Egy hangverseny margójára
Mindazonáltal, hogy a cikk írója a Csíki Kamarazenekar munkatársa, szükségét érezte, hogy egy-két gondolatot kiírjon magából, amelyek a zenekar január 26-i, a 2020-as év első nagyzenekari hangversenyén fogalmazódtak meg.
Annak ellenére, hogy van-e személyes kapcsolat zenekar és hallgatója között, mindenki jön ki úgy egy-egy hangversenyről, hogy „ez igen”, „ez nagyszerű volt”, „ez most igazán jól sikerült” vagy más spontán véleményt megfogalmazva. Én itt most valami ilyesmit éltem meg. Kellemes érzés töltött el, amikor kijöttem a hangversenyről. Felemelőbb volt, mint általában. Azt hiszem, hogy a kamarazenekar élete fordulóponthoz érkezett, vagy legalábbis benne van ebben a fordulatban. A nemrég megélt hullámvölgyből, úgy tűnik, hamar kikerült az együttes, s valahogy mintha még nagyobb lendületet kapott volna. Bizonyítja ezt a januári telt házas előadásuk, amelynek meghívottjai a kiváló, magas színvonalon muzsikáló Kokas Dóra és Maxim Rysanov voltak.
Az elmúlt közel húsz évben, azon belül is az utóbbi tízben a Csíki Kamarazenekar igen fontos helyet foglalt el Csíkszereda és a környék életében. Havonta legalább egyszer, gyakran viszont kétszer is színre lép az együttes. Azt hiszem, ennek gyümölcsét tapasztalhattuk meg ezen a hangversenyen. A Csíki Mozi felújítása és birtokba vétele nagy nyereség Csíkszeredának, amely azóta törzshelyként szolgál a kamarazenekarnak. A leckehangversenyekbe fektetett rengeteg energia pedig lassan megtérülni látszik.
Egy másik gondolat is megfogalmazódott bennem. Egy műalkotásnak akkor hallatszik az architektúrája, ha hagyjuk, hogy a maga egészében megjelenjen, „felépüljön” előttünk. A zsúfolásig megtelt teremben (a meglévő helyek mellé további székeket kellett behelyezni) értő közönségre találtam. Az elhangzó, többtételes műveket a maguk egészében hallgatták végig, a „felépített katedrálist” (Debussy műcímének – Az elsüllyedt katedrális – továbbgondolása) nem szabták meg, nem törték szét tapsaikkal (és telefonjaik sem csörrentek be!).
Mindazonáltal egy magas szakmai színvonalú, de kellemes légkörű előadásról távoztam!
Szabó András