tiszta égbolt
Ez nem a paradicsom
A legjobb dolog az augusztusban és a szeptemberben számomra az, hogy beérik otthon falun a kerti paradicsom. Az otthoni paradicsommal azonban nem voltam elég óvatos, csapdát állított nekem, én pedig bele is estem. Mert annyira szeretem, hogy a boltit nem is kívánom, a tél és a tavasz úgy telik el, hogy csak néha-néha vásárolok és eszem paradicsomot. Emiatt egyáltalán nem vagyok tisztában az árával – legalábbis a hétvégéig nem volt fogalmam arról, hogy mennyibe kerülhet egy kiló. Az élelmiszeri piacnak hála, most már kicsit képben vagyok.
Nagy adag zöldségsalátának a hozzávalóit indultam el beszerezni. Méregettem a tekintetemmel a felhozatalt, vigyáztam, hogy ne kacagjam szembe a nénit, aki „olcsó zoknit és bicskát” árult, majd besurrantam a hátsó standokhoz, mert ott több a magyar termelő. Legalábbis én azt hiszem.
És ha néha vásárolok a piacon, akkor a magyar termelőket részesítem előnyben: a portékájuk ízletes, a beszédük minden szava érthető számomra, és egyébként is inkább az erdélyitől vásárolok, mintsem az oltyántól. Ez persze semmire sem garancia.
Egy magyar néninél a kerti paradicsomunkra hasonlót láttam. Ez egyébként az a fajta paradicsom, ami nem néz ki jól, de nagyon húsos és finom. Kértem is egy kilót, a néni kimért 1,1 kg-t és azt mondta, hogy ez 10 lej lesz. Úgy éreztem, talán ez egy kicsit drága, de egye fene, legalább hasonlít az otthonira.
Hazaérve diadalittasan meséltem a feleségemnek, hogy finomnak kinéző paradicsomot vettem. Igaz, hogy 10 lejért, de na! Az örömem nem ragadt át rá, és amikor közölte velem, hogy elvileg 4-5 lejnél nem kellene többe kerüljön kilója, akkor meg is értettem. Gyakran megfeledkezem róla, hogy az a trendi, ha átvered azt, akit át lehet verni.
Kedves piacos néni! A paradicsoma tényleg finom volt, nekem utólag is megérte a 10 lejt. Ennyit a becsületéért is elkérhet, de többet nem igazán!
Kovács Hont Imre
