Fajok fennmaradását is szolgálja a kilövés

HN-információ
Az RMDSZ kezdeményezésére törvényt módosítottak a medveügyekkel kapcsolatban. Jakab Attila, a Székelyudvarhelyi Vadászegyesület elnöke nagy előrelépésnek tartja a veszélyes medvékkel szembeni intézkedések lazítását. Elmondása szerint nemcsak a településeket és a gazdaságokat fenyegetik az elszaporodott medvék, hanem a prédaállatok fennmaradását is. – A Székelyudvarhelyi Vadászegyesület elnökeként milyen feladatok hárulnak önre? – A pozíció mindig együtt jár a felelősséggel. Ebben az esetben, egyesületként körülbelül 375 környékbeli vadász tevékenységét próbáljuk összefogni. A mi feladatunk, hogy ezeknek az embereknek a hobbiját tudatossággal, szervezettséggel kapcsoljuk össze. A cél mindig az, hogy tudjuk megtervezni és kivitelezni, amit a hozzánk tartozó vadászok szeretnének. Figyelembe kell vennünk az aktuális állattartomány változásait, és az adott típus túlszaporodása szerint kell igazítani a többit is. Például a megnövekedett medvepopuláció hatásait azonnal észre lehet venni az őzállományon, a szarvasállományon, hiszen a nagyvadak elszaporodása csökkenti a prédaállatok számát. A mi munkánkat, egyesületként, nagyon meg tudja nehezíteni, amikor külső szempontból, nem megalapozottan és nem tudományosan alkotnak véleményt vagy szólnak bele ezeknek a folyamatoknak az értelmezésébe. Hiszem, hogy előbb-utóbb ezeknek a megvitatását teljesen a vadgazdálkodókra fogják bízni, és hitelt adnak a szakértők szavának, különben lehetetlen megoldani a problémát. Az a gond, hogy a helyi problémákkal sokszor olyan bukaresti vagy akár külföldi egyesületek foglalkoznak, akik nem ismerik a helyzetünket. A számítógépről olvasott statisztikák alapján vagy Németországból nem lehet felmérni az itt zajló események súlyát. – Volt már eset, hogy külföldi szervezetek érdeklődtek a székelyföldi medveügyekről? – Az érdeklődést inkább ítélkezésnek és felelőtlen véleményformálásnak nevezném. Hívtak már telefonon a Greenpace-től is – a hollandiai székhelyű és a világ legnagyobb független természetvédelmi szervezetétől – a medvekilövésekkel kapcsolatban. Nekik is próbáltam elmagyarázni, hogy a medvék dolgát itt nem lehet teljes szolidaritással kezelni. Ez alapból nem állatvédelmi ügy, hiszen ez így olyan, mintha egy fajt kiemelnénk a többi közül, és csak azt védenénk. Az elszaporodott medvék a többi vadállatban is kárt tesznek, és ha ezt figyelembe vennék, akkor már állatvédőként is sokkal nehezebben lehetne állást foglalni. Valójában itt a mi részünkről, a székelyföldi ember vagy a vadászok részéről sem állatgyűlöletről van szó. Mert itt azt kellene megérteni, hogy a saját élhetőségünk érdekében próbáljuk visszaszorítani az elszaporodást. Alapból nem lenne ennyi medvénk, ha nem vigyáztunk volna rájuk az utóbbi évtizedekben. Vadászként is csak stabilizálni próbáljuk a helyzetet, nem állatfajok kiirtásán dolgozunk. Viszont az én véleményem szerint, sajnos, az ellentétes oldal részéről sokszor nem is az állatok védelméről van szó. Ez a téma felkapott lett az utóbbi időben, ezért megnőtt az ezzel kapcsolatos pályázatoknak és eseményeknek a száma is. Ha a medveüggyel és az állatvédelemmel foglalkozol, meg is tudsz élni belőle. – Hogyan lehetne az állatvédő szervezetekkel konszenzusra jutni? – Sehogy. Vagyis van egy mögöttes út, ami folyamatos és megállíthatatlan, de az állatvédő szervezetek nem ismerik fel, hogy ha kormányzati és uniós szinten nem kap felhatalmazást az erre felelős ember, akkor lépni fog az, aki a károk elsődleges elszenvedője. Véleményem szerint a medvepopuláció nem fog tovább növekedni, mert az emberek előbb-utóbb a megoldást a saját kezükbe veszik. De ez sajnos senkinek nem jó. Viszont bármennyire ellenzem az állatok megmérgezését, azt be kell látni, hogy a jelenlegi állapot tűrhetetlen. – Tehát ön egyetért azzal, hogy jelenleg olyan szintű túlszaporodásról van szó, amivel kis területen nem tud az ember együtt élni? – Én biztosat az általam jól ismert Nagy-Küküllő Vadásztársaság területéről tudok mondani, ami 110 ezer hektárt jelent. Ezen a területen – nekünk, szakembereknek ez a véleményünk – nyugodtan és egészségesen elférne 150 medve. Ez az optimális szám. Sajnos, ennek az optimális számnak a hivatalos megállapítói szerint ez csak 28-ra csökken, ami szerintem érzékelteti, hogy valójában mennyire is értenek hozzá a feladatra kijelölt emberek. Tehát én, aki az elszaporodásnak a visszaszorításáért harcolok, ennek a számnak közel ötszörösét javaslom. De mindegy, ez csak egy zárójel. A probléma ott kezdődik, hogy az általunk javasolt 150 helyett a valóságban a 400-at is magasan meghaladó medveállományunk van. Ami azt jelenti, hogy háromból két medve már a területen kívülre szorul, azaz a háromból kettőnek nem jut hely. – Ön szerint az új törvény – miszerint a veszélyes medvékkel szemben azonnal intézkedhetnek kül- és belterületen – megoldást jelent a problémára? – Határozottan igen! A problémának csak az odébb tologatása, amikor megfogjuk a medvét, és elvisszük egy másik helyre, mert a medve ugyanazt fogja folytatni az új helyen is. Például ha Udvarhelyről elviszünk egy medvét Csíkon túl, akkor előre látható, hogy az a medve Csíkba fog bejárni. Mert a medve egy opportunista állat. Ami azt jelenti, hogy amelyik medve egyszer megtanulta, hogy a kukából könnyen jó minőségű élelmiszerhez tud jutni, az utána is azt fogja keresni. Ezért azokra az állatokra, amelyek már bejárnak a településekre, csak egyetlen megoldás van, éspedig a kilövés. Sőt, itt egy fokozott problémáról is szó van, aminek a megakadályozására minél előbb lépni is kellene, hogy az egészséges számú tartományt tudjuk visszaszoktatni az eredeti lakóhelyére. Az a probléma, hogy a faluba bejáró medve bocsa már azt fogja megtanulni, hogy a településen kell élelmet gyűjteni. És ha ez egy generációkon átívelő probléma lesz, akkor már sokkal jobban el leszünk lehetetlenítve a megoldás terén. Jelen pillanatban a túlszaporodás a probléma, amit meg kell oldani, különben néhány év múlva általános együttéléssé alakul. Ezért a törvény nagyon nagy előrelépés lesz. Biztos vagyok benne, hogy ezt is majd monitorozni és indokolni kell, de a törvény által már sokat tudunk tenni. – A kilövéssel járó procedúrák mennyire nehezítik meg a folyamatot? – Időigényesebb, természetesen, de szerintem ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy tényleg csak stabilizálni tudjuk a helyzetet, ne pedig kárt tegyünk. Az, hogy előre fotót kell készíteni, és bizonyítani kell, hogy ugyanarról a medvéről van szó, megteremti azt a hibalehetőséget, hogy ártatlan állatokat gyilkoljunk le. Az erdőben, hagyományosan élő medvével semmi probléma nincs, ezért nem is szabad bántani. Általában ezek a nagy termetű medvék, és félnek az emberektől. – A román kormány milyen mértékben dolgozik a probléma megoldásán? – Mivel a medveprobléma nagyjából 16 megyét érint, azok közül elsődlegesen Hargitát, Kovásznát és Brassót, nincs minden esetben melléállás. Az teljesen logikus, hogy Ilfov megyében hiába beszélsz a medvetámadásokról, mert fogalmuk sincs arról, hogy ennek milyen súlya van. Esetleg, ha eljönnek hozzánk, látnak egy-két medvét az út szélén. De hát ezek a turisztikai látványosságokká kinőtt állatok nem közvetítik a pásztorok és a falu végén lakók nehézségeit. Ahogy a jelenlegi törvény is mutatja, a mostani miniszterekkel, az RMDSZ-nek hála, van remény, de a korábbiakról elmondható, hogy nem igazán foglalkoztak a problémával, mert országosan nem érintette Romániát.

Demeter Adél-Hajnalka

Hirdetés

Kövessen a Facebookon!