Jelen írással szeretnék a 2016. május 9-én megjelent Vendégszeretet felsőfokon című, Háromszéki Eszter által jegyzett írásra reagálni. Amióta létezik ama két princípium, miszerint „a hír szent és a vélemény szabad”, nem értem, miért baj az, ha az emberek elmondják, leírják, hallatják a véleményüket – legyen az „fröcsögő” vagy akár másfajta. Vegyük sorra: Adott a hír, miszerint muszlim vallású egyetemisták jönnek önkén­tes­kedni kis hazánkba. Erre a hírre nem véletlen, hogy sokan felkapták a fejüket. Mit tagadjam, köztük én is. Mondjuk azért, mert nem értem… Nem a hírt… hanem az okokat. Nem értem, miért kell olyan önkéntesek jöjjenek, akik egy tőlünk távoli országban egyetemisták, és oda is talán egy másik országból érkeztek, más a kultúrájuk és a vallásuk? A következő dolog, amit nem értek: miért kellett a Barátok feredőjének takarításához Amerikából hozni önkénteseket? Mert, gondolom, volt egy figyelemfelkeltő, toborzó vagy bármilyen más akció meghirdetve helyi szinten is, miszerint ki kellene takarítani, de nem került rá ember… Gondolom, hogy így lehetett, mert másképp nem magyarázható. Ha meg nem volt ilyen akció, akkor nagyon csöndesen kérdezném: minek az ejnye-bejnye az önkénteseket érintő negatív vélemények miatt? Nem értem azt sem, hogy a zarándoklat megszervezését mennyiben mozdítja elő eme néhány önkéntes tevékenysége. Jó sok év történelme, története és tapasztalata azt mondatja velem, hogy eddig is ment minden, mint a karikacsapás az itteni önkéntesekkel is. Továbbmenve: arra hívnám fel a figyelmet, hogy nem összekeverendők a „honfitárs” és a „nemzettárs” kifejezések sem. Ha honfitársaim vagy másik „hazánkfia” miatt ítélnek meg engem, akkor nagyúri fölénnyel pöccintem le magamról a sértést, hiszen rajtam kívül álló okok miatt vagyunk honfitársak. Ha nemzettársam, netán vallásközösségem tagjainak markáns és állandó antiszociális, deviáns és felforgató viselkedése miatt bélyegeznének meg, akkor lehajtott fejjel – és talán magamban szomorúan bólogatva – elkullognék oda, ahol a madár se jár. Nem vitatom, hogy az önkéntesség szép dolog és értékelni kell. Mindazonáltal a muszlim egyetemistáinknak szólni kellene, hogy Európa kapuit döngető, fenyegetőző és követelőző honfitársaik, illetve vallásközösségük tagjai hónapok óta igénylik az európai vallási és jótékonysági szervezetek tagjainak figyelmét… ezen szervezeteknek és embereknek is jól jönne a segítség, pláne olyan emberektől, akik talán szót tudnak érteni a migránsokkal. Akit érdekel, utánanézhet, hogy a többségében muszlim vallású területeken hány keresztény egyetemistát, papot, apácát, újságírót, turistát, önkéntest és hétköznapi embert gyilkoltak meg, kínoztak meg, csonkítottak meg és raboltak el az elmúlt években, évtizedekben, illetve hány keresztény nővel erőszakoskodtak muszlim férfiak itt, Európában a megérkezésük óta… Jó nagy szám az. Ezek után nem hiszem, hogy alaptalan lenne az ellenérzés irányukban. Ha nem is jogos, de érthető. A mérleg csak akkor jó, ha pontos! Attól, hogy itt tárt karokkal fogadjuk ezt a tizenöt embert, az ázsiai világ lakói csöppet sem lesznek meghatva. Egy szó, mint száz, ennek a dolognak rengeteg vetülete van, sok pro és kontra érv, és sok szemszögből lehet nézni. Baj vagy nem baj, de mi csak a mi szemszögünkből tehetjük ezt meg. Baliga Béla