borús égbolt
enyhe havazás
Fagyriadóban
Még tart a fagyriadó. Akár azt is mondhatnánk, még tart a tél, de az nem lenne hír így január derekán. Szóval maradjunk a fagyriadónál, ami igencsak nemes összefogást szült: szinte végigsöpört a magyarlakta területeken a szabadfogas kezdeményezés, ami nem más, mint egy kihelyezett vállfatartó, melyre bárki felakaszthatja fölöslegessé vált kabátját, vagy leakaszthat egyet, ha fázik.
Először Budapesten a Vígszínház elé tettek ki szabadfogast, majd egyre több intézmény csatlakozott. A Facebookon közzétett képek szerint csatlakozott immár a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színház, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Marosvásárhelyi Rádió és a Keresztelő Szent János Római Katolikus Plébánia, Kolozsváron pedig a Belvárosi Unitárius Egyházközség elé került ki szabadfogas. Egy székelyudvarhelyi civil pedig létrehozta az Egy kabát mindenkinek, aki fázik nevű Facebook-oldalt, ahol a jótékonykodni kívánó székelyudvarhelyiek segítségét kérte, hogy a városban is elindíthassa a kabátakciót.
A jótékonykodás itt nem ért véget, a riadó meglágyította a vendéglátóegységek tulajdonosainak, a vasutasoknak és a csendőröknek is a szívét: meleg teát osztottak, s még ki tudja, hányan, hogyan segítettek azoknak, akik fáznak, akik nincs mivel tüzeljenek nyilvánosan vagy titokban.
A fogjunk össze, segítsünk egymáson egységes hozzáállással csupán egyetlen hír ment szembe a napokban: a diáklány esete, akit hétfő este tettek utcára abból a bentlakásból, ahová az édesapja vitte vasárnap este.
S bár a történtek kivizsgálása a hatóságok dolga, ahol az iskola igazgatónője és az édesapa tett feljelentést, van néhány felháborító része az esetnek. Először talán a kiutasítás oka: betegség miatt nem vett részt az ún. csendesnapon. Az intézmény honlapja szerint az internátus diákjai tudományos érdeklődésüket az évenként három napon át tartó csendesnapi (tudományos szessziói) témák és szakelőadók megválasztásával és aktív meghallgatásával-megvitatásával fejleszthetik. Ezt bliccelte el állítólag a 16 éves lány 40 fokos láza miatt, s ezért utasították ki, szóban – mivel írásban csak később közölték. Pont annyira későn, hogy a szülő már ne lehessen ott, amikor gyermeke utcára kerül.
S itt álljunk meg egy pillanatra, s képzeljük el azt a bizonytalan helyzetet, amikor nem tudjuk, a vakáció befejeztével, felgyógyulva betegségünkből lesz-e hová visszamenjünk, vagy amikor úgy megyünk el iskolába, hogy nem tudjuk, mi vár majd vissza minket: a megszokott szoba, vagy a szobatársaink által összeszedett dolgaink kupaca. S végül pedig egy utolsó szempontot vegyünk figyelembe: ha gyermekünket kitennék a bentlakásból, nem várnánk-e el, hogy az igazgató bennünket értesítsen, hogy menjünk érte…
Ahogy megjelent az első hír, kinyílt Pandóra szelencéje, s a kommentelők egyként követelik a bentlakás igazgatójának lemondását, kérik számon a keresztény szellemiséget, amelyet az intézmény honlapján is hirdet, s emlegetik fel a régi sérelmeket, mendemondákat. Embertelenségről, felelőtlenségről, veszélyeztetésről szólnak a hozzászólások. Egyként. Talán nekünk fagyriadó kell az összefogáshoz…
Háromszéki Eszter
