szórványos felhőzet
erős felhőzet
kevés felhő
tiszta égbolt
Észosztásból kitűnő!
Van baj elég mindenhol, szerte a világban, az országban, a megyében, de főleg nálunk Gyergyószentmiklóson! Ha netán egy földönkívüli az alapján akarná a városkánkban uralkodó hangulatot felmérni, ami a közösségi oldalakon lévő zárt csoportokban zajlik, akkor minden bizonnyal azt hinné, hogy a világ búja-baja a Gyergyói-medencében gyűlt össze, de ott is főleg a városban. Mindenki panaszkodik, kivétel nélkül mindenki! Hogy rosszak, sárosak, gödrösek az utak, hogy növelik a szemétszállítás illetékét, hogy a távhőszolgáltató csak takaréklángon melegít, hogy már egyszer nem fejezik be a víz- és csatornahálózat kiépítését. De az esővíz-levezető csatornák is felteltek, azokat is takarítani kellene, akadozik az ivóvízellátás hol az egyik, hol a másik utcában, közben ömlik a víz a szomszédos utcában, mert csőrepedés lett. Persze mindezt minden bizonnyal majd a lakókkal fizettetik meg, mert „valakinek a nyakába kell varrni a kárt”. Ráadásul még ez a fránya hó is elolvadt – ami eddig ápolt és eltakart minden csúfságot –, előkerült egy rakás szemét, s kétszer annyi a gödör, mint amennyi volt a hóesés előtt. Estére sötétségbe borult a város egy része, hogy nehogy már az áramszolgáltatás tökéletesen működne, és mindenek tetejében még egy átkozott fekete macska is felmászott egy fára, amit kosaras emelővel szedtek le onnan.
„Szórják a pénzt mindenfelé, ahelyett, hogy arra költenék, amire kell!” „Tizenöt évvel ezelőtt jobb volt a helyzet, mint most.” „Tele van burjánnal és gazzal az állomás környéke. Miért nem takarít már ott valaki?! Szégyen a városra nézve, de a vasúti társaságra is!” „Eléggé sötétek, akik tönkreteszik a várost!” „Ennél sötétebb már úgysem lesz!” „Jön a tavasz, nyílik a tulipán, zöldebbek lesznek a fenyőfák, és minden jóra fordul.” „Csak egy dolgot tudtak megoldani: lehozták a macskát a fáról.” „A városházán megsértik a legelemibb polgári jogokat.” Íme néhány a sirámok közül, amiken a szemem megakadt végiggörgetve a képernyőn az egeret, a teljesség igénye nélkül és pontatlanul idézve, ugyanis méltatlannak tartom a vaskos helyesírási hibákat vezércikkben leírni. Magyarán némelyek kényelmesen hátradőlve a karosszékben vagy a fotelben osztják az észt, mindent és mindenkit hibáztatnak, kritizálnak, bírálnak, ócsárolnak, mert hála Istennek, van internetük, és megtehetik. Bírálják a polgármestert, a városvezetést, a polgármesteri hivatal alkalmazottjait, az RMDSZ-t és az MPP-t, akik „összeborultak” az utóbbi helyhatósági választások óta. De főleg az RMDSZ-t, amelyik „úgysem csinál semmit”! Na meg az újságírókat, akiket „kilóra megvettek” a politikai pártok, a városvezetés, a polgármester, és akik „tollbamondás után írják az újságot”!
Természetesen azt senki nem veszi észre, hogy közben a város központi részein járdák épültek, utakat, utcákat is aszfaltoztak tavaly, és biztos idén is fognak. Arról sem tudnak, hogy pályázatok vannak folyamatban például a tömbházak felújítása céljából, hogy jól haladnak a parcellázási tervekkel satöbbi satöbbi. S több mint bizonyos, hogy a „szájkaraté-mestereket” teljesen hidegen hagyja az is, hogy épp tegnap tartott helyszíni szemlét a megye vezetősége, mert jelentős összeget szántak a teherforgalmi út felújítására. Nem, mindez nem érdekli azokat, akik a képernyő mögül szájhősködnek, okoskodnak, akiknek fogalmuk nincs arról, hogyan működik egy hivatal, egy közintézmény, akiknek fogalmuk sincs a pályázati rendszer működéséről, a pénzek leosztásáról, de még azt sem tudják, mit jelent az a szó, hogy költségvetés. Hogy ne használjak ennyire nagy és érthetetlen szavakat, a szájhősök akkor is a képernyő mögül osztják az észt, amikor mások takarítanak a tömbház körül, vagy épp egy rakomány kavicsot terítenek szét a gödrös utcájukban.
Egy dolog azért mégiscsak jó érzéssel tölt el: legalább észosztásban és szájkaratéban kitűnők vagyunk! No, nem mintha mások sokkal jobbak lennének a Deákné vásznánál…
Jánossy Alíz
.jpg)
.jpg)
