Január 12-én, szombaton a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesület (CsEKE) Boldogasszony Papucsa Baráti körének szervezésében, Szakáli Mária túratársunk vezetésével Daradics Panni néni-emléktúrára mentünk a Melegárokba. A csíkszeredai vasútállomás szomszédságában található aluljárónál találkoztunk reggel 10 órakor, ahonnan Szécseny felé tartottunk. 19-en gyűltünk össze, és Lara kutyus is elkísért a 6 km-es szakaszon. A szél elég hevesen fújt – állítólag előre meg volt rendelve, hogy elvigye a felhőket – de nem jelentett gondot, mert mindenki megfelelő felszereléssel érkezett. A kiadós havazás ellenére jól járható az út a Szécseny felé. Első megállónk az Olt-hídat elhagyva az egykori Katalin-fürdőnél volt, ahol néhányan az út mellett található forrás langyos, nem túl szénsavas vizét kóstolták. Ennek a forrásnak a vize a borvíztöltödétől van kivezetve, de valamikor innen kicsit távolabb, a szemközti oldal sziklás részén tört utat magának a Katalin-forrás. Bő hozamú források táplálták az egykor szebb napokat ért Katalin-fürdő (Szeredai-fürdő) medencéit is, amely közkedvelt hely volt a környék lakói számára, sokan látogatták hétvégeken, hétköznapokon egyaránt. A létesítmény egy ideje bezárta kapuit, mi is szomorúan tapasztaltuk a pusztulás jeleit, pedig az erőforrások még mindig rendelkezésre állnak és a hely visszanyerhetné eredeti rendeltetését. [caption id="attachment_82713" align="aligncenter" width="1000"] Fotó: Szőke Éva[/caption] Második megállónk a Szent Kinga tiszteletére felszentelt deszkatemplomnál volt, amely valamikor a Szent Kereszt-templom szomszéd­ságában, a Millenniumi-templom helyén állt, innen költöztették mostani helyére. Ezúttal zárt kapuk fogadtak, de ünnepnapokon és nyári időszakban itt is miséznek. Az úton egyenesen haladtunk felfelé, aztán az első jobb oldali eltérőnél letértünk az útról. Mint kiderült, csak a második ilyen elágazásnál kell jobbra térni, tehát a nyárfasor mentén folytattuk utunkat tovább és a Méhek meg Gyümölcsfák utca jelzőtáblánál tartottunk jobb felé. Itt egy nagy testű, de jámbor, szimpatikus borzos kutya is mellénk szegődött némi harapnivaló reményében. Innen már csak néhány keréknyom vezetett tovább, ezen haladtunk felfelé enyhe emelkedőn keresztül úticélunk irányába, a Melegárokba, ahol a néhai kedves túratársunk, Daradics Panni néni – a Jöjjön velünk! turistamozgalom aktív tagja – élt. Panni néni, lánykori nevén Drócsa Anna 1913-ban született és kiváló sportteljesítmények fűződnek nevéhez. Férjével, idős Daradics Andrással – aki szintén a csíki sísport kiemelkedő alakja volt – eredményesen vettek részt a Székely-kupákon. Daradics Anna 1938-ban, 25 évesen síugrásban bajnoki címet szerzett. Mindig a hegyek közelében laktak és rengeteget barangoltak. 1955-től Szécsenyben laktak, innen téli időszakban Panni néni síléccel járt be a városba és még közel 70 évesen, 1981-ben is símaratonon vett részt. Az 1934–2010 közötti csíkszeredai alpesi sí történetét a Csíki Síiskola című könyvében foglalja össze Pál Pál Előd, ebben kap helyet a csíki sísport életében fontos szerepet játszó Daradics család története is. A kiadványt nagy becsben tartják, a Melegárokban található barátságos családi kuckóban, ahol egykoron Panni néni is élt, unokája büszkén mutatta a családját megörökítő sorokat. A sportolás mellett az EKE-tagja volt Daradics Panni néni, később pedig a Beder Tibor és Rebendics József által létrehozott Jöjjön velünk! turistamozgalom aktív tagja lett, így a mostani CsEKÉs túratársainkkal együtt rótták a hegyi ösvényeket, turistautakat. A nyolcvanas években, amikor mindenféle megmozdulás tiltva volt, a Jöjjön velünk! turistamozgalom jelentette a kapaszkodót sok természetszerető ember számára. Péntekenként jelentek meg a hirdetések, azt mindenki várta, hogy megtudhassa, merre lesz a következő túra, aztán ugyanilyen izgalommal várták a keddi lapszámot is, hogy a beszámolót elolvashassák, és ebben mindig találtak olyan új dolgokat, ami esetleg elkerülte figyelmüket a barangolás során, de valaki mégis megörökítette. A Jöjjön velünk! turistamozgalmat éppen 40 évvel ezelőtt indították el, ennek apropóján is szervezte túravezetőnk ezt az emléktúrát. A városból indulva gyalogosan közel 2 óra alatt értük el a Melegárokban meghúzódó hajlékot, amely valamikor Panni néni lakhelye volt, ma pedig unokája él itt családjával. A nagymama, dédnagymama emlékét szépen megőrizték, mára új funkciót kaptak az egykor használatban lévő fa sílécek, amelyekkel az elődök versenyeztek: nagyon ötletes formában fogasként és polcként folytatják küldetésüket. A ház minden szeglete melegséget áraszt, ezt a berendezésnek is köszönheti: a régi tárgyaknak, amelyekhez kedves emlékek kötődnek, de elsősorban a barátságos embereknek, az utódoknak, akik itt élnek, teljes összhangban a természettel. Érkezésünkre megtakarították az utat, a dédunokák pedig elénk jöttek, hogy a hatalmas kutyákat nyugalomra intsék és betessékeljenek a házba. A hideg ellenére a ház asszonya, Karina kedvesen, mosolygósan már az udvaron fogadott, szerénysége, kedvessége, mosolya magával ragadott első perctől. Jövetelünkkel egy időben egy kis, fekete, csüngő hasú malacka érkezett az udvarra, aztán a társai is megjelentek, mosolyt csalva arcunkra. A bejáratnál az Újra itt van a nagy csapat kezdetű dalt énekeltük, aztán beléptünk a meleg hajlékba. Gyógynövényekből készült gőzölgő teák vártak minket az asztalon és mindenféle finom sütemények. A dédunokák, akik időjárástól függetlenül innen járnak naponta a művészeti iskolába, csendes, tehetséges gyermekek, szép Erdélyországról szóló énektudásukkal elkápráztattak bennünket. Alkalomhoz illően Rafain Enikő túratársunk elénekelte a Hidegen fújnak a szelek című Sebestyén Márta-dalt. Az emlékek is terítékre kerültek, mindenki próbálta felidézni a Panni nénihez kapcsolódó legkedvesebb történetét. Egy fiatal hölgy, aki most csatlakozott először csapatunkhoz, elmondta, hogy ő kisgyermek korában ismerte meg Daradics Panni nénit keresztszülein keresztül, akik Szécsenyben laktak és gyakran jártak fel a Melegárokba. Emlékszik arra, ahogy mentek a nénihez, aki az erdőben lakik, és ilyenkor mindig messziről köszöntötték egymást a hollári-lárihó üdvözléssel. Leginkább úgy emlékszik Panni nénire, mint Holle anyóra. A túratársak közül többen felidézték Panni nénihez fűződő emlékeiket, történeteiket. Jó volt így elbeszélgetni a közelmúlt történéseiről, a kedves emlékekkel együtt egy kicsit Panni néni jelenlétét is érezhettük a meleg hajlékban, amelynek ablakain kitekintve a hópelyhek táncát követhettük, miközben gőzölgő teát kortyolgattunk. A Melegárok név eredetéről is érdeklődtünk, és megtudtuk, hogy a környéken meleg vizű források találhatók, ugyanakkor érdekes hőmérsékleti inverzió is megfigyelhető, télen is 4-5 fokkal melegebb van az átlaghoz képest, nyáron pedig kellemesen hűs itt a levegő. Az erdőben gombászás közben is többször tapasztalták a meleg légáramlatok jelenlétét. A medvék is szeretik ezt a környéket, egyszer az udvarra is bemerészkedtek, de az egyik házőrzővel úgy tűnik, valamiféle alkut kötöttek, mert attól kezdve csak a kerten kívül járnak. Közel egy órát töltöttünk a Daradics családnál, aztán megköszönve a szívélyes vendéglátást, elköszöntünk és indultunk visszafelé. A szél feltámadt és hevesen rázta az utat szegélyező hatalmas fenyőfákat, lesöpörve ezekről és a levegőben kavargatva a havat. Higgyétek el, ennek is megvan a maga szépsége. A havas fenyők ölelésében húzódó sétány csodálatos látványt nyújt ilyenkor. Készültek fényképek is ezen a szakaszon, aztán amikor egy tisztás terepre értünk, ahonnan szép panoráma nyílt a városra, többen is késztetést éreztek arra, hogy a vastag, puha hótakaróba belefeküdjenek és hóangyalkákat formázzanak. Új élményekkel, szép emlékekkel gazdagodva tértünk vissza a városba. Ezúton is köszönjük Szakáli Mária túratársunknak a program megszervezést, örvendünk, hogy részesei lehettünk ennek a szeretetteljes megemlékezésnek. Lejegyezte: Péterffy Ági