Eddig sosem kutatott helyszíneken nyitottak szelvényeket a régészek az elmúlt időszakban a székelyudvarhelyi vár területén. Máris több információval rendelkeznek a két ágyútorony, azaz a Fóris- és Hajdú-bástya közötti fal jellegéről, illetve a középkori domonkos kolostorhoz tartozó temető nyomaira is rábukkantak. Sófalvi András ásatásvezető régész és csapata a Székelytámadt vár délkeleti oldalán, a Fóris- és a Hajdú-bástyák közötti várfalszakasz mentén két ponton is ástak az elmúlt hetekben.  A részeredményekről a napokban számoltak be az In situ – Udvarhelyszéki régészek naplója című Facebook oldalon. Először is hangsúlyozzák, hogy hogy ez egy teljesen kutatlan szegmens régészeti szempontból, mindössze G. M. Visconti hadmérnök és Orbán Balázs alaprajzai adnak fogódzót az archeológusnak. Ágyútornyok árnyékában A beszámolóból megtudhatjuk, hogy a Fóris-bástya (pontosabban egy háromszintes ágyútoronyról van szó, ezt ugyanúgy kell elképzelni, mint a romjaiban még álló Hajdú-bástyát) melletti szelvényből kiderült, hogy a védőmű építéstechnikája hasonlóképpen folyt, mint a 2014-ben kutatott ikertestvérének: egy hatalmas méretű alapozási gödörből kezdték el két oldalról falazni a több mint három méter falvastagságú építményt, majd fokozatosan töltötték vissza a kiásott gödröt a korabeli járószintig. A Fóris-bástyát (azaz ágyútornyot) a 19. század végén második szintjének derékmagasságáig bontották vissza, északkeleti oldalán, a Hajdú-bástyát oldalozó lőrésének maradványa is napvilágra került, amit sajnos a vár területén álló iskolaépület földalatti gázvezetékének létesítése során erőteljes károsodás ért, ugyanis teljes mértékben átvágták hosszanti irányban – adja hírül a szakember. „Régészeti megfigyelések – ez esetben összhangban Visconti és Orbán Balázs alaprajzaival – arra utalnak, hogy a délkeleti oldalon a kurtinafalat (várfalat) mindössze egy alacsony kőfal képezte, szerves kötésben a két ágyútorony alsó szintjeinek köpenyfalaival. A várfal mögé három méter szélességben keményre ledöngölt földtöltést hordtak fel, ez arra volt hivatott, hogy elnyelje, mérsékelje a kőfalba becsapódó ágyúgolyók rezonanciáját. A földtöltést belülről faoszlopok tartották, ezen belül, a vár belseje felé egy földbemélyített építmény, talán pince helyezkedett el, ezt csak részlegesen tártuk fel” – írja beszámolójában Sófalvi András, a Haáz Rezső Múzeum régésze. Átvágott lőrés és középkori temető A régész kifejtette: „a két védőmű közti fél távolságban nyitott másik szelvény egyik legfontosabb konklúziója, hogy jobban megismertük a fentebb említett kurtinafal jellegét. Kiderült, hogy az iskolakerítésként helyreállított falazat követi a korábbi várfal nyomvonalát, és külső oldalának rézsűs kiképzését. Miután kiásták a várárkot (Tó utca előzménye), a meredeken bevágott árok belső lejtőjét képező, eleve adott földtömegnek rakták neki a köpenyfalat, így nem kellett külön földtöltést felhalmozni” –írta. A régészek nagy meglepetésére ebben a középkori rétegződésben a domonkos kolostorhoz tartozó temető két sírjára bukkantak, ebből arra következtetnek, hogy a korábbi temető területe kiterjedt egészen a 16. században épült délkeleti várfalig. „A tudományos szempontból nem mindennapi eredménynek (ugyanis az udvarhelyi vár helyén állt Székelyföld egyetlen középkori domonkos kolostora) természetesen kihatásai lehetnek a vár rehabilitációja során végzendő földmunkálatokra (járószintek süllyesztése, új közművek földbe helyezése), ugyanis ez a középkori temető jelentős részének feltárását követelheti meg” – összegez az ásatásvezető régész. Egyébként egyelőre biztosított a székelyudvarhelyi várnál zajló régészeti kutatás folytonossága, miután a hónap elején a megyei önkormányzat 35 000 lejes támogatást ítélt meg az ásatásokra, így a régészek újabb szelvényeket nyithatnak, főként arra koncentrálva, hogy minél több információt nyerjenek a belső várkapu részleteiről – adta hírül a Haáz Rezső Múzeum.

HN-információ