„A becsületesség a legszebb erény, de sajnos aligha elég jó a politikához.” W. Köpke német közgazdász Sok más híresség mellett Pontára is felkerült a plagizálás bélyege. A szenvedő fél tiltakozik, fellebbez, nem tartja magát hibásnak. Lehet, hogy neki is igaza van. Nem ő plagizált, hanem az, aki elkészítette helyette a disszertációját apuka pénzén. Nem egyedi eset. Már-már törvényszerű az országban. Egy rokon kislány amint bejutott az egyetemre, ketten is jelentkeztek, hogy majd „segítenek” a dolgozatok elkészítésében, némi ráfordítás ellenében. Ponta ettől még lehetett volna jó miniszterelnök. Számtalan esetről tud a fáma, olyanokról, akik az iskolát végigbukdácsolták, csaltak, puskáztak, és ma milliomosok. Persze, a fordítottja is előfordul. Eminens tanulók bukdácsolnak az életben. Szerencsére, ez a kevesebb. Akkor meg mi a baj? A pofátlanság, kérem tisztelettel. Mert amikor Schmitt Pálra rásütötték, ő azonnal lemondott elnöki tisztségéről. Pedig ő olimpiai bajnok, évekig nagyövet Svájcban, évtizedekig elnöke és alelnöke a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, vagyis nem egy akárki. Gyurcsánynak sem találták meg soha az államvizsga-dolgozatát, lehet, hogy nem is létezett, de neki egy arcizma sem rándult. Pofátlanság kérdése, amint már említettem. Ami pedig a színházat illeti, akár cirkusznak is nevezhetném. Az újjászervezett Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács plágiumnak minősítette Ponta doktori disszertációját. Ezt pedig, ha jól értettem, szavazati többség döntötte el. Plagizált vagy sem? Mit kell ezen szavazni? Szavazzon majd az ügyvédi kamara augusztus 23-án, hogy kizárja-e vagy nem a politikus ügyvédet. Előbb azonban megvizsgálják, hogy rendelkezésre állnak-e a szükséges dokumentumok vagy kineveznek egy bizottságot további vizsgálatok elvégzésére. Az sem kizárt, hogy kikérik Ponta álláspontját, akit meghívnak majd a kamara ülésére. Szerintem a szakszervezetet is meg kellene kérdezni és ilyeténképpen kimeríteni a kérdést. Olvasom a lapban, hogy Ponta miniszterelnök helyettese, Gabriel Oprea is plagizált – állapította meg ugyanaz a hosszú nevű tanács. Lassan kiderül, hogy senki nem jobb a Deákné vásznánál. Még volna egy szerény kérdés, lehet, ezzel kellett volna kezdenem: a plagizálást nem azok kellett volna észrevegyék, akik vizsgáztatták a hallgatókat? Vagy ott is érvényesült „némi ráfordítás”? Kopacz Zoltán, Csíkszereda [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]