A kormány múlt szerdai, szeptember 9-i ülésén elfogadták azt a kormányhatározatot is, amely értelmében egy adott pénzösszeget utalnak ki az állami líceumi oktatás XI., XII. és XIII. osztályos diákjai által vásárolt tankönyvek költségeinek elszámolása céljából. Jogalapként a 2011/1-es, a nevelésügyi törvény 69-es szakaszának (4)-es bekezdését jelölték meg. [caption id="attachment_11499" align="aligncenter" width="620"] Elszámolják. Segítség a végzősöknek[/caption] Félhivatalos értesülések szerint ez a pénzbeli támogatás országos viszonylatban több mint 362 000 tanulót érint, a költségvetésből kiutalt pénzösszeg pedig megközelíti a 20 millió lejt. A szóban forgó 2015/733-as kormányhatározat a Hivatalos Közlöny szeptember 10-i számában jelent meg, és szeptember 13-tól vált hatályossá. Amint már arra utaltunk, az a líceumi oktatás felsőciklusában beiratkozott tanulókat érinti, azaz a XI.-es, a XII.-es és a XIII.-os diákokat. Azok mindegyike esetében a tankönyv-vásárlási költségek megtérítése egy értékhatárhoz van „kötve”, s legfeljebb 55 lejre lesz jogosult egy diák. Csak azon tankönyvek esetében lehetséges a részleges költségtérítés, amelyek szerepelnek a nevelésügyi minisztérium által jóváhagyott névjegyzékben. Továbbá amennyiben a megvásárolt és kifizetett könyvek értéke meghaladja az 55 lejt, csak 55 lej számolható el, amennyiben a vásárlási érték esetleg kevesebb mint 55 lej, akkor a számlán feltüntetett érték megtérítésére kerül sor. A jogosult diákoknak az adott iskolai egység titkárságára kell benyújtaniuk írásban egy visszaigénylési kérést, és ahhoz csatolni kell a fiskális számlát (vagy számlákat). Jó tudni, hogy a számlán szerepelnie kell a diák vagy szülője nevének, valamint a megvásárolt könyveket is fel kell sorolni méghozzá úgy, hogy ott legyen annak címe, szerzője és a kiadó. Azaz: meg kell adni a módját a számlázásnak, nehogy másabb „irodalmat” számoltasson el az a huncut diák a nevelésügyi minisztériummal. Egyébként a visszaigénylés határideje november 15., a pénzbeli részleges térítésre pedig sort kell keríteni december 18-ig. Az a jogalap nem jogalap Valószínű, hogy ez a támogatás sokaknak jól jön, de mégis fenntartásokat, sőt kifogásokat fogalmazhatunk meg. Üdvözlendő azért, mert a szaktárcától származó értesülések szerint az elmúlt évek során a felső ciklust látogató diákok jelentős hányada nem vásárolta meg a tankönyveket, s ebben szerepe volt a szűkös anyagi lehetőségeknek is. Kifogásolandó ez a kormányhatározat azért, mert a 2011/1-es törvény már évek óta hatályos, de annak jó néhány előírását mindmáig nem sikerült gyakorlatba ültetni arra való hivatkozással, hogy túlontúl szűkösek a költségvetési lehetőségek. Ez vonatkoztatható a most jogalapként felemlegetett törvényszakaszra is. Igen ám, de annak a bizonyos (4)-es bekezdésnek a szövegét elolvasva meglepetésünknek adhatunk hangot: abban tételesen az van, hogy az állami oktatásban a diákok és a tanárok a törvény feltételei közepette ingyenesen részesülnek a tankönyvekben. Nos, a kormányhatározat nem tartja tiszteletben a törvény előírásait, márpedig az attól való „eltérés” csakis sürgősségi kormányrendelet vagy törvénymódosítás révén lehetséges. Mi is a gond? A törvény ingyenes természetbeli juttatást biztosít, azaz „ingyenesen tankönyveket” és nem pénzbeli költségtérítést vagy támogatást. Tehát ha tankönyvet kell adni, azt nem lehet „kiváltani” egy adott pénzösszeggel! Továbbá a törvény az ingyenességet kiterjeszti a szükséges tankönyvek számára, a mostani kormányhatározat viszont nem azok teljes ellenértékével számol, hanem megszab egy maximális értékhatárt. Nos, ilyen körülmények között ennek a kormányhatározatnak a hatásmechanizmusáról el lehet mondani: az egyik szemem sír, a másik meg nevet! Tartalmi és formai okokból mi azt mondanánk, inkább sírni kellene. Hecser Zoltán