Az ötvenhatos forradalomra és szabadságharcra emlékeztek tegnap a megye több településén. A főhajtás a falvak többségében a vasárnapi misék, istentiszteletek keretében történt, teg­nap ünnepi beszédekkel, kul­turális és dokumentarista műsorokkal, koszorúzással emlékeztek a véres harcok mártírjaira, a börtönviselt politikai foglyokra, az ismert és ismeretlen hősökre. [caption id="attachment_58771" align="aligncenter" width="1000"] Az ötvenhatosok hallgatják Sebestyén Ottó plébános beszédét a Kalász negyedi kopjafánál[/caption] Csíkszeredában a Kalász negyedi temető előtti kopjafánál, valamint a Gloria Victis-emlékműnél tartottak köztéri megemlékezéseket, majd az esti órákban a mozi épületében folytatódott az ünnepi műsor. Magát méltató gyülekezet A kopjafánál történő főhajtás a himnuszokkal kezdődött, és az ünnepi felszólalásokkal folytatódott. – Egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert a kopjafa 19 évvel ezelőtti avatásakor még 17 bajtárs állt díszőrséget, de mára nagyon megfogyatkoztunk. És nevet, mert olyan gyülekezet vesz részt a megemlékezésen, amely saját magát méltatja és saját magáról beszél – fogalmazott Kelemen Csongor volt politikai fogoly, kifejezve az ötvenhatos kultusz iránti széles körű és őszinte érdeklődés fontosságát. – Így lehet megérteni azt az óriási áldozatot, amelyet ez a nemzedék megtett a lelki és a szellemi szabadságért. Tudjunk, és legyen lehetőségünk emlékezni – szólt az ünneplőkhöz. Szilágyi Árpád ötvenhatos meghurcolt, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Hargita megyei szervezetének elnöke Sajó Sándor A magyar kereszt című költeményét szavalta el, majd Korodi Attila parlamenti képviselő mondta el ünnepi beszédét. – A fiatalok áldozatvállalása, harca, lelkesedése nem volt hiábavaló. A rendszer ellen harcoltak, és csodálandó dolgot vittek végbe. 1956-ban az egész világ ránk figyelt. De a kommunizmus maradványai, nyúlványai még ma is élnek. És a rendszer, a mély állam is él még ma is. Létezik egy struktúra, amely a politikai döntéseket befolyásolja, illetve ettől a döntéshozástól függetlenül képes eljárni különféle ügyekben. És a mély állam gondolkodásmódja, érdekei érvényesülnek az ingatlanrestitúció vonatkozásában is – fogalmazott, hangsúlyozva, hogy a jelenkor Romániája intézkedéseiben, felfogásában az utóbbi években közelebb került ahhoz a Romániához, amely ’56 után ezreket ítélt el mondvacsinált perekben. Nagy Benedek történész Faludy György 1956, te csillag című versét szavalta, majd a magyar történelmi egyházak áldása következett. [caption id="attachment_58772" align="aligncenter" width="2600"] Farkas Balázs konzul mond ünnepi beszédet az 1956 téren. Gloria Victis[/caption] Sebestyén Ottó zsögödi plébános az ötvenhatos diákságot méltatta és azt firtatta: él-e még a diktatúra elleni érzékenység? Arra szólította az ünneplőket, hogy álljanak ki minden ellen, ami a szabadságot veszélyezteti, és ne higgyenek az egyént tömegemberré tevő népbutításnak. Szatmári Szilárd református lelkész 1956 és az 500 éves reformáció között vont párhuzamában rámutatott: egyik sem a meglévő rendszerhez szabta magát, mindkettő társadalmi változást hozott Európa-szerte, és az egyénben kereste a változást. Solymosi Alpár unitárius lelkész énekben és imában hajtott fejet a hősök előtt. Azokért a pillanatokért adott hálát, amikor a széliránytól függetlenül a páncélos, acélos szorításon áttör a fény. A Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar vezetésével a temetőtől az 1956 téri Gloria Victis-emlékműhöz vonultak át a megemlékezők. Itt Kelemen Csongor Márai Mennyből az angyal-ját szavalta el, majd Farkas Balázs, Magyarország konzulátusának megbízott ügyvivője osztotta meg ünnepi gondolatait. – Ügy volt a magyar közösség megfélemlítése Erdélyben is 1956 után. Erkölcsi kötelességünk meghajolni a meghurcoltak, az ismert és ismeretlen mártírok emléke előtt – fogalmazott. Farkas Balázs az egyszerű emberek elhivatottságát, áldozatkészségét méltatta. A megemlékezések este a Csíki Mozi épületében folytatódtak. Darvas-Kozma József előadást tartott 1956-ról, majd a Stefano Bottoni és Zágoni Balázs forgatókönyve alapján készült Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című dokumentumfilmet vetítették. Az estet Mocsári Károly zongoraművész koncertje zárta. [caption id="attachment_58773" align="aligncenter" width="2600"] A forradalom szimbólumává vált lyukas zászló mögé sorakozott fel a fúvószenekar Fotók: László F. Csaba[/caption] Tárlat az utcán Székelyudvarhelyen Az ’ötvenhatos forradalom jelképe, a lyukas nemzeti zászló lengett a Márton Áron téren, a szabadságharcot idéző dalok szóltak a város több pontján, a központi boltok kirakatában elhelyezett tévékben pedig fekete-fehér képsorok, dokumentumfilmek idézték fel a 61 évvel ezelőtti októberi eseményeket Székelyudvarhelyen. A polgármesteri hivatal és a kulturális intézmények által szervezett ünnepi megemlékezés estébe nyúló, több helyszínen zajló programsorozatának nyitánya rendhagyó volt: Vác város Levéltára 56 az utcán című tárlatának anyagát a Városi Kórház kerítésén tették közszemlére. A sztálini diktatúrára a pesti srácokkal együtt nemet mondó, a forradalmat követő megtorlás öt erdélyi áldozatának személyes sorsáról készített Vasszékelyek címmel dokumentumfilmet Balázs Árpád újságíró és Fazakas Szabolcs rendező – az alkotást délután 5 órakor a Stúdió moziban mutatták be. A premiert követően Gálfi Árpád polgármester az udvarhelyiek nevében adta át a köszönet virágait a hosszú börtönévekre ítélt főszereplőknek, Páll Lászlónak, a Marosvásárhelyi Építészeti Technikum egykori diákjának, Sándor Balázsnak, volt unitárius teológiai hallgatónak, Kovács Gyula matematikatanárnak, Török Mihály volt szamosújvári főhadnagynak és Hadnagy Istvánnak, akit diákként vetettek tömlöcbe. A vetítés után a résztvevők fáklyával a kézben vonultak az Üldözöttek és áldozatok emlékművéhez, hogy fejet hajtsanak a találóan „tizenkét nap szabadság, tizenkét nap a remény hullámhosszán” idézettel jellemzett események előtt. – Október 23. – a szabadság napja – hangzott Gálfi Árpád polgármester ünnepi beszédének vezérgondolata. Az elöljáró azokra a magyarországi, erdélyi szabadságharcosokra emlékeztetett, akik 61 évvel ezelőtt félelem nélkül szálltak szembe az elnyomással, indították el a 20. század egyik legjelentősebb eseményét, adták vissza, ha csak tucatnyi napra is a nemzet önbecsülését és vívták ki bátorságukkal a világ népeinek csodálatát. A brutális megtorlás, a hallgatás évtizedei sem tudták eltörölni az eufórikus szabadságélményt, amely ma is ott él minden magyar emberben, legyen bárhol a nagyvilágban – fogalmazott a polgármester. Zárszavában arra figyelmeztetett: a szabadságot, a szólás szabadságát nem kaptuk örökbe, a pesti srácok, erdélyi ötvenhatosok példája arra kötelez, hogy minden időben méltók legyünk és maradjunk tetteikhez, a jelenkor emberéért is meghozott áldozatukhoz. A városvezető után a volt politikai fogoly, Hadnagy István szólt az egybegyűltekhez. A nemzeti ima, a székely himnusz eléneklésével, koszorúzással záruló megemlékezést Antal Csaba színművész és Simó Annamária énekesnő előadása tette teljessé. Az ötvenhatos szabadságharc és forradalom eseményeit felidéző, résztvevői és áldozatai előtt méltóképpen tisztelgő október 23-i programsorozat a városháza Szent István termében, a második alkalommal odaítélt Vasszékely-díjak átadásával zárult. Az ünnep üzenete Gyergyószentmiklóson Gyergyószentmiklóson tegnap délután a római katolikus temetőben, a rossz időjárási körülmények miatt, a kápolna előtt tartottak megemlékezést. A jelenlévőket a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ (GYMK) igazgatója, Fórika Sebestyén köszöntötte, majd Erdős Nándor történelemtanár ismertette az ötvenhatos eseményeket, beszédében annak üzeneteire igyekezett rávilágítani. – Hatvanegy év után is érezzük ötvenhat szellemiségét – emelte ki, majd a mai világgal párhuzamba vonva megjegyezte: nem kérünk abból a demokráciából, amit a Nyugat kínál. A továbbiakban kiemelte, hogy több gyergyói résztvevője is volt az eseményeknek, akik bizony tudnának minderről beszélni, de talán senki sem annyira, mint vitéz Salamon László. – Az események egy újabb csodálatos üzenete, hogy mindenki ugyanazt gondolta, nemzeti egység volt. Minden résztvevő úgy érezte, hogy történelmet ír, és valóban azt tették – hangsúlyozta. Gyergyószentmiklós polgármestere, Nagy Zoltán üzenetét Pál Levente önkormányzati képviselő tolmácsolta. Mint rámutatott, talán a gondolatébresztés a nevezetes történelmi eseményeink egyik legfontosabb motívuma, azaz a történtek alapján levont tanulsággal való azonosulás. Kiemelte, fel kell tudjuk adni a kényelmünket, akárcsak az akkor tizenéves Mansfeld Péter. – Vajon hogyan viselnénk, ha egyik percről a másikra felborulna és megszűnne kényelmünk, a rend, ami övez? – tette fel a kérdést. [caption id="attachment_58775" align="aligncenter" width="2592"] Ünnepi megemlékezés Gyergyószentmiklóson Fotó: Kertész László[/caption] Az ünnepi hangulatot énekekkel és szavalattal igyekeztek fokozni: a Gyergyószentmiklósi Ipartestület Férfikara a Talpra magyar!-t énekelte, illetve Bárdos Lajos Nemzeti fény című művét adta elő, míg a Salamon Ernő Gimnázium diákja, Mihálydeák Imola egy megzenésített verssel, Vér Anett Október 23. című alkotásával lépett az ünneplők elé. Isten áldását Korom Imre római katolikus plébános és Tőkés-Bencze Zsuzsánna unitárius lelkész kérte, az ünnepi megemlékezés pedig a himnuszok eléneklésével zárult. HN-összefoglaló