Kórustalálkozónak adott otthon szombaton, április utolsó napján a székelyszentmihályi unitárius templom. A Magyar Unitárius Egyház országos eseményét két év kihagyás után szervezték meg. Megteltek szombaton a székelyszentmihályi unitárius templom padjai, ami ritka a kistelepülés életében. A dóm nagyságú épületben ugyanis kórustalálkozót tartottak, amelyre az ország számos vidékéről érkeztek a résztvevők. Tófalvi Tamás helyi lelkész elmondta, két évvel ezelőttre tervezett eseményt pótoltak szombaton, amelyet a koronavírus járvány miatt kénytelenek voltak halasztani. Hozzátette, azért esett a szervezők választása a székelyszentmihályi templomra, mert nagy, kényelmesen elfér benne több száz fő. Az egyházi öröméneklésen ugyanis tizennégy kórus, több mint 250 taggal képviseltette magát. Tófalvi Tamás elmondta, megtiszteltetésnek érezték a feladatot, hogy házigazdái lehetnek egy ilyen országos rendezvénynek, amelyre még nem volt példa a településen. A szervezés nehézségeit sikerült összefogással, közös munkával áthidalni, a keblitanács és a nőszövetség vállalt oroszlánrészt, de szinte az egész közösség kivette a részét a munkából. – Büszkeséggel tölt el a házigazdaszerep, és kicsit érezzük a presztízsízét is ennek az egésznek. Ha már van egy ilyen patinás, csodásan felújított templomunk, megvannak az adottságaink egy ilyen nagyságrendű rendezvényhez, szeretnénk mi is bekerülni ebbe a fajta vérkeringésbe, és reméljük, a jövőben több rendezvény házigazdái lehetünk – fogalmazott a lelkész. Egész napos rendezvény A résztvevőket Lőrinczi Lajos, a Magyar Unitárius Egyház közügyigazgatója üdvözölte elsőként és tartott áhítatot, majd Tófalvi Tamás helyi lelkész és Csáki Levente, a Székelykeresztúri Unitárius Egyházkör esperese köszöntötte. A beszédeket követően a kórusok foglalhatták el egymás után a templom piacát, zsoltárokat, feldolgozásokat, népdalokat énekelve, de a házigazdák citerazenekara is bemutatkozott. A kórusok zászlóira feltűzték az esemény szalagját, majd a templom karzatán helyezték el őket. A kórustalálkozó egyik legmesszibbről érkező résztvevője a Tordai Magyar Dalkör volt. Ez olyan szempontból is kivételnek számított, hogy nem egyházi kórus, tagjai több felekezethez tartoznak, és a város magyar ajkú lakosságából kerültek ki. Tekintélyes múltjuk van, hiszen idén fennállásuk 150. évfordulóját ünneplik. A kórusok fellépései mellett a résztvevőknek lehetőségük volt új dalokat is tanulni, illetve meglepetésköszöntésekre is sor került. Többek között olyan énekvezéreket köszöntöttek, akik 1960-ban Kolozsváron végezték az énekvezérképzőt, és több évtizeden át teljesítettek szolgálatot a templomokban. A találkozó egyik érdekessége volt, hogy ukránok is felléptek. Közel harminc menekült személyt látnak vendégül Kolozsváron a püspökségen, akik között egy énektanár is volt, az ő vezetésével énekeltek egy dalt a rendezvény végén. Az esemény az emléklapok kiosztásával és közös ebéddel ért véget.

Hadnagy Éva