Nem volt kérdés, ki lesz a sífutópályák királya. A norvég Johannes Hoesflot Klaebo hat számban állt rajthoz, és mind a hatban nyert. A teserói 50 kilométeres klasszikus tömegrajtos versennyel tette fel a koronát az olimpiájára, és olyan rekordot állított fel, amire korábban senki sem volt képes: egyetlen téli olimpián hat aranyérem. Összesen már 11 olimpiai bajnoki címnél jár, ezzel minden idők második legeredményesebb olimpikonja, csak Michael Phelps előzi meg – nem mellékesen az amerikai úszó 23 olimpiai arannyal büszkélkedhet.
Klaebo mégsem statisztikákban gondolkodik. Amikor a sikereiről beszél, következetesen egy dolgot hangsúlyoz: nem áldozatokat hozott, hanem döntéseket. Azt mondja, amíg élvezi a munkát, addig csinálja, s amikor majd nem, akkor abbahagyja. Évek alatt építette fel azt a teljesítményt, amire most képes, és közben mentálisan is felszabadult. Ennek lett az eredménye az „űrsebességű” sífutás, amellyel nemcsak az ellenfeleket hagyta maga mögött, hanem új nézőket is bevonzott a sportágba.

Más dimenzió

Klaebo sikere azonban nem a véletlen műve, és nem is pusztán tehetség kérdése. A norvég sífutás világa egészen más dimenzióban működik, mint amit a legtöbben egy verseny közvetítésekor látnak.
Ha ritkán jár az ember nemzetközi sífutóversenyen, már önmagában lenyűgöző bepillantani abba, milyen háttércsapat és eszközpark érkezik meg egy-egy helyszínre. Kamionok, mobil műhelyek, külön szakemberek csak a lécekre, csak a waxokra, csak a tesztelésre. Mert bár a versenyző fizikai teljesítménye a legfontosabb tényező, a másodpercekért folyó harcban sokszor a síléc és a wax dönt. Ezt a norvégok nem bízzák a véletlenre. Évtizedekre visszanyúló, digitalizált adatbázisuk van hóállapotról, hőmérsékletről, páratartalomról és az ezekhez legjobban működő waxolásokról. Ha a körülmények ismerősek, egyszerűen „előveszik” a bevált receptet – mint nagymama süteményét ünnepnapokon. De a világ változik.
A lécek és waxok egyre fejlettebbek, ezért a norvég csapat sokszor 200-300 pár sílécet is magával visz egyetlen helyszínre. Ezeket főállású tesztelők próbálják végig a verseny előtt, a visszajelzések alapján pedig szűkül a kör, amíg meg nem találják azt az egy-két párt, amely az adott nap a leggyorsabb lehet. És még ez sem garancia mindenre. Az 50 kilométeres férfi versenyen a második legesélyesebb norvég féltávnál volt kénytelen kiállni, nagy részben a rosszul tapadó waxolás miatt. Ebben a sportban a tökéletes rendszer sem sebezhetetlen.

Jó úton járnak

Miközben a sífutásban egy sportágnyi háttér dolgozott a másodpercekért, a bobpályán egy sokkal egyszerűbb, de nem kevésbé izgalmas történet íródott: a román kettes bobcsapat az ötödik helyen végzett. Amikor a célban felvillant a zöld lámpa, Mihai Tentea azonnal tudta: ez több mint jó eredmény. Mint kiderült, ez a valaha volt legjobbja ezen a szinten – neki is, és csapattársának, George Iordachénak is. Négy jó futam, kiváló rajtok, személyes rekordok, és az a ritka versenyhelyzet, amikor minden összeáll. Bár érem nem került a nyakukba, Tenteáék számára minden egyes lecsúszás győzelemnek számított. Olyan nemzetekkel vették fel a harcot, amelyek infrastrukturális, technikai és sporttudományos előnyben vannak, főként a németek, akik a bobozás megkerülhetetlen hatalmát jelentik. Nem véletlen, hogy a németek közül is sokan gratuláltak a román párosnak: a szakma pontosan tudja, mit ér egy ilyen ötödik hely. A különbség a csúcs és a bravúr között itt leginkább időben mérhető. Több edzés, több tapasztalat, több izomtömeg, még jobb rajtok – és egy hazai bobpálya, ami jelenleg inkább álom, mint realitás. De Mihai Tentea nem panaszkodott. Tudja, hogy külföldön készülve is lehet fejlődni, ha megvan a kitartás. Az olimpiai ötödik hely pedig bizonyíték arra, hogy jó úton járnak.
Számomra azért marad emlékezetes a milánói–cortinai téli olimpia, mert megmutatta a sport két arcát: az egyik oldalon egy klasszis, aki mindent elért, mégis felszabadultan versenyez tovább, a másikon egy csapat, amely kevesebb eszközzel, de ugyanakkora hittel jutott el oda, ahol korábban még soha nem járt. Hat arany és egy ötödik hely – két teljesen különböző szám, mégis ugyanarról szólnak: arról a pillanatról, amikor az ember átlépi azt a határt, amit addig elérhetetlennek hitt.

Norvég fölény

Norvégia zsinórban negyedszer végzett az éremtáblázat élén a téli olimpiákon. Az öt és fél milliós ország sportolói hét sportágban 41 érmet szereztek a vasárnap véget ért játékokon: 18 aranyat, 12 ezüsöt és 11 bronzot. Sífutásban 13, biatlonban pedig 11 érmet zsebeltek be a norvégok. Négy évvel ezelőtt a pekingi játékokon 16 aranyéremig jutottak, a mostani 18 arany a legtöbb, amelyet egy ország valaha is szerzett egyetlen téli olimpián.
Az éremtáblázat első tíz helyezettje: 1. Norvégia (18 arany, 12 ezüst, 11 bronz), 2. Egyesült Államok (12, 12, 9), 3. Hollandia (10, 7, 3), 4. Olaszország (10, 6, 14), 5. Németország (8, 10, 8), 6. Franciaország (8, 9, 6), 7. Svédország (8, 6, 4), 8. Svájc (6, 9, 8), 9. Ausztria (5, 8, 5), 10. Japán (5, 7, 12).
A játékokon egyébként összesen 19 ország sportolói szereztek aranyérmet, köztük némi meglepetésre Brazília és Spanyolország.