Bár sok megszorítást ígér az új év, a Csíki Székely Múzeum az alapvető feladatait mindenképen ellátja, sőt a várostörténeti kiállítás megnyitójára készülünk. Az a célunk, hogy minden helyzetből kihozzuk a legjobbat – mondta évértékelő interjúnkban Gyarmati Zsolt. A múzeumigazgatóval számba vettük az elmúlt időszak megvalósításait, és a következő év nehéz kérdéseiről is beszéltünk. [caption id="attachment_62630" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Archív[/caption] – A csíkszeredai önkormányzat által az utóbbi néhány hónapban meghozott döntés bizonytalanságot és jelentős költségvetés-csökkentést ígér az új évre nézve. A megyeszékhelyen működő kulturális intézmények jövőjéért sokan aggódnak, és kíváncsiak arra, mit gondolnak az intézményvezetők a változásokról. Mielőtt erről kérdezném, vegyük számba, hogy mi történt ebben az évben a múzeum háza táján? – Nem volt rossz évünk, természetesen azt is látjuk, hogy valószínűleg a következő éveket tekintve ez volt az utolsó év, amikor olyan költségvetéssel rendelkeztünk, amiből több mindent megvalósíthattunk, ezek közül kiemelném a várostörténeti kiállításunkhoz megvásárolt eszközöket, leltári tárgyakat. A kiállításokat tekintve a Csíki Székely Múzeumban 2017-ben az elmúlt évekhez képest kevesebb, de színvonalas tárlatokat láthatott a közönség, a legnagyobb látogatottsága a Jégkorszak és A művészek ágyúdörgésben kiállításoknak volt, több mint 20 ezren tekintették meg. A Csíkszeredai Városnapok keretében bemutatott sztereofotó-tárlatunkkal és a Kallós Zoltán életmű-kiállítással együtt több mint 30 ezer csíkszeredai és a környéken élő, kultúrakedvelő nézőt szólítottunk meg. A Kossuth utcai galériában, ahol a kortárs képzőművészeknek adunk bemutatkozásra alkalmas teret, idén 11 időszakos kiállítást szerveztünk, a Zsögödi Nagy Imre Galéria pedig felújítás miatt zárva volt. A zsögödi útszakasz felújítása miatt is nehezen megközelíthető galériában kicseréltük az alapítás óta működő, de mára már elavult villanyhálózatot, újrafestettük a termeket. Jövőben egyébként Nagy Imre-évet tartunk, 125 éves születési évfordulóját ünnepeljük a festőnek. – Mindeközben a múzeum munkatársai és külső bedolgozók is folyamatosan dolgoztak a várostörténeti kiállítás anyagán. Mikorra tervezik a nagyszabású, helytörténeti szempontból kiemelkedő fontosságú kiállítás megnyitását? – Közel tíz, saját és külsős munkatársunk dolgozott a várostörténeti kiállítás anyagán. Műtárgyakat kaptunk adományba, ezeket le kellett fotózni, meg kellett mérni, állapotfelmérést kellett végezni rajtuk, restaurálni, ha szükséges. Az adományozót kikérdezzük, hogy a tárgynak van-e története, ezt rögzítettük stb. Egyszóval van és volt munka bőven, hiszen az imént felsorolt munkafolyamat csak egy a sok közül. A várostörténeti kiállításhoz vásároltunk is műtárgyakat, illetve 22 Nagy István-szénrajzot a gyűjteményünkbe. A várostörténeti kiállításra visszatérve most már kialakult a tárlat forgatókönyve, koncepciója, több mint egy éve dolgozunk együtt egy belső építésszel, aki elkészítette a hét terembe tervezett kiállítás látványtervét. Közben fülszövegeket írtak a kollégák, fordításokat végeztek, hanganyagokat, tárgymásolatokat készítettünk, maketteket rendeltünk meg, a kiállítás berendezéséhez szükséges alapanyagokat vásároltunk meg. A kiállítást januártól kezdődően saját erőnkből, munkatársainkkal közösen építjük fel körülbelül fél éven át, megnyitóját a Csíkszeredai Városnapokra tervezzük. – Jövőtől tehát a hét helyiségben berendezett várostörténeti kiállítással együtt húsz terem állandó működtetését kell biztosítsa a múzeum, mindezt úgy, hogy az intézményben korábban dolgozó teremőröket és tárlatvezetőket leépítették. A minőségi szolgáltatást így hogyan tudják fenntartani? – A panaszkodás nem segít, neki kell állni a munkának. A szolgáltatás minőségét tekintve valóban kérdés, hogy hogyan tartjuk fenn a tőlünk megszokott korábbi színvonalat, sőt a jelenlegi körülmények között számolni kell azzal is, hogy lesz egy minőségbeli visszaesés. Eddig ugyanis formaruhába öltözött tárlatvezető fogadta a múzeumi látogatót, ha be volt jelentkezve, ha nem. Jövőtől csak az előre bejelentkezett és csoportos látogatóknak tudunk tárlatvezetőt biztosítani, úgy, hogy valamelyik kollégánkra ruházzuk ezt a feladatot. A teremőröket térfigyelő kamerával helyettesítjük, amit egy személy felügyel. – A múzeumnak idén három kiadványa: A művészek ágyúdörgésben című kiállítás katalógusa, Pál-Antal Sándor Csíkszék az 1848 –49-es szabadságharc idején című forráskiadvány, és a Kincses Képeskönyv Csíkszereda című könyve jelent meg, jövőre lesz lehetőségük folytatni a sort? – A következő évben úgy néz ki, hogy egy kiadványunk sem lesz. Le kell mondanunk múzeumi évkönyvünkről, ami az elmúlt tíz évben eddig egyszer sem fordult elő; terveztünk egy konferencia-kiadványt a várostörténeti kiállításhoz, egyelőre úgy látjuk, hogy ennek a megvalósítása sem fér bele a jövő évi költségvetésünkbe. De várjuk meg a konkrét számokat, és akkor biztosabbat tudunk. – Az igaz, hogy a Kossuth utcai galériát is bezárják? – Igen. A galéria látogatottsága alulmaradt az elvártnál, küldetését tehát, hogy a kortárs képzőművészeknek nyújtson bemutatkozási felületet, csak részben teljesítette. Nincs emberünk ennek a működtetésére. – A képzőművészeti, történeti, természetrajzi, illetve egyéb tematikus kiállítások mellett a múzeum kulturális nyitottságát adta meg, a színes programkínálatot emelte a Múzeumok éjszakája című rendezvény, de volt a Mikó-várban táncház, filmvetítés és a társasjátékokat kedvelők klubja is működött. Ezek a rendezvények maradnak? – Nem vagy csak részben. A négy, köztük nemzetközi alkotásokat bemutató filmfesztivált meg kell szüntetnünk, a társasjátékkört és a táncházat is. A Múzeumok éjszakája rendezvény pedig belépti díjas lesz. Az elmúlt években megpróbáltunk barátságos, családias hangulatot biztosítani a Mikó-várban, hogy azok is betérjenek ide, akiket nem érdekel a képzőművészet vagy a helytörténeti kiállítás. Része akartunk lenni a megyeszékhely kulturális életének, ez jövőtől megváltozik, és a költségvetésünkhöz alkalmazkodva szigorúan, csak a múzeum alapvető szolgáltatásait és funkcióját tudjuk ellátni. Pál Bíborka