tiszta égbolt
Ekhós szekér a Nyikómentén
A bencédi művelődési házban Agyagfalva, Borszék, Csíkcsicsó, Csíkvacsárcsi, Kisgalambfalva, Kobátfalva, Oroszhegy, Rugonfalva, Siklód, Siménfalva, Székelyudvarhely, Székelykeresztúr és Szentegyháza műkedvelő színjátszó csoportjai léptek fel szombaton délelőtt 11 órától, majd a találkozót a Székelyudvarhelyi Nyugdíjas Önsegélyző Pénztár hagyományőrző csoportjának tánca zárta.
Az ekhós szekér nyomában című rendezvény jól bejáratott program, vándorrendezvény, amely versengés nélküli seregszemle, amikor a műkedvelők egymásnak és egymásért játszanak.
Nem számoltuk meg, hogy pontosan hányan léptek fel, hiszen az együttesek létszáma a 2-3-tól a 10-12 főig váltakozott. A siklódi Tarisnyások ketten voltak, a szentegyházi Vigyorgók pedig elég népesek, a műszakkal együtt 8-an jelentek meg. Amikor a helyi szervezőket kérdeztük, azt nyilatkozták, hogy legalább kétszázötvenen voltak jelen a teremben, de a nap során változott a közönség, cserélődtek az emberek, összességében körülbelül háromszázan voltak kíváncsiak egymásra és az előadásokra. A vendéglátók hozzáállását dicséri, hogy a mintegy 150 lelkes település igencsak kitett magáért. Serény lányok és asszonyok gondoskodtak arról, hogy a pánkó, a kifli, a zsíros kenyér el ne fogyjon az asztalokról, kávé, ásványvíz, tea és pálinka is bőven rendelkezésre állt, az előadások után pedig töltött káposztával kínálták a népet.
Évek óta követjük ezt a rendezvényt, s látjuk, hogy Udvarhelyszéken, illetve Csíkban és Gyergyóban is igen színes és sokoldalú a műkedvelő színjátszás. A csoportok ismerik egymást, ismerik egymás repertoárját. Ilyen alkalmakkor igen sokat tanulhatnak egymástól. Elmondható, hogy évről évre gazdagodik valamivel a repertoár. Biztos, hogy növekszik az igény, s gyarapodik a játékszenvedély is. Még akkor is, ha egyik-másik település időnként kimarad, ha ideiglenesen megszűnik valahol a színjátszás, de egy-két év múlva ismét újrakezdi egy-egy lelkes csapat. Egyébként ezek a találkozók arra is jók, hogy látszódjék a felhozatal, s időnként meg lehessen hívni a társulatokat egy-egy vendégjáték erejéig olyan faluba, ahol éppen nincs amatőr színjátszás. Hogy kapjanak kedvet hozzá az emberek.
Tamási Áron, Móricz Zsigmond, Tomcsa Sándor, Gálvölgyi János klasszikus jeleneit, egyfelvonásosait láthattuk, de voltak olyan próbálkozások is, amelyek helyi, de örök érvényű témákat vittek színre egy-egy helyi tollforgató alkotó hozzájárulásával. Érzékletes példa a siménfalviak Beteglátogatás című jelenete, amelyet Pál Ferenc nyugalmazott tanár írt és alkalmazott színpadra.
A fellépő csoportok emléklapokat és asztali naptárakat vehettek át a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont képviselőitől, s jó hangulatban, azzal a szándékkal váltak el, hogy a jövő ősszel Homoródújfaluban találkoznak, azon a településen, amely korábban igen markánsan képviseltette magát, sokáig utazott az ekhós szekéren, ám ott most éppen szünetel a felnőtt színjátszás, de bíznak abban, hogy jövőre megújulnak. Ami a vendégfogadást, a vendéglátást illeti, azt máris vállalni merték.
Simó Márton
.jpg)