Gyergyószentmiklós vezetősége 1998-ban aláírt egy jegyzőkönyvet, amely szerint a Békás-szoros, mintegy 700 hektárnyi területtel együtt, Neamț megyéhez tartozik. A tárgyalásokból, amelyekről a jegyzőkönyv szólt, kihagyták Hargita Megye Tanácsát, annak ellenére is, hogy megyehatárról volt szó. Több mint tíz évvel később, a 2008-ban megyeelnöki hivatalba lépett Borboly Csabának sikerült rávennie a szintén új városvezetést, hogy pert indítson elődei hibájának kijavításáért, és a perbe a megyei önkormányzat is belépett.
Ankétunkban az ügyet jól ismerő személyeket szólaltatunk meg, és idézünk a korabeli sajtóból is. Sok, akkor vezető beosztású személyt megkérdeztünk, például Dézsi Zoltán prefektust, Pál Árpád polgármestert és Romfeld János alpolgármestert, illetve Kolumbán Gábor megyei tanácselnököt is – míg az első három nem kíván nyilatkozni, utóbbi nem emlékszik a történtekre, elmondása szerint nem foglalkozott az üggyel. 

Bajna György újságíró, a Hargita Népe akkori munkatársa szerint figyelmetlenség és felelőtlenség vezethetett az 1998-as jegyzőkönyv aláírásához.

– Dézsi Zoltán akkori prefektus az alprefektusra, Pál Árpád, Gyergyó polgármestere Romfeld János alpolgármesterre bízta az aláírást. Romfeldnek azt mondták, hogy bizonyos munkálati díjak kifizetése az aláírandó – mint erről a Gyergyói Kisújság később hosszasan írt –, de természetesen bizonyítani semmit sem lehet

– mondja.
Mint kifejtette, a legelőhasználat kérdése is hozzáadott a két megye közötti konfliktushoz, a több mint 200 hektáros Lapos-legelő kapcsán kialakult a mondás, hogy „nyáron a békásiaké, télen a gyergyóiaké”, habár a gyergyói közbirtokosság tulajdona.

– 1932-ben, amikor édesapám volt a gyergyói közbirtokosság egyik ügyintézője, a szomszédos tekerőpataki legelőtulajdonosokkal hazakergette a békásiakat a nyájjal együtt

– emlékezik vissza Bajna György.

– Őket csendőrség vitte a haditörvényszékre Brassóba, felséggyalázás volt ellenük a vád, szerencsére két hónapi vizsgálati fogság után hazaengedték őket. Dr. Márton András volt az ügyvédjük, neki köszönhetően úszták meg. Viszont 1986-ban a Szekuritáté még nyilvántartotta őket, édesapámat akkor is behívták.

Korábbi tudósítónk szerint a katonai térképeken pontosan szerepel a megyehatár, és ezeket a térképeket használják az útügynél ma is: bizonyíték, hogy amikor utat építenek, a Moldva felőli részen a régi határig jönnek el a munkálatokkal. Bajna felidézte, hogy amikor elkezdődtek a határvitaperek, a határ „felcsúszott” a Kupás-patak szádáig, legalább 3 kilométerrel feljebb, mint ahol eredetileg volt. A gyergyói önkormányzatot kezdetben egy besztercei ügyvéd képviselte, alapfokon nyertek is, majd a városvezetők, látván, hogy nyerésre állnak, visszamondták az ügyvédet, mert sokba került – és vesztettek. A szorosban kereskedelmi tevékenységet folytató korondiak is a neamțiaknak segítettek be tanúként a tárgyalásokon, mondja Bajna, ennek pénzügyi okai voltak: jobb volt nekik fizetni az adót a szomszédos megyének, mint hogy a gyergyói önkormányzat lebontassa a bódéikat és felköltöztesse őket a kijelölt helyre, a Gyilkos-tó mellé. Ahogy nőtt Almásmező lakossága, egyértelművé vált, hogy nagyobb területekre volt szükség a legeltetéshez, de Bajna szerint érthetetlen, hogy miért nem Hargita megyének fizetik a legelőbéreket.

A parlamenti képviselő visszaemlékezései

Garda Dezső történész 1996–2008 között parlamenti képviselő volt. Annak idején, miután értesült a történtekről, felkarolta az ügyet, és most lapunk kérésére összefoglalta meglátásait.

– A Békás-szoros kataszteri felmérésére vonatkozó, 1998-ban kiadott prefektusi rendelet ügyében Dézsi Zoltán prefektus arra hivatkozott, hogy azt az alprefektus írta alá

– idézi fel a volt képviselő. – A dokumentum aláírásával kapcsolatban azt állította, hogy ő nem tudott semmit az ügyről. Ezt politikában jártas ember nem hiheti el, hisz a rendeletben Dézsi neve szerepel, és ez alatt jelenik meg Mihai Sarcă aláírása, ez utóbbi tisztségének megnevezése nélkül. Aki nem ismeri Dézsi aláírását, azt hiszi, hogy az aláírás az övé. Akárhogy is nézzük, 1998-ban a prefektúra kiadott egy rendeletet, mely alapján elvégeztek egy határfelmérést, ami addig az országban sehol se volt, sőt napjainkban is igen ritka az ilyen jellegű határfelmérés. Az ezzel megbízott sepsiszentgyörgyi cég, ahelyett, hogy a megyehatárnál kezdte volna a méréseket, inkább a környező települések (Alfalu, Szárhegy, Tekerőpatak) határától kezdte. Miután a mérésekkel elérkeztek a Gyilkos-tó utáni Kupás területre, leálltak, mivel a területnagyság kiadta az ismert területnagyságot. Csakhogy az 1800-as években lábbal mérték a területet, ami különbözött az 1998-as évben végrehajtott, GPS-szel való méréstől.
Érdekes például a Szász család esete, amely visszaigényelte a kommunizmusban elvett villáját.

– Kezdetben a polgármesteri hivatal mellett működő bizottság nem akarta elismerni jogosultságukat a gyilkostói ingatlanhoz és telekhez. Hozzám fordultak segítségért. Közbelépésemre Gyer­gyó­szent­miklós önkormányzatának birtokérvényesítő bizottsága 2001-ben visszaadta a villa tulajdonjogát, de ezt követően jöttek a neamțiak, és jelezték, hogy az ingatlan visszaadásához nem volt joguk a gyergyóiaknak, mert az Neamț megyéhez tartozó terület. Ez mind megjelent a helyi sajtóban. Tulajdonképpen innen tudódott ki a határfelméréssel kapcsolatos aláírás

– mutatott rá Garda. – Az 1998-ban aláírt dokumentumon Romfeld János alpolgármester neve szerepel, és amikor a Gyergyói Kisújság újságírói – Ábrahám Imre és Balázs Katalin – tudomást szereztek az aláírásról, főleg arról a módról, ahogy a mérésekre és az aláírásokra sor került, nyilvánosságra hozták a városvezető felelőtlen tettét. Az alpolgármester válaszként durván támadta az újságírókat,  becsületsértés címén bíróságra is adta őket. Miután a Békás-szoros elvesztéséről tudomást szereztem, 2002-ben többször Octav Cozmâncă közigazgatási miniszterhez fordultam a határkérdés rendezéséért. Ő megkeresésemre elrendelte a kivizsgálást. A két megye, illetve a két település önkormányzata külön bizottságot hozott létre a határvita rendezése érdekében.

Ahogy a korabeli sajtó látta

A témáról Bajna György a Hargita Népé­nek, Balázs Katalin a Gyergyói Kisújságnak, Gergely Edit pedig a Krónikának tudósított. A Krónika 2002. június 21-i számában arról ír, hogy Garda Dezső május 21-én keltezett levelében Octav Coz­mân­că közigazgatási miniszter közbenjárását kérte a Hargita és Neamț közötti határ helyzetének tisztázására. A képviselő jelzése nyomán Neamț és Hargita megye prefektusa június 12-én kivizsgálóbizottságokat nevezett ki a két település közti határ megjelölésére, a két fél 2002. június 20-án a helyszínen találkozott. A bizottság tagjainak hosszas vita és a rendelkezésükre álló dokumentumok összevetése után sem sikerült közös álláspontra jutniuk. Amint az a találkozón rögzített jegyzőkönyvből is kiderül, mindkét megye kataszteri hivatalának szakemberei, Simion Stancel (Neamț) és Faur Traian (Hargita) nézőpontja szerint a határ márpedig a Kupás-patak mentén, a 27-es kilométerkőnél húzódik meg, és ennek alátámasztására szolgál az 1998-ban kötött jegyzőkönyv is. Ezzel egyezik a két prefektúra képviselőjének és Almásmező község polgármesterének álláspontja is. A Hargita megyei önkormányzat képviselője, Chivu Marian, a Területrendezési Igazgatóság osztályvezetője szerint viszont a Neamț megyei képviselők által bemutatott térképek nem elegendőek a határ megállapításához, csakis a 2/1968-as, megyehatárokat kijelölő törvény térképmelléklete alapján lehetne megtudni az igazságot, amellyel azonban Hargita megye nem rendelkezik. A gyergyói küldöttség tagjai, Pál Árpád polgármester és Kémenes Miklós jegyzőhelyettes a megyei tanács nézőpontját osztotta.
A Hargita Népe szerint Garda Dezső a 2002. június 20-i határegyeztetésről csak a sajtó útján szerzett tudomást, és egész nyáron át kereste a 2/1968-as törvény térképmellékletét a csíkszeredai, marosvásárhelyi és bukaresti levéltárakban, valamint a szenátus és a kormány levéltárában. Mivel sehol sem találta, ismét a miniszterhez fordult a határ tisztázása érdekében. A Krónika 2002. szeptember 18-i számában megjelent cikk szerint Octav Cozmâncă miniszter a Gardának írt válaszában közölte: a térkép nincs meg, de mivel a június 20-i kivizsgálás a határ megállapításával zárult, ő a kérdést megoldottnak nyilvánítja. A képviselő azt kérte a minisztertől, hogy a térképmelléklet nyilvánvaló hiányában az 1972-es katonai térképet nyilvánítsa az egyeztetés alapjául. A kivizsgáláskor a két megye kataszteri hivatalának képviselői elutasították a katonai térképekre való hivatkozást, az említett 1972-es térkép azonban Hargitához tartozónak mutatja a Békás-szorost. Zsombori Vilmos akkori tanácselnök kijelentette: Traian Faur, Hargita megye kataszteri hivatalának igazgatója őt arról tájékoztatta, megvan nála a dokumentum. Garda, miután látta a megyei elöljárók nyilatkozatait, ráadásul ő egy levéltárban sem találta meg az 1968. évi térképet, az interpellálás mellett Verestóy Attila szenátorral  felkereste a közigazgatási minisztert, akit az 1972-es évi katonai térkép érvényessége elismerésének a fontosságáról próbált meggyőzni. A Krónika 2002. október 31-i tudósítása szerint „a meghallgatás eredményeként Cozmâncă tárcavezető elfogadta a képviselő szeptemberi beadványaiban szereplő javaslatot, miszerint a megyésítési törvény térképmelléklete hiányában az 1972-es katonai térkép számítson meghatározónak a határvonal megállapítására”.

2002 decemberében Garda Dezső és Borbély László kereste fel a közigazgatási minisztert a vizsgálóbizottság megalakulása és a katonai térkép elfogadása érdekében. A miniszter beleegyezett Márton Gyárfás, a katonai térkép meghúzója a 2003. január 15-én, a Gyilkos-tónál tartott egyeztetésen való részvételébe. A decemberi megbeszélésen mind Cozmâncă miniszter, mind Alexandru Radocea kataszteri államtitkár megígérte, hogy etnikai szempontok nélkül találnak megoldást. Garda Dezső szerint az említett január 15-i egyeztetés előtti két hétben Radocea államtitkárt lehetetlen volt elérni, közben pedig Marosfőn Mircea Dușa prefektus és Dézsi Zoltán alprefektus megbeszélést tartott. A Gyergyói Kisújság 2003. január 16–22-i számában megjelent tudósítás szerint a január 15-i egyeztetésen „hiába lobogtatta Zsombori Vilmos, Hargita megye tanácselnöke az éppen Alexandra Radocea kézjegyével ellátott válaszlevelet, mely szerint nem tudnak szolgálni megfelelő térképpel, és nem lévén más megoldás vegyék figyelembe az 1972-ben készült katonai térképet. A bizottság elnöke, akárcsak a neamțiak, hallani sem akart a katonai térképről (…). Az 1968-as törvény betűi szerint van meghúzva a jelenlegi határ, ezt bizonyítja az is, hogy 1998-ban, amikor a határkijelölési (bornázási) munkálatokat végezték, a gyergyói városvezetők is aláírták a jegyzőkönyvet – mondta Alexandru Radocea. Többórás vita után beleegyeztek, hogy Márton Gyárfás térképész, egyetemi tanár is véleményt nyilvánítson, aki szakértőként bizonygatta, hogy az 1998-ban elvégzett munka több helyen is hibádzik, elsősorban azért, mert hiába kereste a bornákat, nem találta, s javasolta, végezzék el újra a méréseket. A megbeszélés végén közös nevezőre jutottak a két megye képviselői: az év második negyedében egy vegyes, mindkét megyét képviselő szakemberekből álló bizottság újraméri a területet, felülvizsgálja az 1998-ban végzett munkát, addig is mindkét megye keresi az elegendő bizonyítékkal szolgáló aktákat, térképet.” Balázs Katalin leírása Garda Dezső szerint nagyon pontos, a történész csupán azzal egészítette ki, hogy Gheorghe Faur, valamint Mircea Dușa, aki 2001 óta volt Hargita megye prefektusa, az egyeztetéseken végig a szomszéd megyével tartott, ami igen nagy hátrányt jelentett Hargita megyének és Gyergyószentmiklósnak.
A fenti megbeszélésen Garda Dezső és Márton Gyárfás – aki az 1972-es katonai térképet készítette, és azon a határt a Békás-szoroson túlra húzta meg – csak megfigyelőként vehettek részt, és csak a megye- meg a városhatár sorsát eldöntő határozat elfogadása után kaphattak szót.

„A magyarok csináltak egy hülyeséget”

2005 nyarán, amikor kidolgozták a törvénytelenül kisajátított erdők visszaadására vonatkozó jogszabályt, amely 2005. július 19-én a 247-es számú törvényként vált ismertté, a törvényalkotó bizottság tagjaként Garda Dezső több ülésen felvetette az 1998. évi törvénytelen határmódosítást, és a jelenlevők nem nagyon értették, hogy ez miként történhetett meg. Az értetlenkedést látva Valeriu Tabără demokrata párti képviselő a jelenlevőknek így számolt be az esetről: „A magyarok csináltak egy hülyeséget, olyan kataszteri felmérést kezdeményeztek, amire semmi szükség nem lett volna, rossz helyről közelítették meg a méréseket, és ezt a határmódosítást a gyergyói önkormányzat elöljárói aláírták. Utána Garda Dezső révén próbálták kiigazítani hozzá nem értésüket, de térkép hiányában nem tudták bizonyítani igazukat.” Tabără magyarázatában kifejtette, hogy a környékben rejlő turisztikai értékek miatt a románság nem fog lemondani a Békás-szorosról önszántából, és a gyergyószentmiklósi önkormányzat nagyot tévedett, amikor aláírta a dokumentumot.
Garda Dezső Márton Gyárfás dokumentumait és térképeit 2003 után próbálta elkérni, amit a térképész megtagadott tőle, arra hivatkozva, hogy a polgármesteri hivatal és az akkori prefektus, illetve alprefektus megtiltotta, hogy neki bármilyen iratot kiadjon.

Egy korábbi prefektus „vallomása”

Pataki Imre, Hargita megye volt prefektusa a Gyergyói Kisújság 2003. május 22–28-i számában megjelent interjúban fejtette ki véleményét az ügyben. Ő 1968-ban, amikor létrehozták az új megyéket, jelen volt a Hargita megye határait Nicolae Ceaușescunál kiharcoló küldöttségben, és az év vége felé megjelent a kormány meg a védelmi minisztérium kérésére a Román Központi Térképészeti Intézet egy munkája, amely megjelölte a határt pontosan úgy, ahogy azt az ország vezetői jóváhagyták. „Ezt nagyon hamar, már márciusban megpróbálták módosítani a neamțiak, és felhozták a határt a Napsugár villáig. Az akkori Hargita megyei vezetőség kinevezett egy bizottságot, egy másikat pedig Neamț megye nevezett ki (…) A találkozón megállapodtak, hogy a határ a szoroson alul, a parkolótól délre jelöltetik meg, oda helyezzük a táblát.” Pataki szerint a későbbi, 1998-ban hivatalban lévő prefektus, Dézsi Zoltán jelezhette volna, hogy nem ért egyet a neamțiak követelte határral, ugyanakkor „akik a kupási határt aláírták, teljesen dilettáns módon tették”.

A későbbi perről jogászszemmel

A 2008-tól mandátumot szerző új megyevezetés, Borboly Csaba elnökkel, 2010-ben elérte, hogy Gyergyószentmiklós szintén új vezetősége pert indítson a határügyben, amelybe beléphetett a megyei tanács is. Kovács Zsolt-Péter, a megyei önkormányzat jogtanácsosa napjainkban foglalkozik az üggyel. Mint lapunknak kifejtette, a Békás-szoros ügyében 1998-ban egy Hargita megyei prefektus által, az 1998. évi 96-os rendelettel kinevezett bizottság járt el, ámbár a bizottság tagjait nem nevesítették.

– A bizottság kinevezésekor konkrétan meg kell határozni a tagok teljes nevét és tisztségét, jelen dokumentum esetében viszont csupán bemásolták a törvény cikkelyét a prefektusi rendeletbe. A konkrét személyek megnevezése elmaradt a bizottság kinevezésekor

– mutatott rá a jogász. Szerinte az igazi nagy hibák 1998-ban történtek, amikor életbe lépett az 1996. évi 7-es számú kataszteri törvény, amely előírja, hogy a községek és városok által felállított bizottságok el kell fogadják/ismerjék a települések határait. Gyergyószentmiklóson, amikor nekifogtak, még nem volt alkalmazási szabály, az csak a 2000-es években jelent meg. A törvényben az áll, hogy ha megyehatárról van szó, akkor az egymással szomszédos két megye képviselője is jelen kell legyen, és a két megye prefektusa által kiadott közös rendelettel lehet bizottságot alakítani. Viszont ezt csak 2000 után egyértelműsítették, a korábbi törvényben nem volt erre vonatkozó pontos rendelkezés.

– Hargita Megye Tanácsa minden eszközt megragad, hogy elérje az 1998-ban aláírt jegyzőkönyv érvénytelenítését, hiszen úgy elfogadni egy megyehatárról szóló aktát, hogy a megyét senki sem képviseli, és csak az egyik érintett prefektus adjon ki rendeletet, törvénybe ütköző, mert településhatárokról, amelyek egyben megyehatárok is, nem dönthetnek csak helyi vezetők

– jelentette ki Kovács Zsolt-Péter. 
Elmondása szerint a perben a formai dolgokon túl a bíróság figyelmét felhívták arra, hogy ebben az esetben nem is Gyergyószentmiklós polgármestere, hanem az alpolgármester látta el kézjegyével a jegyzőkönyvet, holott a prefektusi rendeletben is egyértelműen az áll, hogy kizárólag a polgármester írhatja alá. Rendelet sincs arra vonatkozóan, hogy ezekben az ügyekben az alpolgármester képviselhette volna a polgármestert. Az 1980-as évekig a terület Gyergyószentmiklóshoz és Hargita megyéhez tartozott. Azzal, hogy idővel átkerült a szomszédos megyéhez, és a rossz változatot fogadta el az akkori vezetőség, Kovács szerint állandósult a probléma.

– Vannak olyan katonai térképeink, amelyekben leírják, hogy a megyésítést követő években az éppen aktuális adminisztratív határ alapján készítették a katonai térképeket, ezt a védelmi minisztérium levélben meg is erősítette, ezek alapján Hargita megyének van igaza

– részletezte a megyei tanács jogásza.

Április 24-én lesz a jogorvoslat tárgyalása, amelyet Hargita Megye Tanácsa kért az ügyben. Kovács Zsolt-Péter úgy látja, esély van a sikerre.

– Biztosan semmire sem mondhatjuk, hogy úgy is lesz. Várjuk, hogy a jogorvoslat eredményeként a ploiești-i vagy a marosvásárhelyi bíróság döntését fogadják el a jegyzőkönyv ügyében. A ploiești-i döntés értelmében, annak ellenére, hogy veszítettünk, a jegyzőkönyvet normatívként fogadták el, ezzel szemben a Marosvásárhelyi Ítélőtábla kimondta, hogy egyéni adminisztratív akta a jegyzőkönyv, tehát egy dokumentumnak más-más jogi besorolást állapítottak meg, ezért is fordultunk a bukaresti Legfelsőbb Bírósághoz. Abban reménykedünk ugyanis, hogy helyt adnak majd kifogásunknak, miszerint amit egy bíróság jogerősen elfogad, annak egy másik nem mondhat ellent. A Marosvásárhelyi Ítélőtábla megindokolta, miért nem fogadja el a döntést, viszont olyan alkotmánybírósági döntésekre hivatkozik, amelyek már a ploiești-i döntés kihirdetésekor is léteztek, és figyelembe kellett volna venni őket, ennek ellenére más jogi besorolást adtak a jegyzőkönyvnek. Eleve kérdés, hogyan lehetséges ekkora ellentmondás

– sorolta kifogásait a jogtanácsos.
Az áprilisi döntés még nem lesz végleges, azon felül az öttagú bírói tanács fog végleges döntést hozni, függetlenül attól, hogy a soron következő döntés Hargita megyének kedvező lesz-e, vagy sem. Ha Hargita megye javára döntenek, akkor megsemmisítik a marosvásárhelyi döntést, amely szerint az ügy elévült, és visszaküldik újratárgyalásra.

– A másik forgatókönyv, hogy elfogadják a vásárhelyi döntést, akkor meg kell várnunk, míg elkészül az országos telekkönyvi rendszert tartalmazó adminisztratív akta, amely normatív lesz, és ezt meg tudjuk támadni a bíróságon

– vázolta Kovács Zsolt-Péter.

Történelmi igazságtételre van szükség

Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és a per szorgalmazója elmondása szerint akkor hallott először a határvitáról, amikor a Békás-szorosban az árusok jelezték, hogy Neamț megye egy nagy kaput akar építeni a szoros bejáratához. Ez 2009-ben történt.

– Az akkori Neamț megyei tanácselnök, Vasile Pruteanu kívánta odabiggyeszteni azt az óriási kaput, és akkor nemcsak a korondi árusok jöttek panasszal, hanem a természetvédők is, hogy ha kivilágítják, bekábelezik, telezsúfolják a bejáratot, azzal a természetben is kárt tesznek. Akkor kezdtük el felgöngyölíteni a határ ügyét, és irtó kemény munkát végeztünk. Sikerült megállítani a beruházást és lebontatni az alapot. Mezei János akkori gyergyói polgármestert is rábírtuk egy büntetéssel, hogy lépjen. Az előzményekről nem volt tudomásom

– idézte fel a megyeelnök. 
A határvita újrakezdése mellett Borboly azért döntött, mert úgy látta, hogy egyértelmű a jogsérelem. 

– Alaposan elbeszélgettem Romfeld Jánossal, az akkori alpolgármesterrel, és nem tudom elítélni az aláírókat, mert abban igyekeztek, hogy valahogy az erdőket szerezzék vissza közösségüknek, „jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok” alapon. Meggyőződésem, hogy jóhiszeműen írták alá a jegyzőkönyvet, de sajnos átverés áldozatai lettek, megtévesztették őket azon az alapon, hogy a felmérést végző háromszéki cégnek meg kell kapnia abban a hónapban a pénzt, mert magyar emberek fizetése forog kockán, és ezért fontos a jegyzőkönyv aláírása. Szerintem sajnos később többen ott hibáztak, hogy a visszaszerzés ügyében papírokat nyújtottak be Neamț megyei intézményekhez, ezzel pedig gyakorlatilag elismerték azok joghatóságát a vitatott területen

– fejtette ki a megyeelnök.

Az elöljáró szerint a katonai térképek a Hargita megyeiek igazát bizonyítják, és még számos bizonyítékot gyűjtöttek „nagyon nagy megyei közösségi összefogással”: fotókat, leveleket, iratokat. 

– Történelmi igazságtételre van szükség, hiszen azt ígértük, hogy a határainkat megvédjük, illetve visszaszerezzük. Másrészt úgy gondolom, hogy ha van még akár egy hajszálnyi remény is, abba kapaszkodjunk bele. Ezért fordultunk a legfelsőbb bírósághoz, és addig kell ezzel az üggyel foglalkozni, amíg meg fogjuk nyerni. Bízom a győzelmünkben, főleg, hogy alapfokon nyertünk, és az elsőfokú ítéletet hozó ploiești-i törvényszék indoklása annyira tökéletes, hogy azt szerintem elvitatni nem lehet. Úgyhogy harcolunk tovább! Megyünk előre, akkor is, ha sokan ezért megszólnak. Többen azt állítják, hogy elvesztettük a szóban forgó területeket, holott ez a helyzet ’98-ban állt elő, és mi próbáljuk helyrehozni

– mondta Borboly Csaba. – Ha a soron következő bírói döntések nem adnak igazat Hargita megyének, akkor elölről kell kezdeni a két megye prefektusa által létrehozott közös békéltető bizottsággal. Remélem, Hargita megye prefektusa partner lesz az ehhez szükséges rendelet kiadásában. Ehhez viszont a mindenkori gyergyószentmiklósi városvezetésnek is komolyan oda kell állnia, és minden jogi lehetőséget meg kell ragadnia. Tehát ha most alulmaradunk, a városnak újra kell kezdenie a határvitát a szomszéd településsel. 
A megyeelnök számára az az ügy tanulsága, hogy nem szabad elmenni szó nélkül az ilyen esetek mellett, szerinte ugyanis annak idején a közvélemény, a sajtó nem szentelt kellő figyelmet a határvitának, vagy csak felületesen.

– Az önkormányzati hivatalokat meg kell erősíteni. Legyen bármennyire is korlátozott a helyi autonómia Romániában, a meglévő intézményrendszerben is érzékenynek kell lenni a nemzeti identitást érintő, illetve szimbolikus kérdésekben, és ne hagyjuk, hogy átverjenek minket. Ebből a meggondolásból is, Hargita Megye Tanácsa hivatalát megerősítettük, még ha ez nem is tetszik egyeseknek, és így tudunk foglalkozni nagy témákkal, napirenden tartva azokat. Nem vagyunk rászorulva konzulensekre, ügyvédi irodákra, hisz a velük kötött szerződés meghatározott idejű, nem lehet velük öt-tíz-húsz évben gondolkodni. Az ügy legnagyobb tanulsága tehát az, hogy meg kell erősíteni az önkormányzatiságot, a szakmaiságnak nagyobb teret kell adni, a jó szakembereket meg kell becsülni, és el kell ismerni azoknak a hivataloknak a tevékenységét, amelyekben érdemi munka folyik

– jelentette ki Borboly Csaba.

Benedek-Székedy Sándor, Boncina-Székely Szidónia, Vlaicu Lajos

 

A Hargita és Neamț megye közti határvita perének kronológiája

2009. július 2.: A Neamț megyei elnökkel való gyilkostói találkozón abban egyezett meg Hargita és Neamț megye tanácsának elnöke, hogy amíg nem tisztázódik a vita, addig nem helyeznek ki megyehatárt jelző táblát, feliratot.
2009. július 9.: Hargita Megye Tanácsa levélben fordult Gyer­gyó­szent­mik­lós város vezetőségéhez, hogy együtt lépjenek fel az ügyben. Ugyanezen a napon Borboly Csaba levélben részletezte Neamț megyei kollégájának a Hargita megyei álláspontot.
2009. augusztus 5.: Továbbra sem sikerült megállapodniuk a két megye képviselőinek, ezért abban maradtak, hogy újra összehívják a kérdést megoldani hivatott, 2005-ben létrehozott szakbizottságot.
2009. augusztus 11.: Hargita Megye Tanácsa szakemberei jegyzőkönyvbe vették a neamțiak engedély nélküli óriáspannó-állítását a Békás-szoros–Nagy-Hagymás Nemzeti Park területén.
2009. augusztus 14.: Az óriás­pannó engedély nélküli kihelyezését Hargita Megye Tanácsa jelezte az országos útügyi hatóságnak, valamint figyelmeztette Gyergyószentmiklós polgármesterét. A Neamț megyeiek aznap eltávolították a táblát Hargita Megye Tanácsa fellépése nyomán, de a tartóoszlopokat ott hagyták.
2009. augusztus 18.: Hargita Megye Tanácsa a törvénytelen építkezést jelezte az Országos Építkezési Felügyelőségnek. Ugyanaznap a Zöld SzékelyFöld Egyesület szintén tiltakozott a környezetromboló és törvénytelen építkezések miatt.
2009. szeptember 10.: Hargita Megye Tanácsa megbírságolta Gyer­­gyó­szentmiklós polgármesterét, amiért az elmulasztotta az illegális építkezés ellenőrzését, és nem akadályozta meg a törvénytelenséget.
2009. november 6.: Hargita Megye Tanácsa a fent említett törvénytelenségre felhívta az erdészeti hivatal figyelmét. Gyergyó­szent­mik­lós iktatja keresetét a Gyer­gyó­szent­mik­ló­si Bíróságon, amelyben az 1998-ban aláírt jegyzőkönyv megsemmisítését kéri (1653/234/2009-es számú ügy).
2009. december 11.: Az országos útügyi társaság válaszában leírta, hogy kibocsátotta az engedélyt Neamț megyének a reklámtábla felállítására, a Neamț megyeiek dokumentumai alapján, mert nincs hatásköre a megyei tanácsok urbanisztikai bizonylatainak felülvizsgálatára, és határvitákban sem illetékes.
2010. január 21.: A Békás-szorosban Neamţ Megye Tanácsa által felállított tábla építési engedélyének visszavonását és a helyszín eredeti állapotának visszaállítását kérte levelében Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke Vasile Pruteanu neamți megyeelnöktől.
2010. február 26.: Neamț Megye Tanácsa közölte Hargita Megye Tanácsával, hogy az 1998-as jegyzőkönyv szerinti határok érvényesek mindaddig, amíg nincs bírósági döntés annak érvénytelenítéséről, így a hargitai félnek nincs hatásköre a vitatott területen, és bármilyen lépést hivatali visszaélésnek tekintenek.
2010. március 3.: A kormány főtitkárságánál panaszolta be Hargita Megye Tanácsa a neamțiak törvénytelen építkezését.
2010. április 6.: A Regionális Fejlesztési és Turisztikai Minisztériumhoz fordult Hargita Megye Tanácsa, hogy az ne finanszírozza a Neamț megyeiek Békás-szorosi beruházását.
2010. április 7.: Az Országos Építkezési Felügyelőséghez fordult Hargita Megye Tanácsa a Neamț Megye Tanácsa által végzett illegális építkezés miatt.
2010. május 25.: Az 541/2010-es számú határozattal a Gyer­gyó­szent­mik­ló­si Bíróság megállapítja, hogy nincs hatásköre az ügyet tárgyalni, és átküldi a Hargita Megyei Törvényszékre.
2010. augusztus 6.: Hargita Megye Tanácsa kérte a Békás-szoros–Nagy-Hagymás Nemzeti Park vezetőségét, hogy ha Neamț engedélyekért folyamodik hozzá, ne bocsássa ki azokat.
2010. augusztus 12.: Hargita Megye Tanácsa előzetes beadványban fordult Neamț Megye Tanácsához, hogy vonja vissza a Békás-szorosi építkezésre kibocsátott urbanisztikai bizonylatot, emlékeztetve arra, hogy két per is folyamatban van a határvita ügyében: az egyik az 1998-as jegyzőkönyv megsemmisítéséről szól, a másik a két megye prefektusi hivatalának a kötelezéséről, hogy alakítsa meg a megyeközi bizottságot.
2010. szeptember: Hargita Megye Tanácsa a közigazgatási bírósághoz fordult a Békás-szorosi illegális építkezések urbanisztikai bizonylatának érvénytelenítéséért.
2010. november 2.: Hargita és Neamț megye közös rendeletben felállította a határvita rendezésével foglalkozó bizottságot, amelynek tagjai az érintett települések önkormányzatai, valamint a két megye tanácsának és kataszteri hivatalának képviselői.
2011. január 6.: A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék a 32/2011-es számú végzéssel jóváhagyja Almásmező  kérelmét és áthelyezi az ügy tárgyalását a Prahova Megyei Törvényszékre. Innentől 1417/105/2011-es számot kap az ügy.
2011. április 18.: 2011-ben Hargita Megye Tanácsa panasszal fordult a Legfelsőbb Bírói Tanács bírákat ellenőrző felügyelőségéhez amiatt, hogy Almásmező (Bicaz-Chei) község kérésére az ügyet elhelyezték a Hargita Megyei Törvényszékről. A felügyelőség arra hivatkozva, hogy a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék már foglalkozik a kéréssel, nem végzett vizsgálatot, ugyanakkor megjegyezte, hogy megalapozatlanok voltak az almásmezeiek részrehajlástól vagy nyomásgyakorlástól való félelmei.
2012. április 17.: A Prahova Megyei törvényszék első fokon elutasítja Gyer­gyó­szent­mik­lós keresetét.
2012. szeptember 24.: Az ezen a dátumon kelt jegyzőkönyv szerint a megyeközi bizottság megállapította, hogy a hargitai és a neamți fél is ragaszkodik saját álláspontjához, így csak bírósági úton rendeződhet a vita.
2013. február 21.: A Ploiești-i Ítélőtábla az 1642/2013-as számú döntéssel jóváhagyja Gyergyószentmik­lós és Hargita Megye Tanácsának fellebbezését, eljárási okokra hivatkozva teljes egészében megsemmisíti az elsőfokú döntést és visszaküldi az ügyet újratárgyalásra a Prahova Megyei Törvényszékre.
2019. június 12.: Sokéves huzavona, halasztgatás után megszületett az újratárgyalást követő alapfokú ítélet, amely semmisnek nyilvánította azt a jegyzőkönyvet, amelyet 1998-ban Gyer­gyó­szent­mik­lós is aláírt, és amely szerint a megyehatár a Békás-szoros felső végében, a Lapos-pataknál van. Az ítéletben Hargita megye javára döntöttek, miszerint a két megye határa a 12C jelzésű országút 32 km-es pontjánál húzódik, vagyis a Békás-szoros alsó részében.
2020. június 25.: A Ploiești-i Ítélőtábla másodfokon megváltoztatta a Prahova Megyei Törvényszék elsőfokú döntését, és kizárta a perből Hargita Megye Tanácsát. Borboly Csaba tanácselnök azt nyilatkozta, hogy megvárják az ítélet indoklását, majd fellebbeznek.
2020. szeptember 25.: Megjelent a Ploiești-i Ítélőtábla döntésének indoklása.
2021. január 13.: Jogerős ítélet született a Neamţ és Hargita megye közötti határ kijelölése, illetve a Békás-szoros közigazgatási hovatartozása kapcsán indított perben: a Ploiești-i Ítélőtábla elutasította Hargita megye rendkívüli jogorvoslati kérelmét, megerősítve a másodfokú ítéletet, amelyben Neamţ megyének ítélte a vitatott területet.
2022. október 13.: Hargita Megye Tanácsa új keresetet nyújt be a Hargita Megyei Törvényszékre, amelyben kéri az 1998-as jegyzőkönyv megsemmisítését.
2023. április 27.: A Hargita Megyei Törvényszék elutasította Hargita megye Hargita Megye Tanácsán keresztül benyújtott kérelmét, és elismerte az elévüléssel kapcsolatos kifogást.
2023. október 9.: A Marosvásárhelyi Ítélőtábla helyt adott a Hargita megye által benyújtott fellebbezésnek a 2023. április 27-i polgári ítélet ellen, az ítéletet részben hatályon kívül helyezte, viszont a kereset elévülésére vonatkozóan helybenhagyta. A bíróság a kereset elévülésére vonatkozó elsőfokú döntést helybenhagyta, következésképpen a Hargita megye által benyújtott keresetet a késés miatt elutasította.
2023. november 9.: Hargita Megye Tanácsa élt a rendkívüli jogorvoslat lehetőségével, és a Legfelső Semmítő- és Ítélőszékhez fordult a két ítélőtáblai döntésben található ellentmondások miatt.