borús égbolt
Ellehetetlenített kistermelők
Együnk hazait, együnk helyit, fogyasszunk egészséges élelmiszereket – hallgatjuk évek óta, és úgy teszünk, mintha újdonság lenne számunkra, mintha sokáig nem ezt (t)ettük volna. Leginkább immár a régmúltban, amikor még nem volt más, és fel sem merült senkiben, hogy valaha ez másképp is lehet. Kis háztáji gazdaságokban – beleértve a faluról elszármazott városiakat is – mindenki megtermelte a húst, zöldséget, minden rendes háziasszony lekvárt, befőttet, savanyúságot tett el télire, természetesen azokból a terményekből, amelyek itt teremtek meg a környezetünkben. Aztán az elmúlt években sokan kisvállalkozóként próbáltak megélni ebből, több-kevesebb sikerrel. Mai napig nem igazán lehet jövedelmező vállalkozásokról beszélni, sikersztorikról beszámolni. Lassacskán nem lesznek hazai kistermelők, mert olyan olcsón hozzák be az élelmiszereket, zöldséget és gyümölcsöt a szupermarketek polcaira, hogy a helyiek labdába sem rúghatnak. Még mindig nem alakult ki az a vásárlói szokás, hogy ha drágább is valamivel, mint a külföldi, de a helyit részesítsük előnyben.
Aki már dolgozott mezőgazdaságban, vagy volt köze mondjuk az állattenyésztéshez, jól tudja, mivel jár. A teljes embert követelő fizikai munka mellett huszonnégy órás felügyeletet igényel, nincs vakáció, nincs szabadság, folyamatos gondozást, ellátást igénylő feladat ez. Nem csoda, hogy támogatások hiányában egyre kevesebben választják ezt a fajta megélhetést, és valóban csak a legfanatikusabbak maradnak meg véres verítéket izzadva ezen a pályán.
Régóta Erdélybe járó németországiak mondták a minap, hogy tíz éve az egyik udvarhelyszéki faluban háromszáz tehén járt ki a csordába, most mindössze harmincat számoltak össze. Náluk is így kezdődött, mondják, ma már nagy ipari farmokon tenyésztik az állatokat, rég megszűntek a kisgazdaságok. Ők többek közt azért járnak még hozzánk, hogy utazzanak kicsit az időben, ugyanis meg vannak győződve, tíz év múlva már itt sem lesz csorda, de disznótartással sem fog senki kínlódni.
Betelt a pohár az ellehetetlenített romániai kistermelőknél, úgy döntöttek, hogy nyolc napig tüntetnek a kormány épülete előtt Bukarestben. A Mentsük meg a román parasztot szövetség (Uniunea Salvăm Țăranul Român) azt nehezményezi, hogy a kistermelők, családi gazdaságok ellehetetlenültek a mezőgazdasági élelmiszerek, főképp a zöldség és gyümölcs masszív importja miatt. A „Mentsük meg együtt a román termelőket!” mottójú tüntetésen azt vetik a döntéshozók szemére, hogy a kistermelők számára nincsenek ösztönző és támogatási programok, emiatt a családi kisgazdaságok a csőd szélére sodródtak, és veszélybe kerülhet a romániai fogyasztók élelmiszer-biztonsága. A kistermelők kérik az értelmiséget, a munkásokat, a mezőgazdaságban érdekelt vállalkozókat, a fogyasztókat, a hivatalnokokat, oktatókat, hatóságokat s minden jóhiszemű polgárt, támogassák őket, és vegyenek részt az eseménysorozaton.
Érdekességként említem: az Európai Bizottság által készített felmérésből kiderül, hogy a romániai mezőgazdasági termelők az Európai Unió legszegényebbjei, jövedelmük a legalacsonyabb a tagállamok között. Összehasonlításképpen egy dániai gazdaságban teljes munkaidőben dolgozó személy jövedelme 17-szer nagyobb, mint egy romániaié.
Nagyálmos Ildikó
.jpg)
