Szeptember 28-án jelentette be Graţiela Gavrilescu kormányfő-helyettes környezetvédelmi miniszter, hogy aláírta a roncsprogram megemelésére vonatkozó pénzkiutalást. Ez a magánszemélyek esetében 20 millió lejes összeget jelent, ami 4000 értékjegynek felel meg. Elejébe ment a dolgoknak, ugyanis az ő kézjegye nem volt elégséges ehhez a döntéshez… Valóban sor került a szóban forgó lépésre, pontosabban a környezetvédelmi alap és a környezetvédelmi alap ad­mi­nisztrációja bevételi és kiadási költ­ségveté­sének a kiigazítására. Erről a kormány október 11-i ülésén döntöttek, s a vonatkozó 2017/745-ös kormányhatározat a Hivatalos Közlöny október 13-i számában jelent meg. Az tegnapelőtt, azaz hétfőn vált hatályossá, s amint várható volt, igen nagy érdeklődést váltott ki. Hétfő estére kiderült, hogy az a 3800 (és nem 4000, mint ahogy azt előzetesen bejelentette a miniszter asszony) órák alatt elkelt. Ilyenképpen pedig joggal feltételezhető, hogy ebben a hónapban lökést kap a hazai autópiac, mármint az új személygépkocsik eladásszáma. Egyébként az új személygépkocsik megvásárlására úgymond időt hagytak, ugyanis az ügyintézés lerendezésének határidejét kitolták december 31-re. Nem kizárt, hogy az idén még lesz egy ilyen rápótlás, de ha nem is lesz, akkor a folytatásra mindenképp számítani lehet 2018-ban. „Gördülő országút” A szóban forgó kormányhatározat révén tízmillió lejt utaltak ki a Ro-La program beindítására. Ez arra lenne hivatott, hogy hozzájáruljon a környezetszennyezés és a széndioxid-kibocsátás csökkentéséhez. Konkrétan ez az új program a közúti áruszállítás bizonyos mérsékelését tűzi ki célul olyképpen, hogy annak egy része átkerüljön a vasútvonalra. Egyébként világszerte létezik, és számos országban gyakorlatba is ültettek ilyen jellegű szándékokat, mint ahogy az Románia esetében is napirendre került, még jó 35-40 évvel ezelőtt is. De mit is jelent a Ro-La program? Tulajdonképpen egy speciális vasúti szállítási módot, a szó a német Rollende Landstraße („gördülő országút”) kifejezés rövidítése. Ez egy olyan szállítási rendszer, amelynél komplett teherautó-szerelvények szállítása vasúton történik. Egy ilyen vasúti szerelvény különleges tehergépkocsikból és egy kísérő kocsiból áll. Az induló és célállomás speciális rámpákkal van ellátva, amelyeken keresztül a teherautók le- és feljárása megtörténhet. A kombinált fuvarozás térhódítására alapvetően a közúti közlekedés jelentette torlódásokat és környezetkárosítást okozó hatásokat mérsékelő törekvések eredményeként került sor. Nem elhanyagolható szempont ugyanakkor az sem, hogy a közúti szerelvények növekvő mérete, a magas tengelyterhelés döntő mértékben járulhat hozzá a közutak elhasználódásához, azok megerősítésének a szükségességéhez. Ennek nagy költsége is indokolttá teszi a közutak tehermentesítését, a nehéz gépjárművek egy részének vasútra terelését. A Ro-La szállítási módnak megvannak a maga előnyei, így például megspórolható az útdíj, csökkenthető a tehergépkocsik elhasználódása, időt lehet nyerni a forgalmi dugók „kiiktatása” révén. Továbbá elkerülhetők a hétvégi kamionstopok, a gépkocsivezetők pedig megállás nélkül is betarthatják a jogszabályok által előírt pihenőidőket. Megvannak viszont a maga nem kis hátrányai: ezek között említhető, hogy a Ro-La vonatokat, pontosabban azok menetrendjét hozzá kell igazítani a személyszállító vonatok menetrendjéhez, az adott vasútállomásokat alkalmassá kell tenni Ro-La vonat fogadására, ami pedig azt jelenti, hogy megfelelő terminálokat kell kiképezni. Ugyanakkor nem minden vasúti kocsi alkalmas erre a szállítási módra, alacsony padlós vagonokra van szükség, amelyek rendkívül drágák, ugyanakkor kis méretű kerekeik miatt fokozottan érzékenyek a pályahibákra és jobban rongálják azt, mint egy hagyományos vasúti teherkocsi. Visszatérve a hazai Ro-La programra, illetve az arra kiutalt tízmillió lejre: egy olyan nagylélegzetű programról van szó, amely akár éveket is felölelhet és az a tízmillió lej csak amolyan „kiindulópontot” jelenthet, arról nem is beszélve, hogy a romániai vasúti pályák túlnyomó többsége ugyancsak igen leromlott állapotban van, a vasúti infrastruktúra tarthatatlan állapota miatt a vonatok közlekedési sebessége sokszor az óránkénti 30 km-t sem éri el. A Ro-La rendszer követelte terminálok kiképzése sem egyszerű és olcsó dolog, mint ahogy a különleges tehervagonok beszerzése sem. Nem túlzunk, ha azt álltjuk, hogy az elkövetkező négy-öt esztendő során nem fogunk találkozni Ro-La vonatokkal. Hecser Zoltán