erős felhőzet
Eredményes munka, felejthetetlen élmények
A munkám során havonta másfél-két órát – néha többet is, és ilyenkor már nem számoljuk a perceket – az idősebb korosztállyal töltök, a régi időkről beszélgetünk, a szép magyar világról, a háborús menekülésről, a régi polgári családok hangulatáról. A konyhákba is betekintünk, amolyan időutazást teszünk: a múlt század első felében járunk, sokan ülnek az asztalnál, több generáció képviselői. Beszélgetnek. A nagypapák történetekkel okítják az unokákat, akik most, amikor a gyermekkorukról kérdezem őket, könnyes és hálás szemmel idézik fel az együtt töltött időt, a közös élményeket.
Közben pedig az én szemem is megnedvesedik. Minden alkalommal hihetetlen élmény számomra a találkozás ezekkel az emberekkel. Romantikus vágyódást keltenek bennem történeteik egy számomra ismeretlen, régi világ iránt. Szóhasználatukból, nyílt tekintetükből, egész lényükből sugárzik valami megfoghatatlan tisztelet az élet, az emberség, a munka és egymás iránt. Akkor is megtartották a régi értékeket, ha a múlt század rengeteg gyötrődés és bizonytalan helyzet elé állította őket.
Családtagok, házak, vagyonok vesztek el a háborúkban, szellemi örökségük azonban hihetetlenül gazdag az idős embereknek, akikkel én beszélgettem. Van néhány tulajdonságuk, amit irigylek tőlük, mert úgy érzem, a mai világ elsiklik felettük – ilyen a pontosság, az udvariasság, az adott szó, a tisztelet.
Négy régi csíkszeredai és székelyudvarhelyi családnál jártam eddig, és mindegyiküktől tanultam valamit: az első látogatásom alkalmával azt, hogy még van, aki érti, hogy a pontosság egyfajta tiszteletadás a vendégfogadóval szemben, máshol azt, hogy a családi ebédek és az azt követő beszélgetések egész életre való élményt jelentenek. S azt is megtanultam, hogy az életben egy jó étel elfogyasztása mekkora örömet és élvezetet jelenthet, hogy meg kell tanulnunk a nagy vágyak helyett értékelni az apró, de gyakran jelentőségteljesebb örömöket.
Köszönöm ezeknek az embereknek, hogy beengedtek otthonaikba és meséltek nekem a gyermekkorukról, életbölcsességet tanultam tőlük és feltöltődtem. A munka folytatódik, várom az újabb találkozásokat.
Pál Bíborka
