borús égbolt
Ess, eső, ess!
Az időjárás olyan téma, amely gyakran előfordul a mindennapi beszélgetésekben. A legtöbb esetben elégedetlenek vagyunk vele, hiszen vagy túl hideg van, vagy túl meleg, vagy erős a szél, vagy sűrű a köd, vagy esik az eső. Olyant ritkán lehet hallani, hogy az emberek arról beszélnek, mennyire csodálatos az időjárás. Görcsösen figyeljük az időjárás-jelentést: nem szeretném megkérdőjelezni a szakemberek hozzáértését, de az az igazság, hogy nagyon gyakran nem tudják pontosan előrejelezni, hogy mi várható, s talán ez nem is az ő hibájuk, hanem az egyre inkább kiszámíthatatlan időjárásé.
Én már el is döntöttem, nem nézegetem esténként, hogy mire lehet számítani, mert nagy valószínűség szerint úgysem az történik, s csak bosszankodni fogok miatta. Egyszerűen el kell fogadni azt, ami jön. Egy idős bácsi mondta egyszer: „Olyan időt töltünk, amilyen van.” S mennyire igaza van, hiszen azzal, hogy szidjuk a rossz időt, biztosan nem változtatunk rajta.
Az elmúlt hetekben még a szokásosnál is több szó esett az időjárásról, amelynek oka éppen az, hogy esett. Nem is keveset. Olyannyira, hogy a folyók, patakok nem bírták el, termőföldekben, kertekben, házakban tett kárt az áradás. A tavaszi eső aranyat ér – ez most is igaz: a károsultaknak annyi pénzébe kerül a helyreállítás, mintha aranyat vásároltak volna. Ezt is el kell fogadnunk, de az elfogadáson túl tehetünk is valamit. Védhetjük a természetet, védhetjük az erdőt, takaríthatjuk a folyómedreket.
Még néhány napig várunk, s ha akkor sem változik az időjárás, akkor még valamit tehetünk. Szervezzünk kalákát, s kezdjük el a bárkaépítést.
Lázár Hajnal
fokep.jpg)
