Száz év egy sportág életében komoly teljesítmény, különösen akkor, ha közben háború, rendszerváltás, elvándorlás, megszűnő gyárak és eltűnő támogatók, újrakezdések követik egymást. A székelyudvarhelyi birkózásnak pedig nemegyszer kellett felállnia a szőnyegről. Pénteken éppen ezt az évszázados történetet idézték fel: azokat, akik megalapozták, továbbvitték, és akik ma már a következő száz évért dolgoznak.

A centenáriumi megemlékezés az udvarhelyi sportcsarnok mellett álló birkózó-emlékkopjafánál kezdődött koszorúzással, majd a városháza Szent István termében folytatódott.
Az esemény ötletgazdája Balázs Árpád nyugalmazott újságíró volt, a szervezés oroszlánrészét pedig Bodrogi Csaba és Katona László birkózóedzők vállalták. Nemcsak évfordulós ünnepséget szerettek volna, hanem visszahívták mindazokat, akiknek valamikor közük volt az udvarhelyi birkózáshoz: egykori versenyzőket, edzőket, szülőket, támogatókat.

– A székely virtus nem csupán az erő fitogtatását jelenti. Benne van a büszkeség, a dac, a becsvágy, a kitartás és az a különös konokság is, amely arra készteti az embert, hogy akkor sem adja fel, amikor más talán már félreállna

– fogalmazott Balázs Árpád.

Korábban kezdődött

A birkózás már a XIX. század végén jelen volt Székelyudvarhelyen. A református kollégium egyik 1884-es jelentése szerint a birkózásban jeleskedő diákokat jutalmazták, a népünnepélyeken pedig látványosságnak számítottak a birkózóviadalok. A szervezett udvarhelyi birkózás centenáriuma azonban 1926-hoz kötődik, ekkor alakult meg dr. Szabó Károly vezetésével a Hargita Testedző Egylet birkózószakosztálya.
A korai időszakról kevés dokumentum maradt fenn. A következő évtizedek története is töredékes, de a birkózás nem tűnt el.
Az ötvenes évek végén Kovács János szervezte újjá a szakosztályt az Akarat sportegyesület keretében. Később a helyi faipari vállalathoz került, 1967-től Fások néven működött, 1969-ben pedig feljutott az A osztályba.

Fások korszak

A hetvenes években komoly csapat formálódott Udvarhelyen. Zetelakán, Farkaslakán és Korondon is létrejöttek vidéki szakosztályok, a helyi birkózás pedig egyre inkább iskolává vált. Ennek alapjait olyan versenyzők és edzők tették le, mint Kovács János, László János, Lukács Imre, Tamás Zoltán, Szörnyi Árpád, Kalapács Árpád, Verestoi Tibor és id. Gyarmati Dezső.
1977-ben Sándor Lajos Európa-bajnoki bronzérmet szerzett, a Fások pedig az ország élmezőnyéhez tartozott. Az 1980-as évekre az udvarhelyi birkózás olyan szintre jutott, hogy 1988-ban a Román Birkózószövetség olimpiai rangú szakosztállyá minősítette.
A korszak azonban nemcsak sikereket hozott. A nyolcvanas évek közepén az első osztályú csapat kilenc birkózója távozott külföldre. Az 1992-es barcelonai olimpián két székelyudvarhelyi kötődésű birkózó is jelen volt: Elekes Endre, valamint a német színekben Ludwig Schneider néven induló Szabó László. Ugyancsak ott volt Kalapács Árpád, aki a német válogatott erőnléti edzőjeként dolgozott. Ugyanabból a birkózóközegből indulva három ember három különböző úton jutott el az olimpiáig.

Padlóról felállni

A rendszerváltás után újabb nehéz időszak következett. A korábbi nagy ipari támogatók eltűntek, a Fások felnőtt A osztályú csapata 1996-ban megszűnt. Bodrogi Csabának közben gyakorlatilag újra kellett építenie az udvarhelyi birkózást, immár az ISK keretei között, a legfiatalabbaktól kezdve.
Az eredmények nem maradtak el: 1995-ben és 1998-ban az ISK utánpótláscsapata országos csapatbajnoki címet szerzett. 2012-ben közel háromszázan gyűltek össze az udvarhelyszéki birkózók nagy találkozóján, 2014-ben ismét volt első osztályú felnőttcsapata a városnak, egy évvel később pedig új birkózóterem nyílt.
Birkózóberkekben moso-
lyogva mondogatják, az a lényeg, hogy az ember végül többször álljon fel, mint ahányszor elesett.
Ma már elismert szakembergárda dolgozik azon, hogy a sportiskolai képzésből felnőttként is a hazai és nemzetközi élmezőnybe eljutó versenyzők kerüljenek ki. Munkájukat Korond, Zetelaka és Farkaslaka együttműködése is segíti.
Katona László ISK-edző szerint az elmúlt évtizedek egyik fontos tanulsága, hogy egyedül nehéz messzire jutni. A helyi birkózás akkor lehet erős, ha a klubok, edzők, szülők és támogatók egy irányba húznak.

A szőnyegről a világba

A pénteki ünnepség egyik vendége Pál Szabolcs volt, aki Székelyudvarhelyről indulva nemzetközi birkózóbíróként járja a világot. Története azt is mutatja, hogy a sport nem feltétlenül csak egyetlen pályát kínál, mert aki versenyzőként nem jut el a legmagasabb szintre, más szerepben még megtalálhatja a helyét a birkózásban.
Németh Szilárd, a Magyar Birkózószövetség (MBSZ) korábbi elnöke a nehézségek ellenére az összefogásban és a jövő építésében látja a lehetőséget. A rendezvényen felvetette egy székelyföldi birkózóakadémia gondolatát is, amely a következő generációk szakmai felkészítését segíthetné.
Lőrincz Tamás olimpiai bajnok, az MBSZ elnöke ugyancsak a múlt és a jövő kapcsolatát emelte ki. Szerinte a száz év azért is különleges, mert ennyi idő alatt rengeteg minden történik, emberek jönnek és mennek, nehéz helyzetek következnek, amelyeken túl kell lépni.

– Annak van igazán jövője, aminek komoly múltja és tradíciója van

– fogalmazott.

Jó kezekben a jövő

A pénteki ünnepségen videó­üzenetekben szólaltak meg azok az egykori udvarhelyi birkózók is, akiket az élet messzire sodort. Több mint hatvan nagyított fénykép idézte fel a régi és közelmúltbeli csapatokat, versenyzőket, fontos pillanatokat.
Az évszázados történetben vannak fehér foltok, elveszett dokumentumok és olyan korszakok, amelyekről ma már keveset tudni. A lényeg mégis kirajzolódik: az udvarhelyi birkózás többször került padlóra, de mindig akadtak, akik felállították.
A centenárium legfontosabb üzenetét talán Bodrogi Csaba fogalmazta meg a legpontosabban.

– A szakmai pályafutásom 51 évére visszanézve biztosan mondhatom, a staféta jó kezekben van, és a száz év nem a végállomás, hanem egy új fejezet kezdete. A mi feladatunk, hogy megőrizzük az értékeket, átadjuk a tapasztalatokat, és biztosítsuk, hogy a következő generációk is megtapasztalhassák azt a csodát, amit ez a sportág jelent

– fogalmazott a szakember.