Emlékparkot avatnak Agyagfalván a székely nemzetgyűlés kezdőnapjának évfordulóján, október 16-án – jelentették be helyi önkormányzati és egyházi elöljárók sajtótájékoztatón: leleplezik a Kotormán Róbert és László által készített, Hunort és Magort ábrázoló szoborkompozíciót. Agyagfalva Község Polgármesteri Hivatala és a református egyházközség vezetősége közt megvan az összhang és az együttműködési készség, hiszen hosszas folyamatokban gondolkodnak, és emlékezetes cselekedeteik nyomán komoly megvalósítások jönnek létre. Közös sajtótájékoztatót tartott hétfőn Ülkei Zoltán polgármester és Kászoni Szilárd agyagfalvi református lelkész, az eseményre meghívták Dakó Tibort is, a Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Huszárezred kapitányát is, hogy újabb programjaikról tájékoztassák a sajtó képviselőit. Mivel az agyagfalvi nemzetgyűlésre kívánnak emlékezni október 16-án és 17-én, stílszerűen az 1848-as Emlékházat jelölték meg a beszélgetés helyszínéül. A Magyar Országgyűlés döntése alapján 2018 óta október 16-a a székely–magyar egység napja is. Ebből az alkalomból ezen a napon – amely most szombatra esik – kis emlékparkot avatnak a falu több százéves, műemléki védettségű temploma közelében az önkormányzat által felajánlott telken, ahol leleplezik a park Kotormán Róbert és László által készített központi elemét, a Hunort és Magort ábrázoló szoborkompozíciót. Ezt követően a falu bejáratánál található szoborcsoporthoz vonulnak, ahol kulturális műsort tartanak, illetve ünnepi beszédek hangzanak el az itteni események 173. évfordulóján. Köztudott, hogy az itteni emlékhelyen levő alkotás Kulcsár Béla (1929–1976) nyertes pályázata alapján Hunyadi László és Kiss Levente marosvásárhelyi szobrászok kivitelezésében készült el 1978-ban. A kiíró az akkori megyei néptanács volt, de ideológiai alapon beavatkozott a megyei pártbizottság. „Csendes” felavatását csak 1980 decemberében tarthatták meg, s a korszellemnek megfelelően rá kellett írni, hogy „Ezen emlékmű a székelyeknek és a románoknak a társadalmi és nemzeti elnyomás ellen, az igazságért és szabadságért, az 1848-as forradalom idején, az ősi román földön vívott közös harcának tiszteletére emeltetett – 1980.” Azonban hiába készült el az emlékmű, a székelyföldi emberek megalázónak és hamisnak tartották a „kísérőszöveget”. Az elásott eredeti felirattáblák a rendszerváltást követően kerültek ismét felszínre, és 1990. október 16-án kerültek a helyükre, ettől a pillanattól kezdve az emlékhely betöltheti valódi szerepét. Vasárnap az ünnepi istentisztelet köré szerveződnek a programok. A Székelyudvarhelyi Hagyományőrző Huszárezred azonban – kihasználva az alkalmat – már szombaton tábort ver az agyagfalvi réten. Az eseményre számos, a Kárpát-medencében működő hagyományőrző csoportot hívott, amelyek tagjaival elsősorban a 19. század közepének magyar huszárhagyományait, a forradalmi sereg hadászati tudományát és kultúráját kívánják megjeleníteni. Vasárnap délelőtt ugyanott ügyességi lovas-vetélkedőket szervez gyermekek és fiatalok számára. Dakó Tibor huszárkapitánynak és Ülkei Zoltán polgármesternek is nem titkolt szándéka, hogy ezzel a próbálkozással megvessék a helyi lovassport alapjait. Akár az is megvalósítható, hogy ezen a területen az elvárásoknak megfelelő pályát is kialakítsanak. A polgármester a továbbiakban elmondta, az eseménysorozatban kiemelt fontosságú lesz a budapesti értéktár vándorkiállítás formájában történő fogadása – ezt az anyagot az Emlékházban mutatják majd be az érdeklődőknek –, ami azért is fontos, mert a helyi szakemberek módszertanilag abból sokat tanulhatnak, hiszen hamarosan elkezdik Bögöz községben a helyi értéktár összeállítását. Kászoni Szilárd tiszteletes végezetül azt is elmondta, hogy a huszárokkal együttműködve az ugyanitt lezajlott 1506-os székely országgyűlés megjelenítésével is próbálkoznak majd. Ennek az emlékmű melletti kis múzeumnak sem kedvezett a koronavírus-járvány, több hónapon át zárva volt, az utóbbi hónapokban azonban számos magánszervezésű és iskolás-, valamint turistacsoportokat is sikerült fogadniuk, ami olyan látogatottságot eredményezett, akár egy váro­son működő, főállású személyzettel rendelkező múzeum.

Simó Márton