enyhe havazás
Emlékmű
Történelmi tragédia, tragikus sorsú szobrászművész, tiltás – mindezek a madéfalvi Siculicidium-emlékműhöz kötődnek, akárcsak az összefogás és újjászületés. A madéfalvi vérengzés után hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy méltó emléket állítsanak az ártatlanul lemészárolt embereknek, s mint ahogy lenni szokott, az elhatározástól a tettig hosszú utat kellett megtenni, időbe telt, míg összegyűlt a szükséges pénzösszeg. De a száztíz évvel ezelőtti emlékműavató bebizonyította, hogy érdemes volt kivárni az alkalmas pillanatot, a pénz összegyűltét, ugyanis az obeliszk, a csúcsán álló kitárt szárnyú turulmadárral igencsak szépre sikeredett, az így megjelölt emlékhely lassan-lassan nemzeti zarándokhellyé lett.
A madéfalvi vérengzés történései ismertek, annál kevésbé ismert a turulmadarat megalkotó Köllő Miklós szobrászművész élete és munkássága: kevesen tudják róla, Gyergyócsomafalváról indult, s hogy családja művészi tehetséggel megáldott, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy késői rokona Köllő Margit textilművész vagy Köllő Miklós műépítész. A szobrász művészi tanulmányait Münchenben, majd Budapesten végezte. Dolgozott Zala György keze alatt s díszítő szobrokat készített a budai Várpalota, az Országház és a Kúria részére. Magánélete tragédiák sorozata volt, betegség törte félbe karrierjét, gyermeke halála után öngyilkosságba menekült. Műveinek sorsa is mostoha volt, több köztéri alkotása nem élte túl a két háborút, a rendszerváltásokat és impériumváltozásokat: marosvásárhelyi Kossuth-szobrát beolvasztották, segesvári Petőfi-szobrát Kiskunfélházára menekítették. A madéfalvi turulmadarat 1899-ben mintázta, de a mű csak 1900-ban bekövetkezett halála után, 1905-ben került az obeliszkre. A marosvásárhelyi Kossuth-szobrot Sántha Csaba szobrászművész alkotta újra, s ma Csomafalván áll. A madéfalvi alkotást megkímélték az impériumváltások és ideológiai változások, de nem kímélték az idő viszontagságai. A madéfalvi vérengzés emlékévében kezdeményezték az emlékmű – s vele együtt a szobor – restaurálását, de a történelem ismételte önmagát: nem sikerült tartani a tervezett időpontokat az anyagiak hiánya, no meg az előreláthatatlan nehézségek miatt. Végül azonban elkészült a nagy munka, a kolozsvári restaurátor műhelyében helyreállított szobor is eredeti fényében pompázik.
Köllő Miklós kései falusfelének, az ugyancsak csomafalvi gyökerekkel rendelkező Borsos Miklósnak van egy alkotása, amelyről kevesen tudják, hogy az ő műve, noha a budapestiek vagy a Budán megforduló idegenek, turisták gyakran elmennek mellette: a Clark Ádám téren álló 0 kilométerkő. A modern alkotás jelöli Magyarország úthálózatának kiindulópontját, az origóját. Minden út innen indul vagy itt ér véget – nézőpont kérdése. Számunkra a Siculicidium-emlékmű is egy ilyen 0 kilométerkő, örök viszonyítási alap, örök emlékeztető. Emlékeztet a történelmi tragédiára, a véráldozatra, a jussunkért való kiállás szükségességére, a szétszóratás keserűségére, de emlékeztet az újjászületésre, az élni akarásra.
Sarány István
-min.jpg)
