Nemrég az Erdélyi Ha­gyományok Háza Alapítvány szervezésé­ben Macalik Kunigunda egyetemi oktató, biológus tartott gyógynövényismereti képzést Csíkszeredában. A kurzus keretében lezajlott terepgyakorlaton a résztvevők a szakember vezetésével Csíksomlyó határában gyógynövényeket és ehető vadnövényeket gyűjtöttek, s ezekből ízletes salátát készítettek.

Vadsaláták, üdítők, női teák

A pitypang vagy gyermekláncfű (Taraxacum officinale) levele enyhén kesernyés ízű, szendvicsekbe és salátákba is kiváló. Ugyancsak felhasználható salátaként a mezei katáng – népies nevén katángkóró (Cichorium intybus) – virágja is. Mindkét növény üdítőitalok készítéséhez is remek alapanyag.

A közönséges cickafark (Ac­hillea millefolium) teáját emésztési problémák kezelése mellett nőgyógyászati panaszok esetén is alkalmazzák. A zsálya (Salvia sp.) több faja is megtalálható vidékünkön, a kertjeinkben termesztett mediterrán eredetű orvosi zsálya (Salvia officinalis) sokoldalúan felhasználható növényünk. Leveleiből szörpöt készítenek, a népi gyógyászatban fogínyproblémákra is használják, megfelelő használata segíthet a női egészség megőrzésében. Népies nevén a Mária-palástja, vagyis a palástfű (Alchemilla vulgaris) kifejezetten női egészségi panaszokra alkalmazható, teaként vagy főzetként menstruációs fájdalmakat csillapít, segít a rendszertelen ciklus szabályozásában.

Tinták és gyökerek

Ha tintát szeretnénk készíteni, a fekete bodza (Sambucus nigra) bogyójához adjunk hozzá kis mennyiségű ecetet és sót, így egy sötét színű, folyékony anyagot kapunk, ami tintaként alkalmas írásra. Az imola (Centaurea) a búzavirágok rokonságába tartozik, nincsen gyógyhatása, semleges, leginkább „teaszépítőnek” használják. A tejoltó galaj (Galium verum) a neve ellenére nem alkalmas tejoltásra, hanem egyes sajtok és vaj sárgára színezésére használják.

A gyomnövényként szá­mon­tartott bojtorján (Arc­tium lappa) nagy karógyökérrel rendelkezik, szokták ételekben fogyasztani, emellett gyógynövényként is használható. A bábakalács (Carlina acaulis) fészkesvirágzatú növényként kiválóan helyettesíti az articsókát, olívaolajjal elkészítve remek fogás.

Szeszes párlatként, gyógyító teaként

A boróka (Juniperus commu­nis) felmenőink széles körben használt fűszernövénye volt, húsok páclevéhez használták, s a népi gyógyászatban is rendkívül elterjedt volt. Mára azonban visszaszorult, s inkább csak a gin kapcsán ismert – ilyen párlatot vagy borókalikőrt otthon lehet készíteni. A kankalin (Primula veris) gyökere, levele és virágzata olyan nyálkaanyagokat tartalmaz, amely köhögéscsillapító hatású. A tárnicsok (Gentiana) gyökere nagyon sok keserűanyagot tartalmaz, amely a népi gyógyászat szerint jó lázcsillapításra, illetve májproblémákra.

Begyűjtés, tárolás, felhasználás

A gyógynövényeket érdemes tavasztól őszig gyűjteni, az egyes fajok virágzásához és termésének idejéhez igazod­va.  Az alapvető szabály, hogy adott helyről a növényállomány maximum harminc százalékát szabad begyűjteni. A gyűjtés körültekintést és jó növényismeretet igényel. Ha nem frissen fogyasztjuk, hogy megőrizzék hatóanyagaikat, a vadon élő növényeket és gyógynövényeket száraz, hűvös helyen kell tárolni, ahol nem éri őket nedvesség vagy napfény: papírzacskóban hűvös, sötét helyre kell tenni őket, a nagyobb szárú növényeket érdemes csokorba kötni és fellógatva tartani. A gyógynövényteák használata vagy kúraszerű fogyasztása előtt fontos tájékozódni a növény gyógyhatásairól és lehetséges kockázatairól, hogy elkerüljük a nemkívánt mellékhatásokat vagy allergiás reakciókat.