Egyre nagyobb keletje van Amerikában a régi, használt, de jó állapotban levő harminc-, negyvenéves erőgépeknek. A 70-es és 80-as években gyártott traktorok jól összerakott, teljesen működőképes masinák, amelyeket sokkal könnyebb és olcsóbb karbantartani és javítani, mint az újabb, fejlett szoftverekkel megtámogatott gépeket. A szerelést ráadásul a gazdák maguk végezhetik. Érdekes új trend figyelhető meg az amerikai közép-nyugati régióban. A mezőgazdasági árveréseken komoly licitháborúk bontakoznak ki az 1970-es és 1980-as években gyártott traktorokért. A költségtudatos gazdák ugyanis egyre inkább a régebbi és egyszerűbb, de jól összerakott traktorokat preferálják az újak ellenében – hívja fel a figyelmet a Star Tribune cikkére hivatkozva az agrárszektor.hu mezőgazdasági hírportál. Döntésükben a pénzügyi megfontolások mellett fontos szempont az is, hogy az új traktorokkal ellentétben a régebbi gépeket a gazdák maguk is meg tudják javítani. Elpusztíthatatlannak vélt traktorok Az árveréseken különösen keresettek azok a traktorok, amelyek jó állapotúak, keveset használtak. Tavaly áprilisban egy 1980-as John Deere 4440-es, amely alig ment többet kétezer munkaóránál, 43 500 dollárért kelt el, míg a csupán 826 órát futott 1979-es John Deere 4640-es modellért 61 ezer dollárt fizettek ki. A jelenség mögött az az általános meggyőződés állhat, amely szerint a régi vasak – minimális törődés mellett – gyakorlatilag elpusztíthatatlanok. A gazda 12-15 ezer munkaórát is kihozhat egy traktorból. Ha pedig valami elromlik benne, akkor az egyszerűen és olcsón javítható. Ezekben a gépekben már megvan az a teljesítmény, amire a legtöbb gazdának szüksége van, miközben áruk csak töredéke annak, amibe egy új, azonos teljesítményű traktor kerülne. Előnyük, hogy ezekben a gépekben még nincsenek modern és bonyolult technológiai eszközök, azaz javításához nem szükséges számítógép: a legtöbb javító és karbantartó munkát a gazdák is el tudják végezni. Vitatott szerelési jog Az Egyesült Államokban az újabb generációs mezőgazdasági erőgépek esetében a javítási jog (right to repair) az utóbbi években különösen érzékeny témává vált. A farmerek szerették volna elérni, hogy a gyártók elérhetővé tegyék a termékeik teljes használati, karbantartási és javítási útmutatóit, valamint biztosítsanak lehetőséget és eszközöket ahhoz, hogy maguk szereljék meg elromlott járműveiket. A gyártók viszont nem akartak lemondani a szervizelés feletti monopóliumukról és ezzel együtt a szervizszolgáltatásért elkérhető óránkénti 150 dolláros munkadíjról. Az ügy egyelőre ott tart, hogy egy 2018-as megállapodás értelmében a gazdák a kisebb fizikai javításokat elvégezhetik a járműveiken, de a szoftveres részekhez és a komolyabb elektronikához továbbra sem nyúlhatnak. Így nem csoda, ha a gazdák egyre inkább visszatérnek azokhoz a gépekhez, amelyekben még nincsen fejlett elektronika. Egy öregebb traktornál a kisebb javítások a jármű élettartamát is megnövelhetik. Egy új motor vagy a váltómű cseréje 10-15 ezer dollárba is kerülhet, viszont a csere után a jármű újabb 10-15 évig működőképes marad. A komolyabb javítások 20 ezer dollárba is kerülhetnek, de ez sehol sincs ahhoz a 150-250 ezer dollárhoz képest, amibe egy új jármű vásárlása kerülne. Az idősebb modellek pedig azért ennyire népszerűek a gazdák körében, mert kiállták az idő próbáját és megbízható eszközöknek bizonyultak, amelyeket könnyű javítani, könnyű karbantartani, és könnyen lehet hozzájuk megfelelő alkatrészeket szerezni.

HN-összefoglaló