erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
Ez lenne az elit?
Eddig még sosem jártam a románság talán legrangosabb ilyen jellegű székelyföldi értelmiségi műhelyében, a Marosfői Nyári Egyetemen. A múlt héten azonban megtört a szimbolikus jég, én pedig a szimbolikus fagyos vízbe zuhantam és az agyam szimbolikusan le is fagyott. No, nem azért, mert ez volt életem első olyan nyári egyeteme, amelyen az átlagéletkor valahol 60 év körül tapogatózott.
Úgy kezdődött a táborral való kaland, hogy kerestem a programot. Megtaláltam az egyik szervező honlapján, napi lebontásban, felsorakoztatva az ebéd előtti és utáni előadások címét, de az egyes előadások kezdési időpontja nem volt órához kötve. Tehát saját honlap nincs, a program pedig nem tartalmaz olyan lényeges részleteket, mint a kezdési időpont.
A nyitó nap alkalmával fényképen volt szerencsém látni egy bannert, azon pedig az arculati elemeket. Képen csak kicsit volt ijesztő, élőben viszont már teljesen más a hatás. Lassan már csak egyes decentralizált intézmények honlapja néz ki szerencsétlenebbül, mint a Marosfői Nyári Egyetem arculati elemei. Különböző méretű és típusú piros, kék és fekete betűk, furán mutató, rossz felbontású képek a szöveg mellett vagy annak hátterében. Tipikusan az az összkép, amikor az átkosból hátramaradt titkárnőnek megmutatják, hogyan kell a számítógépet bekapcsolni, majd elvárják tőle, hogy valamire való plakátot, transzparenst készítsen.
Az asztalnál ülőknek nem volt névtáblájuk, pedig lassan az isten háta mögötti egyszerű sajtótájékoztatókon is jól láthatóan kihelyezik a neveket. Belátom, meglehetősen nehéz lenne kivitelezni ezt a marosfői táborban, hiszen az egyik kerekasztal-beszélgetésen a kezdés utáni másodpercekben győztek meg egy bácsit, hogy üljön ki ő is az asztalhoz. Ha ilyen spontán „haideţi, domnul” alapon is megtörténhet a meghívás a panelbeszélgetésekre, akkor érthető, hogy a névtáblát mellőzik.
A legijesztőbb persze a tartalom. Ott tudtam meg, hogy a csángók tulajdonképpen mekkora románok, csak hát iskolázatlanok, ezért szegények az egyre erőteljesebb magyar beavatkozás hatására veszélybe kerülnek. Mert a buta csángónak – aki egyébként a honfoglaló magyarokkal érkezett, de nem lépte át a Kárpátokat – egy kicsi segéllyel könnyen el lehet csavarni a fejét.
Ebbe az előadásba csak mellesleg hallgattunk bele, az, amiért mentünk, egyszerűen nem volt. De még mindig nem egyértelmű, hogy miért nem volt. Elmentek ebédelni. Aztán jött egy másik előadás, „illegális” visszaszolgáltatások kapcsán, és fel voltak háborodva, hogy az erdélyi városközpontok épületeit milyen nagy arányban kapták meg magyar egyházak, magyar egyesületek, és ezáltal a románság kiszorul a városközpontokból. És hasonló hőbörgések. Nem mellesleg: olyan vezetéknevű felszólalók is osztották az észt, akiknek a családnevük egyértelműen magyar eredetű.
Bevallom, ami a gondolkodásunkat illeti, nincs túl jó véleményem magunkról, székelyekről. Abban azonban biztos vagyok, hogy Románia-szerte a székely az egyik legmodernebb gondolkodású közösség. Ez a nyári egyetem pedig még inkább megerősített ebben. Mert ez a tábor már az a színvonal, amelyet (volt) államelnök is felvállal!
Azt sem akarom véka alá rejteni, hogy egy ilyen helyen, ahol csak amúgy dobálóznak az összeesküvés-elméletekkel, nem kizárt, hogy én is nem lettem egy összeesküvés-elmélet áldozata. Lehet, hogy azért volt minden ilyen esetlen, mert reggel megtudták, hogy valami „bozgor” újságírók is odamennek, s így akartak elrettenteni. Mindenesetre, azzal a gondolattal jöttem el Marosfőről, hogy ugye mi nem vagyunk ennyire „szektásak”, szánalmasak, amikor az igazunkért kardoskodunk?! Ugye tényleg nem vagyunk ilyenek?
Kovács Hont Imre
.jpg)
 cm.jpg)