Egy üveg méz
Ott hever az utcán. Szétlapítva, összemocskolva. Az az üveg méz. Amely két hete pottyant le valaki kezéből vagy szatyrából a járdára. Nagy befőttesüvegben volt, és összetörött rendesen. Apróra. Aztán ott is maradt. Otthagyták, sorsára, másra. A mások pedig jöttek. Iskola és óvoda van ott, forgalmas a hely. Sokat kerülgették, első nap még csodálták is a gyerekek az apróra törött üvegdarabok között csillogó és szép, kerek tócsává szétfolyt mézet. Kiaranylott a mocsokból a minden bizonnyal több száz méh hosszas munkája nyomán összeállt, üvegbe töltött, felcímkézett, szállított, aztán eladott méz. Másnap már nem aranylott. Volt, aki belelépett, és odébb hordta a cipőjén. Harmadnap már elfeketedett, az üvegdarabok a fekete ragacsba tapadva ugyanúgy ott voltak, a kör közepén pedig a befőttesüveg hajdani fém teteje. Azóta is ott van. Naponta látom. Az otthonomtól messze van, így nincs eszközöm arra, hogy én szedjem fel, és úgy tűnik, hogy ezzel mindenki így van. Most már nem is kerülik ki, annyira már megszáradt, az üvegcserepek pedig annyira bele vannak még ragadva a masszába, hogy nem veszélyes rátalpalni.
Ott van most is az út és a kerékpársáv közötti kis földterületen. Az a kis, kettőbe tört csemete. Ott, ahová ültették és ahol egész szépen megkapaszkodott, kis csemete létére nagyot álmodott. Reményekkel ültették. Az elődjét kitörte vagy lerúgta valaki egy hanyag mozdulattal, ezért a kivégzett facsemetéket pótló szorgos kezek tavasszal őt ültették a helyébe. Azt gondolta, szép, napsütéses helyet kapott, forgalmas ugyan az úttest, de naponta kerékpároznak mellette a gyerekek, nem fog unatkozni és nagy fa korában árnyékot is nyújt majd a sétálóknak. Aztán egy izgalmas és talán frusztrációkkal tele éjszaka után valaki ennek a kis csemetének is derékba törte az életét.
Ott van most is a vízparton. Az a zsák ruha, amit segítségnek szánva adott oda valaki az ajtaján gyakran kopogtató lánynak, de aki rendszerint nem ilyen segítséget szeretne. Ott van az erdőben a sörösflakon, az utcai szemetes alatt a cigarettacsikk, a domboldalban a zsák pelenka, az út menti árokban a nejlonzacskó. Ott vannak.
R. Kiss Edit