Ki hitte volna, hogy a szeretet festményről festményre ábrázolható. Ennek művészi megvalósítója Kosztándi Jenő festőművész, aki isteni ígéret birtokosaként élte meg az égi jutalmat. [caption id="attachment_44808" align="aligncenter" width="1880"] Kosztándi Jenő: Lázálom[/caption] Milyen nagy erő van ebben az ígéretben! Az élet útja sokszor fordul félelmek rengetegébe. Megdermed a lelked, szétmarcangolja a kétségbeesés, ha az ilyen utakat magadnak kell megjárni. De mily boldog vagy, ha megzendülhet szívedben a boldog bizonyosság: „Én tiveletek vagyok.” Meghátráltál volna-e nagy, döntő elhatározások elől, odadobtad volna-e életed boldogságát gyengeséged, gyávaságod martalékául, ha hiteddel megragadod azt a mindig feléd nyúló kezet, amely a világot teremtette, mely képes téged is győzelemre vezetni? Bűnös szíved eddig talán attól félt legjobban, hogy életed az Úr jelenlétében folyik, titkos gyönyöreidet mentetted, mikor menekültél színe elől? Nos, fogadd csak el alázatosan életed örök útitársává, engedd, hogy ott legyen eseménynél, szót kérjen minden elhatározásnál, eldöntsön minden kérdést, részt vegyen minden teher hordozásában, majd akkor fogod meglátni, mit nyer az Jézus Krisztusban, aki életét megnyitotta előtte… Nemzeti önazonossága ecset-színeit festi az örökkévalóságban. Pásztori Tibor Endre, Zabola [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]