a határból visszatérve köszöntse a település központjában az üdvözlésükre összegyűlt híveket, majd elmondja útjuk célját. Mindezek után énekelve-imádkozva vonulnak a templomba, az ünnepi szentmisére. Újdonságok a határkerülésben A határkerülés hagyománya is változott az idők során. Egyik újdonság az, hogy a lovasok indulásakor, a plébános áldása után a helyi fúvószenekar alkalomhoz illő zenét játszik. A másik érdekesség, hogy az utóbbi években lányok is csatlakoznak a határkerülőkhöz. – Azért kapcsolódtak be lányok is, mert egy-két évben egy kicsit megcsappant a fiúk lelkesedése, s hogy vegyék észre, hogy a lányok is fel mernek ülni a ló hátára, de ez nem volt baj, mert erre sokan felfigyeltek, és ezzel adtak egy újabb lelkesedést másoknak is – jegyezte meg Tamás Márton nyugalmazott plébános.

Ima a természetben                                                                                                               Fotók: Teutsch Alpár

Katonaság egy kicsit másképp Csíkszenttamás barokk stílusú templomában, a Szent János oldalkápolnában található oltárasztal alatt alakítják ki a jelképes szent sírt. Az oltár alját fehér leplekkel borítják, virágokkal és edényekbe ültetett friss búzával díszítik. A szent sírt régen a katonaságtól leszerelt legények őrizték nagypéntektől egészen a nagyszombat esti feltámadási vigíliáig. Az utóbbi években a 14 év körüli fiúk jelentkeznek a feladatra. A sírőrző katonák betanítását a gyimesközéploki származású Gábor Csaba kántor végzi. – 15 éve kerültem Csíkszenttamásra. Akkor a húsvéti egyházi liturgia megegyezett azzal, amit itt végeztünk, viszont az itteni szokások nagyobb meglepetést és élményt nyújtottak a gyimesi szokásokhoz képest. Gyimesben sokkal egyszerűbben zajlott az eledelszentelés, nem volt határkerülés, nem voltak sírőrző katonák. Nagyon tetszett, hogy minden család kosárban hozza a reggeli szentmisére a megszentelésre szánt eledelt, amit a szentmise végén a templomkertben a plébános ünnepélyes keretek közt megáld. A sírőrzés is „új” szokás volt számomra, majd feladatul kaptam a sírőrző katonák betanítását és felügyeletét. Az utóbbi években főként a 14 év körüli fiúk jelentkeznek önként a sírőrzésre. Legtöbbször heten vagy kilencen vannak. Közülük kerül ki egy vezér, általában az, aki már több évben is volt sírőrző katona. A többiek párba rendeződnek, és nagypéntek estétől éjfélig, a szentségimádás alatt, valamint nagyszombat este a feltámadási szertartásig negyedóránként váltva egymást, őrt állnak az oldalkápolnában elhelyezett szent sír előtt. Ruházatuk a hagyományos székely ruha, báránybőr sapkájukat egy háromágú zöld fenyőfaágacska díszíti. Vállukon szuronyos puska. A feltámadási körmeneten is részt vesznek, a keresztek előtt katonásan menetelve tisztelegnek. Idén is már érdeklődtek, szervezkedtek a sírőrzésre a fiatal legények, de sajnos a jelenlegi helyzet nem engedi a húsvéti ünnepek e mozzanatát sem megtartani. Örvendünk, hogy minden évben vannak lelkes fiatalok, akik ezt a szolgálatot vállalják, és ezzel falunk egyik értékes hagyományát átörökítik a következő nemzedéknek – mondta az egyházközség kántora. Tamás Márton, Csíkszenttamás egykori plébánosa azt is elmondta lapunknak, hogy voltak idők, amikor nehezen tudták tartani ezt a szokást. – Mondtam, hogy ha nem jönnek, akkor a ministránsokat fogom megkérni, s azok fogják őrizni a szent sírt. A rendszerváltás után nem kellett senkit sem noszogatni, akkor lelkesen jöttek. Szerintem az utóbbi időben van egy elkényelmesedés és egy bizonyos közömbösség, ezért most el lehet gondolkodni, ebben az időszakban, hogy ilyen nagy baj van a világban. Megtérésre van szüksége az emberiségnek, és meg kell tartani minden olyan hagyományt, ami őseink vallásosságához tartozott – jegyezte meg a nyugalmazott plébános, aki azt is hozzátette, a húsvéti szokások, hagyományok a hitben, reményben, szeretetben és az egyház iránti hűségben erősítik meg a híveket.


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!