Hirdetés

Együttlétek régen és ma

HN-információ
Gyermekként nagyon szerettem a családi összejöveteleket. Kiskoromban azért, mert jókat lehetett hancúrozni és enni, nagyobb gyermekként pedig már a beszélgetésekbe is belehallgatóztam. Családról és munkáról, gazdaságról és gazdálkodásról, rokonságról és szomszédokról, politikáról, katonáskodásról, betegségekről, gyermekszülésről, időjárásról, még a háborús vagy a szolgálóként eltöltött évekről is hallhattam rokonaim, nagyszüleim szájából. A fehér asztal mellett, az ünnepi vagy disznótoros vacsora után egy-egy pohár, se nem fehér, se nem vörös házibor mellett a felnőttek megbeszélték nemcsak az aktualitásokat, hanem a meghatározó múltbeli eseményeket is. Ha nem gyermek fülének való történet következett, akkor el-eltérítették a hallgatózó csemeték figyelmét valamivel. Az együttlét, a történetek, a gesztusok észrevétlenül formáltak engem, beleépültek abba, ami ma is vagyok. Mostanában már nem annyira kellemesek a tágabb rokoni együttlétek. Ha nem is rögtön az első körben, de a másodikban vagy harmadikban bizonyára előkerül a migránsozás, és bár errefelé szinte senki nem látott egyetlen ilyen rettegett bevándorlót sem, azért mindenkinek megvan már róla a véleménye. Kivörösödött fejjel képesek az emberek hajmeresztő dolgokat állítani sosem látott más emberekről és rémképeket felsorakoztatni, amelyek között természetesen ott szerepel a lányaink megerőszakolása és a munkahelyeink elbitorlása. És ha esetleg megeresztenél egy-két, a propagandisztikus állításokat megkérdőjelező megjegyzést, akkor a letorkolás a minimum, amit ezért kapsz. Az ördögöt ma már nem a falra festik, a félelem generálása és az ellenségkép kialakítása hatásosabb a médián keresztül. Nagyon sokrétű dolog ez, és sokat lehetne beszélni arról is, hogy a médiaüzenetek megértését mennyire fontos lenne megtanulni. Itt most csak annyit mondok, hogy nagyon hiányoznak azok az esték, amikor az asztalt körülülők a finom vacsora után, egy-egy pohár, se nem vörös, se nem fehér házibort kortyolgatva elpolitizálgattak kicsit, s megbeszélték azt is, hogy ángyóék mennyi szénát takartak, ki vásárolt földet kitől, mit jelez előre ez a mostani időjárás és, hogy nagymamám hogyan készíti a hájas tésztát mindig ilyen finomra. R. Kiss Edit


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!