200 éve született Arany János (1817–1882). Az évforduló kapcsán Műhely mellékletünkben több írást közöltünk. Mai lapszámunkban Málnási Ferenc kolozsvári ny. magyartanár Arany egyik Petőfihez írt négysorosát elemzi, segítve értelmezését. Arcom vonását az ábrázolásban Szemed hiszem hogy hiven fölleli De úgy ha a mit a festő hibázott A költő azt utána képzeli. (Arany János) Arany János szövege eredetiben kézzel írott, kötetben nyomtatott lírai alkotás, vers. Megszokott nyomdai formájú, központozású, egyetlen szakasz, négy sor. A szövegösszetartó erőt Arany véleménye, a Petőfi megrajzolta portréhoz fűzött megállapítása adja, amellyel a baráti rajzot fogadta. A költemény egyetlen összetett mondat, három tagmondattal, az első és második főmondat, köztük ellentétes a viszony, a második mondathoz egy tárgyi mellékmondat kapcsolódik, módhatározói másodjelentéssel. Bennük birtokos személyragos (-jeles) szavak: arcom és szemed, az első Aranyra, a második Petőfire vonatkozik. A négy ige közül a hiszem egyes szám első személyű, a fölleli, hibázott, képzeli egyes szám harmadik személyű. Az ábrázolásban, a festő, a költő határozott névelős szavak nyomán az olvasó is elképzelheti a rajzot néző, szemlélő Aranyt, s megérti a rajzról nyilatkozó költőt. Jelentéstani elem a költeményben az arcom, szemed, festő, költő kulcsszavak. A vers 1847-ben született, amikor Petőfi Sándor Szalontára látogatott, hogy megismerje Arany János szalontai jegyzőt, akit lelkes hangú költeményben és levélben üdvözölt a Toldi megjelenése alkalmából. A szövegnek címe sincs, az elkészült rajz alá írta oda Arany remekbe sikerült négysorosát. A költemény párbeszéd, Arany véleményét fogalmazta meg költő-barátjának, a rajz elkészülte után. Valóságos világkép bontakozik ki a szövegből: Petőfi a találkozás során lerajzolta költő-barátját, aki ezzel a verssel köszönte meg, s ennek alapján az olvasó is elképzelheti a maga számára a két költő-barát találkozását, azt, hogyan született a rajz… A költemény érzelemkifejező, szépirodalmi mű. Stílusa is szépirodalmi, jóhangzású szavak fejezik ki Arany véleményét, egyfajta köszönetét, amelyet a b x b rímelésű sorokba ültetett. A vers szavainak szótári jelentését már Arany összekapcsolta a maga érzelmi-hangulati többletjelentésével. A négy ige kijelentő módú, cselekvést jelentenek. A vers főnevei – arcom, vonását, ábrázolásban, szemed, festő, költő – pedig megnevezik a rajzoló és a rajzot méltató költőt. A kijelentő mondatok igei állítmányai verbális stílusúvá formálják a szöveget.