Legtöbb ember szemében az égig érő sziklák közötti kanyargós, aszfaltozott út jelenti a Békás-szorost, és nem is sejti, hogy a mellékpatakok milyen vadregényes völgyeken rohannak lefelé. A Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület, László Ilona vezetésével, 2019. augusztus 10-én a Kis-Békás-folyó szurdokába és a Mária-kilátó meghódítására hívta a természetkedvelőket. A túrán 67 személy vett részt, ez alkalommal több gyerek is. A Kis- Békás-patak a Nagy-Hagymás-hegység déli részén ered és átfolyik Háromkút és Kis-Békás településeken, majd a Békás-szorosban, a Pokol Torkának nevezett részen ömlik a Békás-folyóba. A tulajdonképpeni túránk a Magyarok hídjánál kezdődik (1940–44 között épült, de sohasem fejezték be), itt megyünk be a Kis-Békás lenyűgöző szurdokába. A sárga sáv jelzés mentén, kellemes erdei ösvényen indulunk. Rövid gyaloglás után megérkezünk a függőhídhoz, amely ez alkalommal igen rozoga állapotban van. Át kellene mennünk, vagy átegyensúlyoznunk a nagyon gyors sodrású Kis-Békáson. Egyik lehetőség se volt csábító. Aztán Attila túratársunk kipróbálta a hidat – sikerült átkelni, és nem volt annyira félelmetes, így többen nekibátorkodtunk és a roncs hidat választottuk, mivel az eléggé mély, nagy sebességgel folyó patakon való átkelés sem volt kecsegtető. Attila és társai egy rönköt úgy próbáltak forgatni a patakban, hogy kapaszkodni tudjanak benne az araszolgató átkelők. A kisgyerekeket ölbe kapták, így az ő átlibbenésük volt a legsikeresebb. A nagy kaland után mindenki átért a patak másik partjára és kellemes ösvényen kapaszkodtunk a Szurdokkő (1071 m) oldalán. Közben le-lenéztünk a patakmederbe, ahol nagy erővel zubog lefelé a Kis-Békás és formálja a gyönyörű kőalakzatokat, kőüstöket, amelyek a víz és a mészkő kölcsönhatásának az eredményei. Érdekes a kőüstök kialakulása: áradáskor a nagy víztömegben örvények képződnek és ezek forgó mozgása a belekerülő köveket alakítja. Figyelemre méltók voltak a sziklákba kapaszkodó páfrányok, fák, mindenféle növény. Közben a Fehér-patakhoz érünk, ahol eltűnik az ösvény és a túrajelzés egyaránt, aztán a sárga sávot a jobb szeműek észreveszik a túloldalon, ahová az átkelés izgalommentes ez alkalommal. Itt jobbra fordul a szelíden emelkedő ösvényünk, aztán aki csodálatos zuhatagot akar látni, leindul meredeken a völgybe. A megközelítés nem egyszerű, de a látványt kár lenne kihagyni. Itt lent a Fehér-patak fantasztikus kétlépcsős vízesésként zuhan a Kis-Békás patakába. A sziklán fennakadt fenyőtörzsekről, amelyek oldalágait már lemosta az idő, valaki megjegyzi, hogy éppen olyanok, mint 2 évvel ezelőtt. Miután visszamászunk a Szurdok útjára, továbbhaladunk a jelzett sávon és rövidesen egy tisztásra érünk, ahonnan szétnézünk a Súgó-szikla rengetegén, de még a Csalhó (Toaca) is megmutatja magát. Túránkat lejtős szekérúton folytatjuk, itt-ott rövidítünk, aztán ismét elérjük a Kis-Békás-patakot. Itt már nincs más lehetőség, le a bakancsokat, egy nem éppen kellemes talpmasszázs, nem túl hideg víz, mindenki átsétál a helyenként térdig érő patakon. Következik egy hosszabb pihenő, ebédszünet frissen száradó széna illata biztosította aromaterápiával fűszerezve. Akik először vettek részt ezen a túrán, sejtették, hogy még nincs vége a megpróbáltatásoknak: ismét kapaszkodó következik a Cifra-nyeregbe. Itt a csapat egy része pihenőt ad magának, a többiek indulnak a Mária-kő meghódítására. Közben felfedezzük a bimbóit bontogató Szent László tárnicsot, de már a fecsketárnics is mutogatja magát és ritka fehér májvirágot is csodálhatunk. Kb. 20-30 perc alatt érünk fel a délkeleti kilátóhoz, ahol a Kis-Békás elszórt tanyavilágára, Háromkútra kapunk betekintést. Innen egy szép erdei úton, jó nagy szintvesztéssel érjük el az északkeleti kilátót, ahol 300 m magas sziklafalról nézünk le a Pokol-torkában látható műútra, a hangyányi autókra és emberekre. Visszafelé balra elhagyjuk a lefelé haladó ösvényt és feltérünk a Mária-kő (1125 m) főcsúcsra. Innen átnézünk az Oltárkőre (1156 m). Túravezetőnk elmeséli, hogy régen Oltárkő volt a Mária-kő és fordítva. Lent a völgyben a páratlan szépségű Békás-folyó csordogált, és autóink várakoztak ránk. Meghallgattunk egy szavalatot, elkészült a csúcsfotó, volt aki elmélázott azokról a túratársakról, akikkel régen járt itt, de ők már magasabb régiókban túráznak. Indulunk lefelé, a Cifra-nyeregben várakozó társainkkal még egy fotó, kb. fél óra és megérkezzünk a gépkocsikhoz. Végül csak annyit: szép volt! Sétánk összesen kilenc órát tartott, tehát nem a kilométerek számítanak, hanem az is, hogy mennyit figyelünk, nézünk, látunk meg a nagy természetből. Szakáli Mária, Csíkszereda